Csak Anyám azt mondja, megváltoztál.
Ó, anyám azt mondja morgott Réka, miközben a közelmúltbeli veszekedés képe villant fel a fejében. Nem lehetett, hogy az anyós elmesélje, hogyan szidta meg Rékát, miután a régi bánatáról kezdett beszélni? Valószínűleg már a százezres órát is felidézte.
Ilona néni, változtassunk témát kérte Réka határozott, de udvarias hangon.
Az anyós, akárcsak egy régi, kifulladt kalapja alatt a múltban történt túlterhességekről szóló monológját épp elindította, dühösen megfulladt a levegőben, és tanácstalanul bámulta fiatal feleségét.
Réka, csak segíteni akarok.
Köszönöm, de nem kell tőled támogatás, ha az empátiád olyan, mint egy kifli.
Mit, most már hülyének nevezel? szöktek könnyek Ilona néni szemeiben.
Másnap, ha hasonló helyzet adódna, Rékát már a veszekedés simítására késztetné a nyugodt megoldás. Talán most sem mondaná ki a szavait inkább egy sürgős munkahívás vagy egy szinte elfelejtett találkozó kifogását hozná elő, hogy elkerülje Ilona néni társaságát. Bármilyen kifogásra képes lenne, hogy ne kelljen hallgatnia a nagymamát, ahogy a televízióban meséli a saját szomorú múltját; de a depresszió szörnyű dolog másképp szőtte át a szervezetét a terhesség alatt.
Az ötödik hónapban Réka, aki korábban puha és türelmes volt, most már egy olyan nővé változott, aki vállra hajtva kérdez: Hol a ló és a kocsma? és elindul, hogy saját problémáit egyedül oldja meg.
Hogy szólítsalak, ha háromszor már mondtad, hogy nem akarok a szülői kudarcodról beszélni?
Tudja, egy barátom magas funkcionalitású autista néha hirtelen táncol a nyilvános helyen, vagy nem érti a viccet, de még ő rájött, hogy ilyen témákat egy terhes nővel megvitatni az őrültég csúcsa.
Szóval, nem csak hogy hülye vagyok, de még azzal is megcsúfolsz! Ilyen kedvességet még soha nem hallottam tőled
Hát ha már szóba hozni merésztek volna ezeket a szavakat, meg is tenném! zúgtatta Réka, miközben az ajtó becsapódott mögöttük. Lélegzett ki, lélegzett be, és egy teljesen elégedett mosollyal zárta a jelenetet.
Remélte, hogy most legalább néhány hétre, vagy még inkább örökre elhesik tőle. A remény azonban hamar elszállt, mivel a beszélgetés az anyósával csak további problémák kapuját nyitotta.
Gábor, Réka férje, és Ilona néni fia, vacsora közben csendes és elgondolkodó volt. Réka eleinte igyekezett beszélgetni vele, de hamar rájött, hogy férje csak egy szóval válaszol, mintha gondolata valahol máshol járna.
Mindezt a reggeli veszekedést Ilona nénivel nem is tudta összekapcsolni; csak azt gondolta, hogy Gábor valami munkahelyi bajba keveredett, vagy valamilyen titok, amit nem akar megosztani, hogy ne aggasztson még többet.
Néhány nappal később a beszélgetés mégis megtörtént. Gábor egy teljesen más témával indult:
Réka, hallottál már a posztnyugdalási depresszióról? Terheseknél is előfordulhat, igaz?
Lehet, hogy nem is posztnyugdalási, de nem is érzem magam depressziósnak, nemde?
Ha megnyugtatnál, elmehetnénk egy pszichiáternél, de csak velem együtt, és te magyarázd el neki, miért gondoltam, hogy ez a depresszió lehet én.
Csak Anyám azt mondja, megváltoztál.
Ó, anyám azt mondja morgott Réka újra, emlékezve a korábbi veszekedésre.
Gábor, ha valakinek el kell mennie ehhez a szakemberhez, az a te anyukád. Tudod, mit mondott?
