Mégiscsak megsütötted a kedvenc pogácsáimat! mondta András, miközben hazaért a szeretőjétől. De alighogy beleharapott, elsápadt: a pogácsa belsejében várta az asszonya különleges meglepetése.
Virág óvatosan tolta vissza a tepsit az előmelegített sütőbe, majd leporolta a lisztet a kezéről és ránézett a konyhai órára. Ma mindennek tökéletesen kellett sikerülnie. A pogácsák szépen fel kellett puhuljanak, aranybarnák legyenek pontosan olyanok, mint amiket András a legjobban szeretett.
Volt idő, amikor Virág élete egyszerűen és nyugodtan telt. Megszokta, sőt, már-már belenyugodott az egyedüllétbe. Minden csak azon a napon változott meg, amikor a munkainterjúra belépett az a magas, magabiztos férfi. Az aurája erőt és határozottságot sugárzott. Virág szíve váratlanul hevesebben kezdett dobogni.
Onnantól teljesen új irányt vett a sorsa. Szerelem, esküvő, az érzés, hogy végre minden a helyére került. Teljesen boldog volt, eszébe sem jutott, hogy lassan egészen elveszik ebben a kapcsolatban.
Két év után azonban András összepakolta a holmiját: csak egy hónapra megy el üzleti útra mondta. Az a hónap végül egy évig tartott. Ritkán hívott, üzenetei hidegek voltak és rövidek. Virág csak várt és mindig talált magyarázatot. Hitt benne. Aztán egy napon egy ismerős véletlenül elejtette, hogy látta Andrást a városban. Nem volt egyedül. Egy másik nővel sétált nyugodtan a Corvin Plazában ő pedig sehová sem utazott el.
Akkor Virág megértette: mindvégig átverték. Lehetett volna jelenet, felhívhatták volna, követelhetett volna magyarázatot. De nem tette. Várni akart. A bosszú szereti a csendet.
Eltelt egy év. Egy nap megszólalt a telefon: András volt az. Közölte, hogy vége az üzleti útnak, hazatér. A beszélgetés végén, mintha mellékesen mondta volna:
Süssél már a kedvenc krumplis pogácsáimból! Nagyon hiányoznak.
Mégiscsak megsütötted a kedvenc pogácsáimat! mondta András, mikor hazatért a szeretőjétől: de alighogy beleharapott, elsápadt, mert a pogácsa belsejében egy váratlan meglepetés várt rá.
András magabiztosan, nyugodtan lépett be az otthonába, leült a kisszékre, keresztbe tette a lábát, s úgy nézett körül a konyhában, mintha soha nem ment volna el. Virág melegen, nyugodtan fogadta, semmit sem mutatott abból, mennyit tud.
Látom, tényleg sütöttél pogácsákat biccentett a tökéletesen megpakolt süteményhalom felé.
Arcán mosoly játszott, mintha minden a régi lenne, mintha nem hazudott volna, mintha másik nőt sem ismerne. Odalépett az asztalhoz, felkapott egy pogácsát, és nagyot harapott belőle. De abban a pillanatban, amikor a foga elérte a tölteléket, az arca hirtelen kifakult. Ilyen bosszúra bizony nem számított.
Virág reggel bekapcsolta a sütőt, összeállította a tésztát, és szokásos precizitással töltötte meg krumplis masszával. De ma egy pogácsában apróra tört ablaküveg hevert a töltelékben a krumpli helyett.
Mikor András beleharapott, rögtön megérezte, hogy valami nincs rendben. Mielőtt lenyelte volna, már ki is köpte a darabot de késő volt. Szájában vér buggyant, a nyelve és ínye csupa vágás, éles, perzselő fájdalmat érzett.
Az asztal szélébe kapaszkodott, köhögni kezdett, próbált magához térni.
Mégiscsak megsütötted a kedvenc pogácsáimat! ismételte zokogással teli hangon András, de most másképp csengtek a szavai. Szeretője ölelése helyett most a bosszú egészen újszerű íze töltötte be a száját.
Virág ridegen figyelte.
Ez a bosszúm a hazugságaidért és a csalfaságodért mondta higgadt hangon. Ha legközelebb valakit át akarsz verni, emlékezz erre a fájdalomra!
András mondani akart valamit, de csak krákogás jött a torkából. A mobiljáért nyúlt, de Virág már hátat fordított neki. Felvette a korábban összepakolt bőröndöt, magára húzta a kabátot, és az ajtó felé lépett.
Nem hívott orvost. Nem szólt többé egy szót sem. Virág végleg elhagyta a lakást, a konyhában hagyva Andrást kiontott vérrel és egy olyan emlékkel, amit soha nem tud majd elfelejteni.
