Menyasszonyi menet épphogy megállt egy kóbor kutya miatt – de ki gondolta volna?

A menyasszonyi kocsi épphogy megállt a kutya előtt. De ki gondolta volna?
Istenem, csak ne késsek el! Zsófia harmadszor nézett az órájára öt percen belül. Tamás, biztosan időben érünk?
A limuzin sofőrje nyugtatóan mosolygott a visszapillantó tükörben:
Nyugodjon meg, Zsófia. Pontosan a menetrend szerint haladunk.
A menetrend. Ez a szó már teljesen betelítette. Az utóbbi két hónapban csak róla beszéltek. A szertartás időzítése, a fotózás ütemterve, a bankett menete minden percre ki volt számolva.
Gábor, a vőlegénye, ragaszkodott hozzá, hogy a lagzi napja tökéletes legyen. Semmi késés, semmi hiba. Mindig szerette, ha minden a terv szerint történik. Valószínűleg a pénzügyi igazgatói munkája miatt ott nem mehetett semmi rendtől eltérően.
Zsófia oldalvást pillantott Gáborra. A férfi mellette ült, a telefonját bámulva nyilván újra ellenőrizte, hogy minden a tervek szerint halad-e.
Furcsa. Amikor három éve először találkoztak, egészen másnak tűnt. Élénkebbnek, talán életrevalóbbnak.
Az első találkozásuk épp a tervezés ellentéte volt. Zsófia késésben volt a munkába menet, és véletlenül nekiütődött Gábornak egy kávézó ajtajában, miközben a fehér ingére loccsant a kávé. De ahelyett, hogy dühbe jött volna, a férfi nevetett, és felajánlotta, hogy iszogassanak még egyet most már együtt.
Zsófia mosolygott, ahogy visszagondolt arra a napra. Milyen régen volt már.
A fékek sikolya felhasította a csendet. Zsófiát hirtelen előre rántotta a mozgás szerencsére a biztonsági öv megtartotta.
Mi történt?! kiáltott fel rémülten.
Egy kutya sóhajtott a sofőr. Az úton volt. Nem tudtam elkerülni.
A szíve kihagyott egy ütést.
Zsófia kiszaladt a kocsiból, nem hallva Gábor kiáltását: Hová mész? Összepiszkolod a ruhád!
Az aszfalton, közvetlenül a limuzin orra előtt, egy nagy világossárga kutya feküdt. Mozdulatlanul.
Istenem suttogta Zsófia, odarohannva. Él még?
A sofőr térdre ereszkedett a kutya mellett:
Lélegzik. De nincs eszméleténél.
Azonnal az orvoshoz kell vinni!
Zsófia Gábor megfogta a vállát. Nincs időnk erre. A szertartás negyven perc múlva kezdődik.
Hogy mondhatsz ilyet?! fordult hirtelen felé. Egy élő lény haldoklik itt!
Nem tehetünk semmit. A vendégek várnak, a jegyző.
Nem érdekel a jegyző! Zsófia szemében csillantak a könnyek. Nem hagyhatjuk itt!
Eközben a több