Tudom, állandóan veszekedünk. Szerinte saját magának rakja a gondokat a fejébe, mint egy rossz maszkot, vagy egy félrevezető címzettnek küldött csomagot
Miről beszélsz? kérdezte Réka, mert Gábor szavai közt elveszítette a fonalat.
Gábor felidézte, hogy néhány héttel ezelőtt Ilona néni vett egy hasonló maszkot, amit Réka ajánlott neki. Ilona azt hitte, hogy Réka rossz maszkot ajánlott, a jó maszkot pedig magának tette vissza.
Mit? Gábor, az ilyen női cicuska témákban te semmi nem értesz. Ha értetted volna, már most is látnád, hol a csapda.
Réka három percen belül megpróbálta elmagyarázni, hogy miért nem tudott egy olyan hajápoló maszkot ajánlani, amelyik a természetes, színtelen hajra készült, míg Ilona néni haját állandóan színezik és kémiai eljárásoknak vetik alá, még ha biohajgörbítésnek is nevezik.
Egyik levelezésem is bizonyítja, hogy a csomagot a barátodhoz intéztük. mutatta fel telefonját Gábor.
Értem. Bocs, talán nem kellett volna anyámra hallgatnom. Miért is veszekedtünk?
Először a múltjáról kezdett mesélni szögezte el Réka. Nem tiltom, hogy valaki átélt olyan szomorúságot, akár négyszer is, de nem lehet mindenkor erről beszélni, főleg az én helyzetemben. Nincs elég időm mások bajait hallgatni.
Azt akarod mondani, hogy ő
hogy megöl szakított Gábor a gondolatot, felhívva Ilona nénit egy beszélgetésre. A hívás után visszatérve a házba, egyértelműen elrendelte, hogy már nem tartják a kapcsolatot anyukájával.
Réka csak örült: az anyós már teljesen belefáradt a saját viselkedésébe, és a férje sem akarta, hogy a szomszédok láthatóan szennyezzék őt. Gábor rokona még sokáig azt mondta, hogy anyja feláldozta őt egy külső nőért. Gábor csupán leereszkedett, és kijelentette: a saját gyermeke anyja sem külső, ha a felelősség mindenhol nála van.
Míg a rokonság a születendő unokát csak azzal akarta, hogy lássa, Gábor ezt elutasította:
Legalább hagyjátok meg, hogy lássa a gyermeke. Az egyetlen öröm a nagymamáknak a saját unokájukra vigyázni, a fiúk pedig elvétik tőlük a lehetőséget.
Ilyen nagymamát csak a saját unokáikra tudtok ráerőltetni, aztán a család erős házasságát is. válaszolta Gábor.
A viszály mindkettőjüknek örömet okozott, mert talán még bánkódik is, hogy a rokonságnak már csak a nagymama gondozását kell felvállalni, és már nem marad semmi más. Gábor jól látta, hogy anyja mennyire ellenséges, és amikor megkapta a motivációt, hogy miért alakult így a helyzet, már nem tudta megjavítani a viszonyt. Néhány emlékeztető után végleg elzárta magát a rokonság elől, ezzel együtt a segítség minden formáját is.
A kisfiú most békében, nyugalomban nő fel. Gábor és Réka mindent megtesznek, hogy ez a nyugalom a korai gyermekkorától egészen a nagyobb iskolás éveken át tartson. Tanítani fogják neki, hogyan kommunikáljon, és hogyan válaszoljon a ragaszkodó bábutaságokra.
Mert Réka már a terhesség után sem veszítette el a fogait, Gábor pedig semmi hiányt nem mutat a szerénységben. A szerénység manapság csak arra jó, hogy másokra mutogassunk, gyakorlati haszna kevés. Réka úgy érzi, szerencsés, hogy időben felismerte ezt, mielőtt túl késő lett volna, és leválthatta magáról a különféle parazitákat és mérgező hatásokat.
