— Mária, nem tudok gondoskodni rólad! Saját életem van!
Már elmúltam negyven. Gyerekeim, munkám és rengeteg kötelezettségem van. Napközben még leülni sincs időm, a férjem, Ádám pedig panaszkodik, hogy nem fordítok rá elég figyelmet. Mintha nem venné észre, hogy munka után takarítok és főzök.
Ezen kívül segítenem kell a gyerekeknek, Annának és Kristófnak, a házi feladatokkal – de ő nem akar ezzel foglalkozni. Mária soha nem próbált segíteni nekem. Vigyázott az unokákra, amikor még kicsik voltak, de aztán valahogy eltávolodott. Ennek ellenére minden nap hívott, és kérte, hogy látogassam meg.
— Mária, nem érted, hogy mókuskerékben rohanok? Egyáltalán nincs szabadidőm! Ráadásul a laptopom szervizben van. El kell fogadnom minden lehetséges pluszmunkát, hogy kifizessem.
Nem tudtam elmenni a hétvégén, mert két napig egy jelentést fejeztem be. Este pedig elmentünk a gyerekekkel moziba – már egy hónapja kérleltek. Néhány nappal később Mária ismét hívogatni kezdett.
— Gyere el legalább tíz percre!
— Mária, nem hagyhatok mindent csak úgy félbe! Saját életem van. Nem tudok gondoskodni rólad!
Ezek után letettem a telefont. Idegesített, hogy Mária egyáltalán nem hallgat rám. Ettől a pillanattól kezdve már nem hívott többé. Azt hittem, megsértődött. De amikor én hívtam, a száma ki volt kapcsolva. Mindent félbe kellett hagynom, és el kellett mennem hozzá.
Mária nem nyitott ajtót. Szerencsére volt saját kulcsom, így be tudtam menni.
Ott feküdt, mintha aludna. Többször is szólongattam, de nem reagált. Amikor megérintettem, rájöttem, hogy túl későn érkeztem.
Az asztalon egy doboz állt egy új laptoppal. Tudta, hogy a régi már teljesen használhatatlan. Nekem akarta ajándékozni, ezért hívogatott olyan kitartóan, és ezért hívott magához. És most, mit kezdjek vele?
Leültem mellé, és egyszerűen sírni kezdtem. Sosem fogom megbocsátani magamnak ezt a közönyt. Remélem, hogy a történetem tanulság lesz valakinek.
Beszélgessetek a szeretteitekkel, látogassátok meg őket, és találjatok rájuk legalább pár percet naponta, hogy ne kerüljetek az én helyzetembe. Senki sem tudja, mikor lesz az utolsó találkozásotok.
Nem tudom, hogyan éljek ezzel most. Mit tegyek?
