Mi van, ha nem is az én lányom? DNS-tesztet kell csináltatni! Nándor elgondolkodva nézte, ahogy felesége, Orsolya babusgatja újszülött kislányukat, de egy makacs gondolat nem hagyta nyugodni: lehet, hogy a kisbaba nem is az övé. Tavaly Nándornak egyhónapos üzleti útra kellett utaznia. Néhány héttel a hazatérte után a felesége izgatottan közölte vele a szerinte fantasztikus hírt: kisbabájuk lesz. Nándor először örült, de aztán Orsolya testvére vendégségbe jött, és elmesélt egy érdekes történetet arról, hogyan csináltatott DNS-tesztet a saját fiánál, hogy élettársa se kételkedjen az apaságban. – Orsi, csináltassunk mi is egy DNS-tesztet, csak a lelki nyugalmamért, – vetette fel Nándor. A felesége reakciója nem váratott magára: hatalmas veszekedés kezdődött, repültek a tárgyak, még a szomszédok is kopogtak. – Mi ebben a különös? – erősködött Nándor, egyre biztosabb az aggodalmaiban. Szerinte Orsolya csak akkor lenne ilyen ideges, ha tényleg megcsalta volna. – Csak biztosra akarok menni, ennyi az egész. – Hogy juthatott ez egyáltalán eszedbe? – háborgott Orsolya, újabb párnát hajítva a férjére. – Adtam én valaha okot rá? – Egy hónapig nem voltam itthon, – vágta rá Nándor egy félmosollyal. – Honnan tudjam, mit csináltál? Megcsináljuk a tesztet, megtudom az eredményt, és többet nem hozom fel a témát. Mikor megyünk a klinikára? A nővéredtől elkérhetjük a címét. – Majd a következő életben, – sziszegte Orsolya, és bevonult a gyerekszobába, becsapva maga mögött az ajtót. *************************************************** – Tudod, anya, – panaszkodott Nándor édesanyjának, – nem is kérek semmi extrát. Miért akadt ki ennyire? – Mert bűntudata van, fiam, – válaszolta Anna néni, miközben kávét töltött a fiának. – Biztos lehetsz benne, a kislány nem tőled van, és fél, hogy kiderül az igazság. Ráadásul… – elhallgatott kicsit, mintha gondolkodna, elmondja-e. – Amikor úton voltál, volt egy furcsa alkalom… – Milyen? – kérdezte azonnal Nándor. – Nézd, én nem akarok beleszólni a házasságotokba, – fordította el a tekintetét Anna néni. – Csak be akartam ugrani, hogy beszélgessünk apád jubileumáról, de Orsolya sokáig nem engedett be, holott tudtam, otthon van. Amikor végre ajtót nyitott, nagyon zavart volt… Ráadásul férficipő is ott állt a folyosón. – Mit mondott erre? – kérdezte felháborodva Nándor. – Azt, hogy csőtörés volt, – forgatta a szemét Anna néni. – Mondhatott volna okosabbat is. – Miért nem mondtad el ezt nekem? – Nem jutottam be a lakásba, bizonyítékom nem volt, – vont vállat Anna néni. – Nem akartam feleslegesen belerondítani a kapcsolatotokba. – Kár volt! – ugrott fel Nándor, alig borította fel a kávéscsészét. – Nagy kár! Mit csináljak most? – Kényszerítsd ki a tesztet, – válaszolta nyugodtan az anyja, elfojtva a mosolyát. Első perctől nem kedvelte a menyét. – Vagy csináld meg te magad. Apaként jogod van hozzá. ************************************************ – Most már nyugodt lehetsz, – hajította félre Nándor a futárral kapott borítékot. – Arinka az én lányom. Ahogy ígértem, többet nem hozom fel ezt a témát. – Nem is értem, – mondta Orsolya bosszúsan, gyanakodva nézve a nyitott borítékot. – Megcsináltad ezt a vacak tesztet a beleegyezésem nélkül? – Persze, – válaszolta Nándor könnyedén. – Amikor sétáltam a kislánnyal, beugrottam a klinikára, nem tartott soká. Az én lányom, úgyhogy gond nem lehet. – Pedig van gond, – suttogta a nő. – És kár, hogy nem érted. Nándor másnap a szokott időben ment dolgozni. Este viszont egy váratlan meglepetés fogadta: az üres lakás, Orsolya és Arinka dolgai eltűntek. A dohányzóasztalon csak egy cetli maradt. „A bizalmatlanságoddal mindent tönkretettél, ami valaha köztünk volt. Nem akarok egy árulóval élni, ezért beadom a válókeresetet. Tőled nem kérek semmit, se lakást, se gyerektartást. Csak azt szeretném, ha végleg eltűnnél az életünkből.” Nándor tombolt. Hogy merte Orsolya őt elhagyni? És még a lányukat is elvitte! Villámgyorsan telefonált. Egy férfi vette fel a telefont. Csöndben végighallgatta a káromkodást, majd szólt: többet ne hívja ezt a számot. – Tudtam én, hogy megcsalt! – remegett dühében Nándor. – El sem ment, rögtön lett egy másik férfi! Hát menjen világgá! Eszébe sem jutott, hogy Orsolya lehet, hazament a szüleihez, és a telefont csak a bátyja vette fel, hogy ne zavarják az épp elalvó húgát. Nándor mindent eldöntött magában. A bíróságon gyorsan elváltak közös megegyezéssel. A pici Arina az anyjánál maradt, és sosem látta többet a vér szerinti apját…

Mi van, ha nem is az én lányom? Kellene egy DNS teszt.

