Még nem érkezett meg. Mostanában elárasztotta a munka, és egyre később jön haza.
Zsófia lefektette a gyerekeket, majd a konyhába ment, hogy főzzön magának egy csésze teát. János még mindig nem volt otthon. Az utóbbi időben rengeteg munka és fáradtság nehezedett rá, ezért gyakran későn érkezett. Zsófia megértette és igyekült megkönnyíteni a házimunkában, hiszen ő volt az, aki pénzt keresett a családnak.
A házasságkötés után azonnal megállapodtak, hogy Zsófia a háztartást és a jövendőbeli gyerekeket vezeti, János pedig a család anyagi biztonságát biztosítja. Így születtek meg egyesével a három gyermek. János mindannyiszor óriási örömmel fogadta őket, és azt mondta, hogy nem áll szándékában megállni ennyivel.
Zsófia azonban kimerült a végtelen pelenkáktól, tejpótlóktól és az álmatlan éjszakáktól. Elhatározott, hogy egy időre leáll a gyerekvállalással.
János éjfél után tért haza, kissé vidáman. Amikor megkérdezte tőle az okát a késésnek, csak ennyit válaszolt:
“Zsófi, elárasztott a munka, ezért elmentünk egy kicsit lazítani.”
“Édesem!” mosolygott Zsófia. “Gyere, megetetlek!”
“Nincs szükség rá. Ettek csirkeszárnyat, és elment az étvágyam. Inkább azonnal lefekszem aludni.”
Közeledett március 8-a. Zsófia, miután megkérte anyját, hogy vigyázzon a gyerekekre, elment a bevásárlóközpontba. Szerette volna különlegesen megünnepelni ezt a napot: egy romantikus vacsorával, csak ketten. Anyja beleegyezett, hogy átveszi a gyerekeket.
A bevásárlás és az ajándékok mellett Zsófia elhatározta, hogy vesz magának is valamit. Régóta nem vásárolt semmit szégyellte pénzt kérni Jánostól ruhákra, ráadásul nem is volt hová felvennie őket. Az utolsó dolog, amit vásárolt, egy háziköpeny volt, de az nem volt megfelelő az erre az estére tervezett vacsorához. Így belépett egy ruhaboltba, kiválasztott néhány ruhát, majd a próbafülkébe ment.
A második ruhát próbálta fel, amikor meghallotta a férje ismerős hangját a szomszéd fülkéből:
“Mmm, alig várom, hogy levigyem rólad!”
Az ő megjegyzésére kristálytiszta nevetés következett.
“Legyél már türelmes, bolondos! Menj, és válassz valamit a feleségednek is!”
“Miért kellene neki? Teljesen a gyerekekkel van elfoglalva. Nem érdekli őket, hogy miben van, csak legyen etetve, pelenkázva, és a játékok legyenek összegyűjtve! Veszek neki egy sokfunkciós főzőgépet! Vagy talán egy kenyérsütőt hadd örüljön!”
Zsófia hideg borzongást érzett. Automatikusan folytatta a próbálgatást, de figyelmesen hallgatta a szomszéd fülkéből hallható beszélgetést.
“De mi lesz, ha megkérdezi, hova lett ennyi pénz? A sokfunkciós főzőgép és a kenyérsütő nem kerül ennyibe!” kuncogott a lány.
“Miért kellene számot adnom arról, hogy mire költöm a pénzem? Én dolgozom, ő meg otthon ül! Adok neki egy fix összeget a háztartást vezetésre, és ennyi! Hálásnak kéne lennie érte!”
Úgy tűnt, a próbálgatás véget ért, és a hangok eltűntek. Zsófia óvatosan kikukucskált, és meglátta kedves férjét a pénztárnál, ahol a vásárlásukat fizette ki egy szőke lánnyal. Miután kifizették, János még a pénztáros előtt is megcsókolta a lányt.
“Minden rendben van önnel?” kérdezte az eladó, észrevéve Zsófiát a próbafülkében.
“Igen, igen, minden rendben!” válaszolta, kinyitva a függönyt és odaadva a ruhákat.
Hazatérve Zsófia elbocsátotta anyját, majd délutáni álomra fektette a gyerekeket. Elkezdett eltervezni a továbbiakat. Soha nem számított volna ilyen árulásra a férje részéről. Nem is annyira a megcsalás miatt fájt, hanem azért, mert lenézte mindazt, amit a családért tett. Egyetlen pillanat alatt minden, amit felépítettek, értékét vesztette. Azonnal el akart menekülni, és válást követelni, de megállt, hogy elgondolkodjon.
“Ha elválok, ő a szőkéjéhez megy, én pedig a gyerekekkel maradok, megélhetés nélkül. A gyerektartás? Valószínűleg csak apró pénz lesz Abból hogyan élünk meg?”
Este érkezéséig döntést hozott. János aznap nem késlekedett a szokásos munka ürügyével. “Valószínűleg a nappalt a lányával töltötte” gondolta Zsófia közömbösen. Minden érzelem a férje iránt eltűnt. Idegenné vált számára. Az egyetlen aggálya az volt, hogy János közeledni próbálhat, de ő erre képtelen volt. Undorító volt számára.
A látszat szerint azonban János mindent megkapott, amit a szeretőjétől akart, így nem is közeledett Zsófiához.
Másnap Zsófia összeállította az önéletrajzát, és több céghez is elküldte. Csak várt kellett. Hosszú napok következtek. Minden reggel ellenőrizte az e-mailjeit. Végül jött egy válasz. Meghívták interjúra egy vállalathoz, épp oda, ahol János dolgozott. Zsófia sokáig tűnődött, hogy elmenjen-e, de úgy döntött, muszáj.
Anyját kérve fel, hogy vigyázzon a gyerekekre, Zsófia elment az interjúra. Két órás tárgyalás után a vezetőség jó állást ajánlott neki, rugalmas munkaidővel. A fizetés kezdetben nem volt magas, de elég ahhoz, hogy eltartsa magát és a gyerekeit.
Z
