Miért ne hívjak többé vendégeket a házamba? A tapasztalatom alapján most úgy döntöttem, hogy már nem fogadok több látogatót. És nem azért van ez, hogy spóroljak a pénzen a magyar forint sem számít hanem mert otthon vagyok, kertem is van, és van elég tányér, amire fel tudom teríteni a vendégséghez szánt ételt.
Most arról mesélek, miért kerülöm a vendégfogadást. Órákat töltök el a főzéssel, aztán meg a rendrakással. Igen, főzni tudok, és még jó vagyok benne, de nem élvezem, hogy a nap felét a konyhában kell töltenem. Gyermekeimnek és a férjemnek Gábornak mindig szívesen próbálok ki valami újat, de a vendégeknek, hogy mindenki elégedett legyen, nem akarok energiát pazarolni. Amikor barátok vagy rokonok érkeznek, nincs más választásom, mint a konyhában állni fél napot. Eközben nyomaszt, hogy ők élvezik a pihenést, míg én a főzéssel vesztegetem az időt. Természetesen a vendégek nem segítenek, hiszen ők jötték csak a lazaságért. Miután elhagyják a házat, még órákat kell eltöltenem a takarítással.
Rendet rakok, miközben a vendégek még bent vannak. Nem hagynak szemetet a földön nem szórják szét a cukorkazettét, a ház sem néz ki szemétkupacként, amikor távoznak. De a rendezetlenség biztos, a bútorokat elmozdítják, majd vissza kell tenni. Ha a rokonok gyerekeivel jönnek, a lakásban mindenhol játékok hevernek, az ágyneműt cserélni kell, a asztalterítőn, a függönyeken színes foltok maradnak. Emlékszem, egyszer egy gyerek leütött egy vázát az ablakpárkányról, aztán földet kellett összegyűjteni, a padlót lemosni, és a virágot újból elültetni. Néha még a zárak vagy a kilincsek is megsérülnek.
Ez a gyerekek világa. Nem lehet mindenkit felügyelni, és nem lehet más szülői gyermekét fegyelmezni. A szülők más rokonokkal vagy barátokkal vannak, így ők sem figyelnek rájuk. Így nekem nem csak főzni kell, hanem az egész házat rendbe tenni a vendégek után.
A vendégek természetesen kíváncsiak a családi életünkre. Amikor tudom, hogy jönnek, soha nem mosok ruhát (és különösen nem fehérneműt). Ugyanez igaz más dolgokra is; mindent elrejtök a szekrényekben. De a látogatók mindig megkérik, hogy nyissam ki a szekrényt, és mutassam meg, mi van benne. Van, aki alaposan átnézi a konyhát, ami nekem hatalmas stressz forrása, hiszen ez személyes térünk. Gáborral egy apró lakásban élünk, sok bútorral és vázával, sok függő virággal, amiket a vendégek gyakran szednek le, hogy magukkal vigyék.
Gondoltam már, talán én vagyok a probléma, hogy így bánok a vendégekkel. De amikor láttam, hányan jöttek már el, rájöttem, hogy nem akarok több energiát a főzésre és a takarításra pazarolni. Szívesebben találkozom valakivel egy kávéra, sétálok a Duna-parton, és otthon egy tiszta ház vár.
