Miért dobták ki Prónát?
A szemétudvart körülvevő betonpadlóra egy nagy, szürke rongy repül be. A takarító, Móricz János, morgolva ránéz, hogy eltakarítsa, de a rongy élőnek tűnik, és elcsúszik a konténerek mögé. Az acélszegély és a tartályok közé nézve a férfi egy nagy, szürke macskát pillant meg, amely izzadóan remeg.
A várt, mindenki által szerett nyár véget ér, augusztus koronájaként, amely ebben az évben szokatlanul hűvös és esős. A napok lecsorulnak.
Reggel egy drága külföldi autó hajt be egy budapesti társasház udvarába. A takarító, Móricz, miközben a szokásnál korábban lehullott, éjszakai eső miatt vizes leveleket gyűjti, azonnal a gépre figyel. Ilyen autót még senki sem látott a környéken; a lakók közül senkinél sincs ilyen fényűző szín.
A sötétített üvegek mögül a belső tér nem látszik. Talán valamelyik lakóhoz jártak, gondolja Móricz, de téved.
Az autó egy percre megáll, majd a szemétkonténerek felé hajt, és ott áll. A jobb oldali ajtó kissé kinyílik, és a betonpadlóra egy nagy, szürke rongy száll le.
Mi ez a nép! Még a konténerbe sem dobják. El kell távolítanom ezt a szemetet. morog Móricz, és gyorsan a hely felé siet, hogy letakarítsa a szórt szemetet. Eközben az autó elindul, és elhagyja az udvart, Móricz pedig elutasító hangon szól.
Móricz feleslegesért siet. A szürke rongy élőnek tűnik, és elcsúszik a konténerek mögé. A fémtámasz és a tartályok közé nézve Móricz egy nagy, szürke macskát lát, amely félelemtől összebújik, remegve.
Mi ez a csoda? Miért talált ilyen zord ember a mi udvarunkba? Előbb csak kölyökkutyákat hoztak, aztán két kiscicát, de legalább kedves gazdáik felvették őket. Most egy felnőtt macskát dobtak ki. Ki akarja ezt a ronda állatot? Talán itt fog túlélni. Gyere ki, ne félj. szól Móricz.
A macska nem emeli a fejét, csak tovább húzza magát be.
Gyere ki, mielőtt a szemétgép megérkezik, és a konténerek szétzúzzák. sürgeti Móricz.
A macska még mindig mozdul, mintha szobor lenne, a strauzszerű, kényelmetlen, de biztonságos pozícióban.
Móricz csalódottan távozik. Feladata felügyelni a takarítást, végig menni a szomszéd udvarba. Milyen emberek? morog az öreg.
Egy nagy, brit fajta macska hirtelen egy idegen udvarban találja magát, hirtelen otthontalanul.
Amikor megérkezik a szemétgép, a macska pánikba esik, kiugrik a rejtekéből, és belenyúl a nagy padra, ahol elrejtőzik a fűben, miközben keserű gondolatok járnak fejében.
A macska fejében minden felborul. Gondolkodik, miért jutott ide, mit tegyen most. Mélyen a lelkében remény lakozik, hogy valaki visszahozza, mert jobb a házban élni, mint itt. Várjak itt, amíg meg nem jönnek, különben nem találnak meg. gondolja a macska.
Galina Kovács, aki lánya, Réka, házasságra adta, egyedül marad egy ötemeletes lakás második emeletén. Réka és férje, Gábor, ugyanabban a városban élnek, és gyakran látogatják anyjukat.
Ők nemcsak anyaként és lánnyak, hanem legjobb barátként is élnek együtt. Nincs köztük titok vagy rejtett sérelem, ahogy gyakran előfordul a legközelebbi emberek között.
A lakók, amikor a tiszta, nyugodt macskát észreveszik, azt hiszik, a ház tulajdonosa sétál ki a udvarra. Galina is így gondolja, és szinte elbűvölve nézi a nagy, szürke szépséget.
Amikor senki sem van a közelben, a macska a jobb kilátásért és a biztonságért felmászik egy padra, amelyre az ősz beköszöntével már senki sem ül.
Az emberek elhaladnak, sietnek a dolgaikra, kevesen fordítanak figyelmet a morcos padlakóra.
Ott tölti az éjszakát, mert sehova sebesen elmenni nem tud. Messzire menni veszélyes, hiszen bármikor vissza kellene térnie a gazdái, ahogyan a macska gondolja.
A macskának nehéz elmenni. Az udvar tiszta, köszönhetően a gondos takarítónak, Móricznak. A macska csak a szemétből tud ételt találni, de riválisai vannak: a hollók. Ezek a jóllakott madarak erős csőrrel érkeznek csapatban, és mindig elsőként vannak a szemét körül.
A hollók a szemétben kutakodva szemrevesznek. Ha megpróbálsz közel kerülni, a csőrük elkap, gondolják a többi állat. Ezeket a ravasz madarakat még a kutyák is kerülik, akik néha a konténerekhez mennek, de a macska egyre gyengébb.
Néhány hét után a macska, amely korábban rendezettnek tűnt, már egy igazi kóbor állat. A szomszédok, attól félve, hogy a kóbor macska beteg vagy karcolhat, tiltják a gyerekeknek a közelítést.
Az ellenállók ellenére egyes lakók csendben etetik a macskát, köztük Galina is. Így él a padon. Az ősz már teljes erővel önti a földet szomorú, tartós esőkkel, szürkévé téve mindent.
A macska hangulata teljesen illik az időjáráshoz. Mélyen lehangolt, mert úgy érzi, senki sem tér vissza hozzá.
Móricz történetét hallgatva egy nemtörődő lány, Szabina, észreveszi a kóbor macskát. Szabina gyakran segít megtalálni felelős gazdikat a kóbor állatoknak.
Megkérdezi a szomszédokat, hogy mennyiben tudnák befogadni a macskát télen, de senki sem akarja magához venni, és a javaslatait sem fogadják el.
Galina, miután tanácsot kér a családjával, még mindig bizonytalan. Őszintén sajnálja a vándort, de nem bízza magát egy felnőtt macska gondozásában.
Éjszakánként a macska átkel a tűzlépcsőn, a balkonnál lévő virágmagokra mászik, és egy nyitott ablak felé bámul, érezve a konyha melegét, amelyre hiányát érzi. Szomorú, visszatér a padra.
Két hónap telik kóborként. Az éjszakák hidegek, a macska a nedves padon ül.
Novemberekként a lány, Réka, és férje, Gábor, vendégül jönnek galinához. Réka egész nap főz: sült húst, salátákat, süteményt, asztalt rak fel. Estig maradnak a kóstolásban.
Megint esik, reggel már havazni fognak mondja Galina, miközben egy csésze teát tesz az asztalra, és a függönyt tologatja. A szürke macska félve néz rá.
Egy pillanat, a macska hátralökve a nedves korláton majdnem leesik.
Mi történt veled, anyám? Miért ijesztettél meg? kérdezi a macska.
Réka, a balkonon egy macska volt, mindig ott ül a padon. Ő is megijedt. Mi lesz, ha leesik? válaszolja Réka.
Hogyan került oda? kérdezik.
Kinyitják a balkont, és a macskát látják, amint a padon görnyed. Nem néz fel, csak a vizes szőrét szárítja, próbálja megőrizni a kis melegét, amit a nyitott ablakból kap.
Értem. A tűzlépcsőről mászott fel, mondja Gábor.
Milyen bátor. Meg kell etetnünk. szól.
Mindenki a nedves, hideg levegőben áll, és teáskannát rak a tűzhelyre. Galina gondolatban ül, a lány teát önt mindenkihez.
Anyu, egy szelet torta van rózsával, ahogy szereted. Igyál forró teát. mondja Réka.
Galina elhúzza a függönyt, könnyes szemmel néz ki az ablakra.
Nem, túl sok a bánat, már nem bírom tovább. mondja, és egy szelet sült húst vesz, majd a bejáró felé megy.
Most jövök, mondja határozottan Galina, felveve a régi kabátját.
A macska nem ellenáll, de a feszültségtől és a meglepetéstől szinte rongyhoz hasonlóan szétfoszlik. Galina a nedves, hideg állatot szorítva magához viszi haza.
Senki sem kérdezi meg Galinát, miért így döntött. Nem kérdezik, mert ő az egyetlen, aki emberi módon helyesen cselekedett a sok lakó közül.
A macska egy hétig a meleg radiátor alatt alszik. Az étel már nem annyira fontos, mint a házi meleg. Galina új névre teszi a macskát: Prónia, és becézi Prónia Péternek.
Prónia, a macska, ellenkezőleg, igazi udvariasság: ha a világon van egy tökéletes macska, az ő neve lesz, Prónia Péter. Barátságos, kulturális macska lesz a család teljes tagja, mindenki kedvence.
Néha Galina tréfásan megkérdezi:
Prónia Péter, milyen bűnökért dobtak ki a házból és a padra?
A macska, hónapokig vándorolt, csendben marad. Nem beszél emberi nyelven, de ha tudna, talán nem tudna válaszolni, mert maga sem ismeri a választ.
Prónia már majdnem két éve él Galina gondoskodó otthonában. Tele van étellel, öleléssel, elégedett. Még ha valaki hangosan szól, a régi otthoni félelme miatt a nagy, erős macska a földön kereszik magát, hogy elrejtőzzön.
Mindenki, aki ismeri a nagy, szürke macskát, csak találgat. Miért dobták ki a tökéletes macskát, Próniát?
