Az előzetes meghívás nélkül érkeztek meg
– Nézd csak meg őket! Előzetes meghívás nélkül nem szabad eljönni hozzájuk. Az utazás előtt telefonálni kellene, hogy megkérdezzük, mikor megfelelő. Több mint egy hetet sem praktikus náluk maradni, fáradtnak érzik magukat és pihenni szeretnének. A gyerekeknek iskolai órák vannak. Pedig nekünk szabadságunk van.
Dóra mindezeket az érzéseit az édesanyjával osztotta meg.
– Ne is mondd. Teljesen érthetetlen, – bólogatott az édesanyja.
– Beszéltem tegnap ezzel a… Zsófival, – folytatta Dóra, – Azt mondta nekem, hogy “kényelmetlen” lenne nekik minket májusban fogadni. A gyerekeknek tanítás van, nekik és Péternek pedig munka.
– Mit válaszoltál neki?
– Természetesen. Azt mondtam, szabadságot is vehetnének ki.
– És ő mit mondott?
– Azt mondta, hogy júliusban van a szabadságuk, és már késő megváltoztatni a dátumokat, mert valahová utaznak. Ők nem akarják lemondani a szabadságukat, de mi alkalmazkodjunk.
Dóra családjából senki nem próbálta neki és az anyjának megmagyarázni, hogy mások is szeretnének pihenni. Hiszen ennek nincs értelme.
– Mit mondtam neked? Összepakolunk és elindulunk. Kénytelenek lesznek beletörődni, amikor már ott leszünk. Nem lesz más választásuk.
– Ez igaz, de jó lett volna, ha várnak minket…
Leginkább Zsófiáról beszéltek, nem Péterről. Péter természetesen megértette a helyzetet, de többnyire hajlamos volt engedni.
– Amióta Zsófiával él, megváltozott. Mindent meg kell vele beszélni, – nem adta fel Dóra.
– Minden miatta van.
– Hát persze. Péterre lehetett hatni, Zsófiára nem.
Dóra azt tervezte, hogy a tavaszi szünetben meglátogatja az északi fővárost és jól érzi magát. A feleségeztetéseik szerint Péter unokabátyjánál szálltak volna meg. Hogy akarta-e péter unokabátyja vagy sem, az nem számított nekik. Ők akarták. Telefonáltak, beszéltek, de Zsófia, Péter felesége, meg tudta magyarázni, hogy miért nem lehetséges. Itt dühödött fel Dóra.
– Ne is hallgass rá. Csak készüljetek fel.
– Még egyszer felhívom.
Az újabb beszélgetés sem változtatott semmit.
Zsófia nagyon udvariasan, de határozottan elmondta, hogy a tavaszi szünetben el vannak foglalva. Hol a gyerekeknek vannak különóráik, hol közös utazásuk lesz. Ráadásul a vendéglátásra sincs külön pénzük.
– Azt mondják, elutaznak, – mondta Dóra az anyjának.
– Ne higgy nekik. Ezt csak azért mondja, hogy elijesszen minket.
A családjukban Zsófiát nem kedvelték. Ahogy megjelent, Péternek saját véleménye lett. Korábban mindent meg lehetett vele beszélni. Most már meg kell tárgyalni.
– Tényleg úgy gondolod?
– Természetesen. Ne aggódj emiatt. Holnap kezdj el csomagolni. Szombaton indul a vonat. Otthon fogadnak titeket, nem lesz választásuk, úgyhogy be fogják engedni a házukba.
Kétségeik persze voltak. Dóra teljesen hasonlított az anyjára. Mégis elbizonytalanodott, hogy érdemes-e olyan emberekhez menni, akik világosan kijelentették, hogy nem tudnak találkozni velük.
– Vágyuk nincs, de találmányos egy lehetőség lesz, – mintha az anyja olvasta volna a gondolatait, – Látom, hogy bizonytalankodsz. Pihenni akarsz? Pihenj. Ráadásul nemcsak rólad van szó. Ági és Lajos is szeretne pihenni, ahogy a férjed is. Szóval ne habozz. Ha megérkeztek, nem lesz más választásuk.
– Rendben.
Már minden meg volt tervezve. Éppen ezért az anyja képes volt meggyőzni Dórát. Nem vitatta, hogy neki ez a megoldás tetszik. Nekik szükségük volt rá. A többiek pedig valahogy megoldják.
***
Zsófia és Péter lakásának tekintélyes ajtaja előtt állva, minden táskával a kezében, Dóra a számukat tárcsázta. Miért nem nyitották még ki az ajtót?
– Szia. Hol vagytok? – kérdezte Dóra azonnal, miközben újra megnyomta a csengőt.
– Szia. Hogy érted? Éppen horgászatra készülünk!
– Milyen horgászatra? Nincs is folyó a közelben!
– Hogy ne lenne? Van folyó és tó is. Remek szálloda. Pont így terveztük. Este még szórakoztató program is lesz.
– Nem vagytok otthon?
– Zsófia mondta nektek, amikor jelen voltam. Igen, biztosan emlékszem.
Természetesen, Dóra emlékezett. De ő nem hitte el, hogy igaz.
– Mi megérkeztünk hozzátok. Itt állunk az ajtónál. Most mit tegyünk, ha meghívtatok minket, majd elutaztatok?
– Bocsáss meg, de mi nem hívtunk meg.
– Mi a különbség? Itt vagyunk.
– Keressetek szobát egy szállodában. Sajnálom. De biztos mondtuk, hogy nem tudunk fogadni titeket.
Dóra nem folytatta a beszélgetést. Biztos volt benne, hogy Zsófia és Péter nem voltak korrektek.
