**Naplóbejegyzés**
Miért jöttök el hozzánk? Még emlékezsem sincs rátok!
Miért fogadnálak be a házunkba? Nem is ismerlek téged!
Jó napot, Mária!
Jó napot! válaszolta Mária meglepődve. A szám nem volt ismert, a hang idegen, mégis a nevén szólították.
Liza néni vagyok, András néniéje Pécsről. Nem jöhettünk el az esküvőtökre, de most, hogy minden rendbe jött, elhatároztuk, hogy meglátogatunk, hogy megismerjük az új családot.
Mária nem tudott mit felelni, annyira váratlanul érte a hír. Fogalma sem volt, hogy Andrásnak van egy nénje Pécsen. Már több mint egy éve házasok voltak, és ez idáig senki sem említette ezt a hiányzó rokonukat.
Biztosan téves számot tárcsázott.
Maga Mária, ugye?
Igen, de soha nem hallottam arról, hogy Andrásnak lenne néni Pécsen.
András Kovács a férje?
Igen, ő a férjem.
Akkor én vagyok a nénje.
Jó, hogy a nénje, de felesleges eljönni hozzánk.
Miért?
Nem dolgozunk, és nem fogadunk vendégeket.
Micsoda vendégszeretet! Nem számítottam erre
Sajnos, nincs időm tovább beszélgetni.
Mária lezárta a beszélgetést. Fiatal, határozott nő volt, aki nem hagyta magát befolyásolni, és mindig kiállt a véleményéért.
Még vendégek is Csak ez hiányzott. Megkérdezem Andrást, ha hazaér, erről a pécsi néniről. Elhatározottan folytatta a napirendjét.
Este anyós telefonált.
Szia, Mária! Rég láttalak!
Szia, Franciska! Holnap elmegyek hozzátok, elviszem az élelmiszert és a vitaminokat, amit vettem.
Köszönöm, édes Máriám. Mindenünk megvan, csak szerettem volna látni titeket. Lisa nem hívott fel?
Felhívott egy nő, András nénjeként mutatkozott be, és el akart jönni hozzánk. Mondtam neki, hogy most nem alkalmas.
Utána felhívott engem, és panaszkodott, hogy goromba voltál vele.
Franciska, hogyan lehetek goromba? Ismersz engem.
Pontosan ezért, jól ismerlek válaszolta gúnyosan az anyós.
Épp vezetek. Holnap beszélünk.
Mária és Franciska viszonya nem volt felhőtlen kezdettől fogva.
András katonai családban nőtt fel. Apja, János, szigorú férfi volt, aki fegyelmet nevelt fiába. Apja jelenlétében András kifogástalanul viselkedett. Ám munkája miatt gyakran távollétbe került, missziókra és expedíciókra ment.
Apja hiányában András nehezen kezelhetővé vált.
Anyja állandó felügyelete idegesítette. Minél jobban óvta, annál inkább felelőtlenül viselkedett. Iskolát lógott, sporteseményekről hiányzott. Anyja nem panaszolta fel apjának, tudva, hogy a büntetés kemény lenne, hogy megvédje fiát.
Felnőttként is anyja befolyása alatt maradt. Naponta többször hívta, és a munkahelyére is elment, mintha véletlenül épp arra járna.
András összes barátja már házas volt, lassan harminc éves lett, és anyja aggódni kezdett, hogy kiváló fia miért nem házasodik meg.
Barátnői lányai közül próbált menyasszonyt találni a fiának, ami csak vicceket váltott ki belőle. A jelöltek pedig, András bájossága és jóképűsége ellenére, nem tolongtak.
Aztán eljött a várt nap. Fia bejelentette, hogy hétvégén bemutatja menyasszonyát a szüleinek.
Apja helyeselte fiának választását, de anyja nem örült a menyasszonynak. Franciska szokása volt, hogy ő döntött a családban, és a fFranciska megtanulta elfogadni Mária határozottságát, és idővel megértette, hogy a fiának boldogsága a legfontosabb, így végül békesség és szeretet kötötte össze a családot.
