Kedves Naplóm!
Ma is csak sóhajtok, miközben benézek a félig üres hűtőbe. Zalán, megint itt volt a húgod, Csillag? kérdeztem a férjemet. Furcsa, de minden alkalommal, mikor Csillag nálunk jár, utána eltűnik az összes élelmünk.
Igen, betoppant felelte Zavartan Zalán. Panaszkodott, hogy megint pénz nélkül maradtak. Mégsem küldhetem el üres kézzel, hisz a húgom.
Adtál neki is megint pénzt?
Pár tízezer forintot motyogta. Mesélte, hogy Dániel, a férje, ráadásul már megint bajba keveredett a munkahelyén, s így albérletre sem futja nekik.
Ki gondolta volna Nem értem, miért kellett húszévesen férjhez mennie? Édesanyátok miért nem beszélte le róla?
Te is ismered Csillagot. Ha valamit a fejébe vesz, lehetetlen meggyőzni. Előbb-utóbb megtanul majd önállóan élni, ne aggódj annyit.
Csak felmordultam magamban. Az önállóság fontos, de eddig Csillag csak a rokonok nyakán élt, semmire sem vitte magától.
Dániel is még csak fiatal fiú, kezd dolgozni, nem igyekszik túlzottan kényeztetni a feleségét. Csillag viszont nem hajlandó munkát keresni, abban hisz, hogy Dániel feladata eltartani őt.
Az anyósom, Rózsa néni is teljes mellszélességgel Csillag mellett áll. Átlátja, hogy fiatal családjuknak nincs pénze, hát rendszeresen segíti őket, s természetesnek veszi, hogy Zalán is beszálljon.
Csillag még fiatal lány, mindig szépnek kell lennie hangoztatta Rózsa. Még nem talált magának rendes munkát, Dániel pedig túl fukar. Segítenünk kell.
Zalán segített is, amennyire tudott. Csak nekem lett hamar elegem, hisz mi is csak bérlakásban tengődünk, minden forintot félreteszünk saját lakásra, és mégis a testvére a fontosabb?
* * *
Egy délután, ahogy hazaértem, azt láttam, hogy anyósom és Csillag lelkesen sutyorognak Zalánnal, aztán elhallgatnak, ahogy meglátnak. Egyértelmű volt, hogy komoly ügyet beszélnek meg. Kérdeztem is:
Tudhatom, mi a terv? Úgy érzem, megint tőlünk vártok pénzügyi segítséget.
Ez most nem rád tartozik kacagott fel Rózsa. Családi ügy, amibe ne szólj bele.
Hitetlenül csóváltam a fejem és bementem a konyhába vacsorát készíteni. Pár perc múlva Csillag is bejött, lazán kinyitotta a hűtőt, majd csalódottan szólalt meg:
Miért üres a hűtőtök? Anna, nem voltál boltban?
De, voltam, de a fizetésem csak két nap múlva érkezik, ezért csak a legszükségesebb dolgokat vettem.
Nem kérek levest. Egyébként sem költök kajára, inkább rendelek pizzát vagy szusit, vagy Dániellel beülünk valahova.
Dániel fizetéséből futja ilyen luxusra? Mindig azt mondod, nincs pénzetek.
Ilyenkor anyutól vagy Zalántól kérek. Ez a természetes, a család segít egymáson.
Nem sokkal ezután elmentek. Kíváncsian kérdeztem Zalánt, mégis mit akartak.
Anya eladná a nyaralót, és azt szeretné, hogy én is segítsek. Az egész összeget Csillagnak akarja adni, hogy könnyebben induljon az életben.
De ez komoly? Nem zavar, hogy minden csak a húgodnak jut? Mint a feleséged, nem értek egyet, hogy mindent csak ő kapjon.
Anna, hagyd ezt, anyué a nyaraló, azt tesz vele, amit akar.
Zalán próbálta lezárni a vitát. Úgy érezte, helyesen cselekszik, mikor adakozik Csillagnak.
* * *
Végül a nyaralót tényleg eladták. Már láttam előre, hogy Csillag nem fogja bölcsen beosztani a pénzt: éttermek, menő ruhák, drága telefonok mind a kellemes életre ment.
Ahogy elúszott a pénz, Csillag megint anyjához ment, panaszkodni:
Nincs már miből élnem! Jogsim se lesz, kocsi se! Hát nektek nincs eladó dolgotok több? Más szülők lakást vesznek a gyerekeiknek, mi miért vagyunk ennyire szegények, anya?
Rózsa néni is megdöbbent. Nem számított rá, hogy Csillag ilyen gyorsan elherdálja a pénzt. Miután magához tért, így szólt:
Csillagom, ennyi volt. Azt hittem, megtakarítod vagy okosan használod el. Tessék, keresel valami állást! Elvégezted a könyvelőit, jelentkezz valahová.
Nem leszek papírtologató! Egész nap bámulni a monitort? Még a szemem is elromlik! Azért van a férjem és ti, hogy eltartsatok. Mindössze húsz vagyok! Most tényleg egyedül maradjak?
Várj, még kitalálunk valamit. Mit szólnál, ha Zalánt megkérnénk egy kis kölcsönre? Úgyis félnek a lakásra, tuti, van tartalék.
Szerinted sokat adnak? Az az Anna szűkmarkú, még az ételen is spórol. Szerencse, hogy Zalán mindig kész segíteni.
Akkor induljunk, szívem! mondta anyósom magabiztosan. Nekem nem tudnak nemet mondani.
Egy óra múlva már ott is álltak nálunk. Ahogy beléptek, tudtam, hogy nem kedveskedni jöttek.
Zalán, nagyon fontos ügyünk van! szólalt meg Rózsa lelkesen alig, hogy beléptek. Csak te segíthetsz.
Összeszorult a gyomrom. Biztosan pénz kell megint! gondoltam. Másra nem is gondolhattam.
Mi a gond?
Csillag autót akar venni, de a nyaralóból befolyt pénz elfogyott mondta Rózsa szégyenlős mosollyal. Így hát arra gondoltunk, hogy ti is beszállhattok.
Alig hittem a fülemnek. Visszakérdeztem:
Hogyhogy elfogyott? Akkora összeget kaptatok érte! Csillag, tudnod kellene gazdálkodni!
Ne szólj bele, te nekem nem mondod meg, mit tegyek! szólt be Csillag. Fiatal lány vagyok, igényekkel, nem valami bolhapiacos egérke! Kávézók, wellness és márkás holmik ilyen az élet, nem a spórolás. Nem fogom szegénységben leélni a fiatalságom!
Megfordult már a fejedben, hogy dolgozni is lehet? szóltam vissza iróniával. Elvégre saját pénzedből többet vehetsz, mint amit mindig a rokonoktól kunyerálsz.
Zalán ijedten próbált békíteni:
Várjatok, beszéljük meg! Autóra pénzünk nincs, de egy kisebb összeg beleférne.
Szép vagy, fiam! mosolygott Rózsa. Tudtam, hogy számíthatok rád.
És én? Engem meg se kérdeztek? fakadtam ki. Sajnálom, de nem akarok több pénzt adni Csillagnak. Van férje, oldják meg. Tőlem nem kapnak, ezt most be is fejeztem.
Zalán zavartan pillantott édesanyjára, próbált nyugtatni:
Anna, ez közös pénz, nekem is van beleszólásom. Mama csak kölcsön kéri, visszafizeti később.
Természetesen visszaadom! Vagy talán csalónak nézel? Csak most segítek Csillagnak, visszaadom én!
Rosszul éreztem magam, ha úgy tűnhet, Rózsában nem bízom. De mi van, ha sosem látom többet azt a pénzt, amit annyira nehezen gyűjtöttünk?
Nem hiszem, hogy most tudnánk segíteni mondtam csendesebben. Megértitek, nekünk a lakás elsőbbséget élvez mindennel szemben.
Gyerünk, anya, menjünk! lázadozott Csillag. Látod, ilyenek ezek az emberek? Csak magukra gondolnak, lesz*rják a gondjainkat.
Duzzogva kimentek és Rózsa bosszúsan odasúgta fiának:
Zalán, ezt még megbeszéljük. Nem gondolod, hogy Annára túl nagy a befolyás?
Ahogy kiléptek, Zalán rám támadt:
Hogy tehetted ezt? Mit fog rólunk gondolni anyám? Hogy fontosabb nekünk a pénz, mint a család?
Most ez tényleg katasztrófa? kérdeztem kiábrándultan. Segített nekünk valaha valamelyik rokonod? Fogadok, egy fillért sem tennének hozzá a lakásunkhoz. Nem akarom hallani többet, mennyire sajnálni kell Csillagot.
Pár nap múlva kibékültünk, de nem tudtam, milyen trükkre készül Zalán. Fogta a lakásra gyűjtött pénzünk egy részét, s édesanyjának adta.
Rózsa elégedetten ölelte át:
Ügyes vagy, fiam! Jól neveltelek! Sose aggódj, Csillagnak most van szüksége rá, ne szólj Annának, úgyis újra tudtok majd félretenni.
* * *
Egy alkalommal felléptem Facebookra, és láttam, új képek kerültek fel: Csillag egy kisvárosi Suzukival pózol, boldogan. Gyanús volt, rákérdeztem Zalánnál:
Tudtad, hogy Csillagnak lett autója? Dánieltől van? A húgod mindig eléri, amit akar.
Tudom, mindenki összedobott neki, így vettük meg.
Mindenki? Te is adtál? Miért nem mondtad?
Zalán hallgatott. Kétségbeesve felnyitottam a komódot, ahol a megtakarításaink voltak eltűnt a pénz.
Mit tettél?! kiabáltam. Elvitted mind a lakáspénzt a húgodnak? El se hiszem! Hogy tehetted ezt?
Zalán most először kiabált:
Nem tartozik rád! Én vagyok a családfő, én döntök. Nekünk még lesz időnk újra gyűjteni, Csillagnak most kellett. És ha így beszélsz a rokonaimról, lehet, hogy át kell értékelnem, akarlak-e mellettem tudni.
Hát, tudod mit szólaltam meg remegő hanggal , én már eldöntöttem, hogy te nem vagy többé a férjem! Most hazamegyek anyámhoz, és kész, elvárom a fél pénzünket vissza!
Gyorsan pakolni kezdtem, titokban reménykedtem valami bocsánatban de Zalán csak a tévét bámulta, mintha semmi sem történt volna.
Ez tényleg ennyi volt? kérdeztem halkan az ajtóból.
Menj. Ha nem változol, vissza se gyere mondta ridegen.
Anyámhoz költöztem, egy hónap múlva a válópert is beadom. Nehéz együtt élni olyannal, aki semmibe vesz de legalább sikerült visszaszereznem a fél megtakarításunk perrel fenyegetve. Barátnőimmel pedig már nevetek a dolgon: ilyen pofátlanság miatt véget kell vetni egy házasságnak!
