Már nem tudom, hogyan magyarázzam a menyasszonynak, hogy a fiam gyomorhurutban szenved, és speciális, diétás ételt igényel.
A fiam huszonhét éves. Mindössze fél évvel ezelőtt házasodott el. