2024. június 18.
Ma reggel is a megszokott káoszban indult minden, de valami mégis más volt. Miközben próbáltam összetömöríteni a hűtő tartalmát a hétvégi hétvégi házas kiruccanáshoz, Zsombor a tükör előtt illegette magát fehér, nyári inget húzva. Megint elkezdte a mondókáját, mintha hallottam volna, de most nem hagytam, hogy kizökkentsen a szervezésből. Minden porcikámmal készültem erre a hosszú hétvégére Dorinához és Petiékhez Fótra, főleg mert mostanában ritkán látom a barátaimat.
Aztán kiabált a folyosón, hogy:
-Veronka, tényleg muszáj mindenhová magammal vonszolni téged csak mert összeházasodtunk? Maradj inkább otthon, készíts valamit egészségeset meg fuss egyet a ligetben! Nagy lett a derekad ettől a home office-tól!
Felnevettem, és a két szatyrot a kezébe nyomtam, tele újkrumplival, salátával és saját készítésű sós kaláccsal.
-De hát Fótra megyünk. A Dorina tud jófej lenni, de a főzéshez semmi érzéke. Nem akarom, hogy neked bármi bajod legyen, különben még a mentőt is hívhatnám mondtam neki.
De Zsombor flegmán félretolta a csomagokat.
-Veron, jobb lenne, ha most inkább tényleg itthon maradnál. Én is csak beugrom Petihez, segítek a grillnél, aztán pár óra múlva jövök. Nem akartam mondani, de Peti meg Dorina elváltak, van már új csaja, akit összehozott vele valaki. Azért kérte, hogy csatlakozzak, mert grillezni csak én tudok igazán.
Csak pislogtam. Dorinával utoljára két hete beszéltem, mert a régi lakásommal bajaim voltak: a bérlők összecsomagoltak, leléptek, csupa rumlit hagytak maguk után. Már ott tartottam fejben, hogy eladom az egészet és valami újat kezdek. De hogy Dorináék válása megtörténik, ráadásul így, derült égből, azt nem gondoltam.
-Na ne mondd, biztos valami műnő uralta le az egészet csúszott ki a számon.
-Ugyan már, mindennapi nő, olyan mint te. Éppen ezért jobb, ha most nem jössz hajtogatta önelégülten a férjem.
De valami motoszkált bennem: női kíváncsiság, együttérzés Dorinával, de főleg furdalt a lelkiismeret, hogy hosszú ideje nem beszéltünk. Végül kierőszakoltam, hogy engem is elvigyen.
Az út nagy részén Zsombor a dugókra és ügyetlen sofőrökre panaszkodott a 2-es úton, én pedig a lakásom eladását szerveztem üzenetekben az ingatlanossal.
-Jól bírod egyedül, Veronka? szúrt oda oldalról Zsombor.
-Próbálkozom, de mindenki csak a kifogásokat mondja sóhajtottam.
-Ne aggódj a pénz miatt, az nem számít vágta rá.
-Én inkább elutaznék a Balatonra mondtam neki vágyakozva.
-Dönteni kell, vagy lakásfelújítás vagy Balcsi! csattant fel.
Beszéltem még arról is, hogy a házmester kérte, hadd költözzön be a lánya a férjével. Zsombor ezen majd kiakadt:
-Hagyjuk már, úgysem fizet, csak bajod lesz! Inkább adjuk el, aztán majd én eldöntöm, mi legyen a pénzzel oktatott ki türelmetlenül.
Ahogy beértünk Fótra, Peti már a kapuban várt, harsányan, borostásan, de most sportos pólóban, farmerban, egészen más stílusban, mint Dorinával volt valaha.
-Veronka, minek állsz ott, mint egy idegen? nevetett, majd átölelt.
Hátul felejtettük a főtt krumplit és a salátát, mert Peti már a kertbe rángatott, mutogatva, mennyire menő új barátnője, a vállig szőke, műkörmös Lilla és a barátnője, Vivien, mennyi mindent rendeltek a közeli pizzériából.
Egy pillanatra elképedtem: Lillának műszempillája, csillogó műkörme, hatalmas szőke hajtömege volt. Persze, én sem vagyok éppen modellalkat, de hát, nem ugyanaz a kategória.
Ahogy leültünk, Lilla kedvesen, de egyértelmű fölénnyel mutatkozott be mint kozmetikus és sminkes, rögtön kedvezményt is ajánlva. Zavartan éreztem magam, főleg amikor dicsérték, milyen szép Zsombor, hogy örülnének, ha Vivien levághatná a haját. Főleg amikor kiderült, hogy Zsombor a múlt héten kávézott velük…
A légkör egyre feszültebb lett. Peti mart Dorinába egy nyers “ne emlegessük a múltat!”-tal, Lilla célozgatott, Vivien is próbálta elcsábítani a férjem, míg én végül nem bírtam tovább:
-Vivien, ne legyél ilyen rámenős Zsomborra. Te se várj tőlem kedvességet, Lilla, főleg ha tovább szurkálódsz!
Kimentem a kertbe, Zsomborhoz.
-Zsombor, vigyél haza mondtam elszántan.
-Hagyd már, próbáljuk jól érezni magunkat próbált higgadt maradni ő is.
-Nem lehet, amikor mindenkit csak az újdonság érdekel! kiabáltam.
Peti vállat vont, inkább Lillával és Viviennel ment vissza a medencéhez.
Zsombor rámförmedt:
-Veronka, ne botránkozz már, menj inkább anyádhoz, vagy le a parkba! Küldök egy taxit!
Kipirultan, dühösen hallgattam, ahogy Lillaék a medenceparton nevetnek lehet, nem is rajtam, de már mindent magamra vettem.
Aztán, mikor odáig fajult, hogy Zsombor is beismerte, hogy múltkor kávézott Lillával, elszakadt a cérna. Felkaptam a tálban maradt pácot, és rálocsoltam a hófehér ingjére, aztán elviharzottam a buszmegálló felé.
Hazafele Dorinát hívtam fel, de csak sírást hallottam.
-Miattad hagyta el Peti! A te férjed mutatta be Lillát… már semmi közünk egymáshoz! zokogott a telefonba.
Összetörten értem haza anyuhoz, Budakeszire, ahol a fiúk épp nagyban játszottak a többi gyerekkel.
-Mi történt, Veronka? aggódott anyám, Ilona néni.
-Meguntam Zsombor önzését. Megy mindenki nyaralni, csak mi ülünk itthon. A fiam már kérdezgette, mikor megyünk végre a Balatonra Most elutazunk, ahogy Dorina is mondta: az élet túl rövid a lemondásokhoz!
Anyám próbált lebeszélni, de nem hagytam magam. Beköltöztünk pár napra, és gyorsan leadtam, hogy a kis lakásomat kiadom, bérlőm is akadt azonnal.
A hét közepén jött csak sms a férjemtől:
-Hol vagytok? Miért nem jöttök haza?
A kisebbik fiam válaszolt neki:
-Apukám, lementünk a Balatonra, mama fürdik!
-Mikor jöttök vissza?
-Nem tudom, anyu azt mondta, sokáig maradunk! mondta, és már rohant játszani tovább.
Hazatérve egy hét múlva, Zsombor mindenen puffogott, de főleg azért, mert a gyerekek is teljesen elengedték, és én is mintha kinőttem volna a házasságból. Egy pillanatig sem panaszkodtam, amikor előhozakodott a lakással:
-Veronka, mi lesz a lakással? Az az én részem is!
-Hát nem. Az én örökölt lakásom, és már ki is adtam. A pénz a számlámon van, a te részeddel meg ne fenyegess.
Emlegette a jogot meg a törvényt, de már nem hatott rám; eldöntöttem, új életet kezdek.
Néhány nap múlva elindítottam a válást.
Az életünk most fura: két szobás lakásban az egyik fele mindig üres. Zsombor pár napig a gyerekszobában aludt, majd egyszerűen leköltözött az anyjához Soroksárra, végleg átadva nekem a közös teret.
Pár hét múlva hallottam, hogy próbálkozik Viviennél, hátha lehet még valami köztük sikertelenül.
Bocs, Sanyika, egyszer találkoztunk, annyi elég is! Tényleg nem tetszett az a fukarság hallottam vissza nevetve Dorináéktól pár nap múlva.
Azóta minden nap hálát adok, hogy ki mertem lépni a megszokásból, és újra önmagam lehetek. Még ha néha fáj is vagy magányos vagyok, inkább ez, mint szép lassan koptatni egymást egy boldogtalan házasságban.
Most este van, a gyerekek a nappaliban játszanak, én kamillateát iszom, és eldöntöttem: idén, végre, tényleg nyaralunk egy kicsit. És hogy utána is csak magamra és a gyerekeimre számítok még ha ez új, furcsa fejezet is az életemben.