Nemes Dániel komoran figyeli, ahogy felesége, Réka, gondoskodóan hajol újszülött lányuk fölé, de nem tud szabadulni egy makacs gondolattól: lehet, hogy a kislány nem tőle van.

Tavaly Dánielnek hosszabb üzleti útra kellett mennie Debrecenbe, egy hónapra. Amikor hazatért, alig két hét telt el, és Réka boldogan közölte vele: kisbabájuk lesz.

Először örült a hírnek. Aztán Réka húga, Zsófia, látogatóba jött, és elmesélt egy különösen izgalmas történetet arról, hogyan csináltatott DNS-vizsgálatot a fián csak hogy az élettársa minden kétségét eloszlassa az apaságot illetően.

Réka, csináltassunk mi is DNS-tesztet! vetette fel Dániel. Így mindketten nyugodtak lehetünk.

Felesége reakciója nem is váratott magára. Hatalmas veszekedés kerekedett, tárgyak repkedtek, még a szomszédok is átjöttek kopogni.

Miért baj ez? makacskodott Dániel, aki egyre biztosabb volt a gyanújában. Szerinte egy hűséges nő nem rendez ekkora hisztit egy ártatlan kérés miatt. Csak szeretnék biztos lenni ennyi az egész.

Hogy jut ilyesmi az eszedbe? kiabált Réka, és egy párnát vágott hozzá. Adtam neked okot valaha, hogy így kételkedj?

Egy hónapig nem is voltam itthon fintorgott Dániel. Honnan tudjam, mi történt ezalatt? Ha elkészül a teszt, többé nem hozom fel. Mikor menjünk? Zsófitól elkérhetjük a klinika címét.

Majd a következő életemben! sziszegte Réka, aztán becsapta maga mögött a gyerekszoba ajtaját.

***************************************************

Tudod, anya, panaszkodik este Dániel, miközben kávét szürcsöl, nem kérek semmi lehetetlent. Nem értem, miért reagált így.

Rossz a lelkiismerete a feleségednek, fiam mondja Annamária, a fiú anyja. Biztos vagyok benne, hogy mástól van a gyerek, fél, hogy kiderül. És képzeld, mikor elutaztál, volt egy érdekes eset…

Micsoda? kapja fel rögtön a fejét Dániel.

Ne haragudj, nem akartam beleavatkozni az életetekbe, fordítja el tekintetét Annamária. De éppen beugrottam hozzátok, hogy apád születésnapját megbeszéljük. Réka sokáig nem nyitott ajtót, pedig láttam, hogy otthon van. Mikor beengedett, kócos volt, ráadásul egy férfi cipő állt a bejáratnál.

Mit mondott erre? fortyog Dániel, már szinte rohanna számonkérni a feleségét.

Azt, hogy csőtörés volt forgatta a szemét Annamária. Kitalálhatott volna valami hihetőbbet is.

Miért nem mondtad eddig?

Hát, nem mentem be teljesen, közvetlen bizonyítékom nincs, húzza össze a száját az anyja. Nem akartam fölöslegesen tönkretenni a kapcsolatotok.

Nagyon rosszul tetted! csap Dániel az asztalra, majdnem leborítva a kávét. Most mit tegyek?

Kényszerítsd csak ki a tesztet! feleli Annamária hűvösen, arcán alig észrevehető mosollyal. Réka sosem volt kedvére való meny. Vagy csináld meg te magad. Van rá jogod apaként.

************************************************

Nyugodt lehetsz, mondja később Dániel, amikor leteszi az asztalra a futár által kézbesített, immár fölösleges borítékot. Enikő a lányom. Megígértem, többet nem beszélek erről.

Nem egészen értem válaszolja feszülten Réka, gyanakodva nézve az immár nyitott borítékot. Tehát anélkül csináltattad meg a nyomorult tesztet, hogy szóltál volna?

Igen feleli Dániel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Elintéztem, amíg sétáltam a kicsivel, nem tartott sokáig. Enikő az én gyerekem, így nincs gond.

Nagyon is van gond súgja Réka, halkan, de határozottan. És kár, hogy ezt te nem is érted.

Másnap reggel Dániel szokás szerint munkába megy. Este azonban meglepetés várja: otthon teljes a csend, sem felesége, sem lánya nincs ott, ruháik eltűntek. Az asztalon csak egyetlen cetli hever.

A bizalmatlanságoddal mindent tönkretettél. Árulóval nem tudok élni, beadom a válópert. Semmit nem akarok tőled, sem lakást, sem gyerektartást. Csak annyit szeretnék, hogy tűnj el az életünkből.

Dánielt elönti a düh. Micsoda dolog, hogy Réka félresöpri őt, ráadásul a lányukat is elviszi? Kapja a telefont, rögtön hívni kezdi a feleségét.

Valaki más veszi fel. A másik végén hallgat, majd nyugodtan közli, hogy ne keresse többet.

Tudtam, hogy megcsalt! remeg a dühtől Dániel. El sem ment, máris mással van! Rajta hát!

Eszébe sem jut, hogy Réka talán csak visszament a szüleihez, és a telefonon a bátyja vette föl, aki nem akarta zavarni az alvó testvérét. Dániel azonban már elhatározta magában, mi lehet az igazság.

A válás gyorsan lezajlik, közös megegyezéssel. Az aprócska Enikő az anyjánál marad, és soha többé nem látja a vér szerinti apját…