**Naplóbejegyzés**
Nagyszerű az ön becsületessége, Galambosné! Tehát a mi gyerekeink tavaly sütkéreztek a kertben, majd egész évben dolgoztunk, hogy rendbe hozzuk a nyaralóját, most pedig Nóra gyerekei élvezhetik a kényelmet, míg a mieink otthon ülnek? Nagyon becsületes maga! nem bírta tovább Olga.
Igen, azt mondtam, hogy a gyerekeknek van, de nem mondtam, hogy csak az övéiknek! Azt hiszi, nincsenek más unokáim is? Először az ön gyerekei pihentek, most Nóráé, ez teljesen fair!
Nagyszerű a maga becsületesség, Galambosné. Tavaly a mieink szenvedtek a kertben, mi meg egész évben gürcöltünk a nyaralón, most pedig Nóra gyerekei élvezhetik mindezt? Igazán tisztességes! fakadt ki Olga ismét.
Hát, jövőre hozzák az ön gyerekeit is. A nyaraló sehova sem tűnik el. Egy család vagyunk! Önök is segítenek, Nóra is. Végül is az én nyaralóm, én döntöm el, ki használja!
Persze! Nóra meg hozott egy homokot a homokozóba, azóta semmit. Igazán felbecsülhetetlen segítség vágott vissza a meny.
Galambosné, a tisztesség azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanannyi jár. Mi lenne, ha egy hónapra magához venne egy csoportot, majd a másikat?
Már megint! Két hónap alatt összedőlök. Nem vagyok már olyan fiatal, hogy ekkora nyüzsivel megbirkózzam ellenkezett a anyós.
Akkor két hétig?
Nem lehet. Már megígértem Nórának. Valérral júliusban van szabadságuk, gyerekek nélkül akarnak pihenni. Szóval esélytelen.
Hozza őket jövő szerdán, péntekig. Néhány napot szívesen eltöltek velük, de többet Nehéz már nekem.
Olga hangosan felsóhajtott. Néhány nap Aranyáron dolgoztak a nyaralón, ez meg semmi! Szinte alamizsna, főleg így.
Rendben. Értem. Viszontlátásra mondta, és letette a kagylót.
A fejéhez kapott. Most mi lesz? Az egész évben a gyerekek abban a hitben éltek, hogy végre elmennek a nagyi nyaralójába, játszhatnak az új játszótéren, úszkálhatnak a medencében, és most most mások élvezhetik.
Pedig milyen szépen kezdődött! Tavaly nyáron Gergő elment anyjához, Olga is vele tartott. Tíz éve volt utoljára ezen a nyaralón, amikor még élt a após. Alig változott azóta
Soha nem volt kényelmes, de most már inkább elhagyatott pajtára hasonlított. Recsegős ablakok, régi budi a kertben, magasba nőtt gaz. A tető ferde, a fákról száraz ágak lógnak.
Belül sem jobb. Szovjet kori bútorok, kopott tapéta, a padló egyes részein besüppedt. Penész és dohos szag terjengett.
Ó, mennyi dolgom van, mennyi sóhajtozott az anyós. Gergő, kezdd el legalább a füvet és az ágakat. Megmutatom, mit kell kivágni.
Míg Gergő kint dolgozott, Galambosné teát főzött magának és menyének. Előbb a mindennapokról beszélgettek: iskolai osztályzatok, munka, egészség. Aztán
Szívesen hoznám ide az unokákat, de mit csinálnának itt? kezdte hirtelen az anyós. Legfeljebb békákat fogni a pataknál vagy kapálni a kertben. Nincs semmi kényelem, semmi szórakozás.
Olga végignézett a konyhán. Hirtelen eszébe jutott, hogy ő maga is falun töltötte a nyarakat a nagymamánál. Akkor még a tyúkok etetése is kaland volt.
Örömmel kereste a kukacokat, amikor a nagyapa horgászni ment, és virágkoszorút fon, amire a nagymama mindig morogta:
Mindenhol ez a csülleng! Nem tudok tőle megszabadulni!
Olga nem értette, miért haragszik. Hisz szépek a virágok.
Akkor minden nap hozott valami újdonságot. Örült, ha ritka pillangót látott. Sírt, amikor egy elkapott légy méhnek bizonyult, és fájdalmasan megcsípte. Éppen azok a nyári vakációk maradtak meg legjobban.
Persze, szerette volna, ha a gyerekei is ilyen meleg emlékekkel gazdagodnak.
Figyeljen, mi lenne, ha közösen rendbe hoznánk ezt a helyet? javasolta Olga. Persze nem egyszerre, lassan.
Na végre! Pont ezt akartam mondani örvendezett Galambosné. Inkább ebbe fektessünk, mint bármilyen török nyaralásba.
Nekem mindegy, én így is elvagyok. De a gyerekeknek jó lenne. Nincs tenger a városban, de legalább a tóban megfürödhetnek. Minden nyáron elhozom őket.
Így is lett. Nyár végére új ablakok kerültek fel. Gergő megjavította a kerítést, Olga pedig gyerekbútorokat talált.
Használtak, de jó állapotban. Augusztusban a gyerekek Galambosnénál töltötték a nyarat, és lelkesen meséltek visszatérve.
Anyu, még elengedsz minket Galambosnéhoz? Ott annyira jó volt! Csigákat gyűjtöttünk, szöcskéket fogtunk, még egy egér is volt! Meg egy imádkozó sáska! lelkesedett a fiatalabb fiú.
Persze, elengedlek mosolygott Olga. Segítünk Galambosnénak, jövőre még szebb lesz.
Galambosné is hallgatta, bólintott, mosolygott.
Az egész év a költekezésről és várakozásról szólt. Vizezet vezettek a házhoz, fürdőszobát építettek, kisebb felújítást végeztek. Ahogy tudták.
Vettek klímát a kánikula elől, a kertben megjelent egy pad, homokozó, medence.
Nem állandó, csak felfújható, de a gyerekek boldogok voltak. Állandóan kérdezték, mikor mehetnek Galambosnéhoz kipróbálni mindezt.
Milyen ügyesek vagytok! örült Galambosné. Most már a gyerekeknek mennyei lesz itt.
Olga akkor úgy érezte, közös célért dolgoznak. Hogy ezért létezik a család: segíteni, összefogni,
