2024. április 12., hétfő reggel öt órakor a telefon csörögött, és hirtelen Réka Kovács a fejébe szorult. Egy ismeretlen szám jelent meg a kijelzőn.
Igen mondta röviden Réka.
Rékuci? hallotta a hangos, vidám női hangot. Te vagy?
Én válaszolta közömbösen.
Én vagyok köszönt a nő boldogan. Felismertél már?
Felismertem felelte Réka udvariasan, csak hogy ne bántsa a hívót, bár fogalma sem volt, ki lehet az.
Biztos vagyok benne, hogy azonnal fel fogsz ismerni folytatta az örömteli hang. Micsoda jó, hogy elértelek. Most tudsz beszélni?
Tudok.
Remek. Mi, a férjemmal, a gyerekeinkkel és én már a pályaudvaron vagyunk. Egy órája szálltunk le a vonatból. Jól hallasz?
Jól.
Kicsit halk a hangod. Biztos vagy, hogy minden rendben van, Rékuci?
Minden rendben.
Örülök neked. Kezdetben szállodában akartunk megpihenni, mert azt hittük, nincs rokonunk ebben a városban. Aztán eszembe jutott, hogy te itt vagy, és segíthetsz nekünk. Érted?
Értem.
Jó, hogy eszünkbe jutott a neved. Nem is tudod, mennyire boldogok vagyunk. Különösen a gyerekek.
El tudom képzelni.
A férjem azonnal azt mondta: Hívj fel Márta nénihez, ő biztosan segít.
Ő jól mondta. Nem hagy cserben.
Akkor engeded, hogy nálad megálljunk? Jól értettem?
Igen, megengedem.
Nem maradunk sokáig folytatta a nő vidáman. Csak pár hétig. Körbejárjuk a várost, aztán visszamegyünk. Otthon sok a teendő, és ahogy mondják, szép vendéglátás van, de otthon a legjobb. Egyetértesz?
Egyetértek.
Mi is így gondoltuk. A férjem azonnal azt mondta, nem lehet, hogy Rékuci ne engedjen be minket. Végül is rokonok vagyunk. Még ha távol is vagyunk, még ha tíz évig nem láttuk egymást, mégis rokonok vagyunk. Igaz?
Igaz.
Most egyedül élsz?
Igen.
Egy háromszobás lakásban?
Igen.
Szóval most feléred hozzám?
Jöjjetek.
Egy órán belül megérkezünk. Még itt vagy?
Itt vagyok.
Akkor várj. Hamarosan itt vagyunk.
Várom válaszolt Réka.
Réka lekapcsolta a telefont, letette a kis asztalra, megfordult, befedte magát takaróval, és álmában tovább ringatózott, anélkül, hogy igazán tudta, kihez beszélt most.
Körülbelül egy órával később kopogás hallatszott az ajtón. Réka rápillantott az órára, csukta be a szemeit, és fordult. A telefon ismét csörögött. Réka még aludt.
Néhány percen belül az ajtóban hangos kopogás kezdett. Réka közömbösen nézett, majd a telefon ismét felcsendült.
Igen mondta Réka, anélkül, hogy kinyitná a szemét.
Rékuci? kiáltotta a nő, tele örömmel.
Igen.
Mi vagyunk. Megérkeztünk. Hívunk és kopogunk, de te nem nyitsz.
Hívtok?
Igen.
Miért nem hallom?
Nem tudom.
Próbáljátok újra.
Az apartmanban újra csengett a telefon.
Hívunk szólt a nő.
Nem mondta Réka. Nem hallom. Most kopogj.
Megint kopogtak az ajtón.
Kopogunk mondta a nő.
Nem válaszolt Réka. Nem hallok.
Úgy tűnik, rosszul érkeztem mondta a nő.
Mit? kérdezte Réka.
Hol vagy most, Rékuci?
Mit értesz ott? Otthon.
Hol otthon?
Szegeden mondta Réka elsőként, ami eszébe jutott. Hol lehetnék máshol?
Szegeden? Miért nem Budapesten?
Kilenc évvel ezelőtt költöztem. Miután elváltam.
Miért?
Miért szakítottunk?
Miért költöztél?
Unom volt Budapesten, ezért elköltöztem. Túl sok kellemetlen emlék ott maradt.
Szegeden jobb?
Természetesen. Sokkal jobb.
Mi a jobb ott?
Minden jobb. Akármit is csinálok, semmi kellemetlen emlék nem jut eszembe. Mi a feleségem? Jöjjetek és nézzétek meg magatok. Hányan vagytok?
Négyen vagyunk. Én, a férjem, és a két gyerekünk. A nagyik Bence, a kicsi Ádám. Ádám már harmadszor próbál beiratkozni az egyetemre idén.
Akkor mindnyájan jöjjetek. Nálunk is van egy szép egyetem.
Mikor érkezzünk?
Már most.
Most nem tudom. Sok dolgom van Budapesten. Ádám csak Budapesten akar tanulni. Miért jöttünk ide? Munkát keresni. Egy évet akartunk veled élni, de nézd csak, milyen lett.
Szóval ma nem jöttök?
Nem.
Szomorú. Már felkészültem.
Nekünk is szomorú. Nem tudod elképzelni.
El tudom képzelni.
Nem. Amikor arra gondolok, mi vár ránk, egyszerűen nem kéne élni.
Réka úgy döntött, hogy befejezi a beszélgetést.
Rendben mondta. Ha most nem tudtok, jöjjetek, amikor tudtok. Mindig örülök a látogatásotoknak. És ha visszatértek Budapestre, azonnal írd meg a címemet. Megjönnék hozzátok pár hétre. Utána majd meglátjuk. Végül, most Budapesten már nincs senki más, csak te. Megállapodtunk? Elküldöd a címed?
De a vonal hirtelen elszakadt, mielőtt Réka hangja visszhangozhatott volna.
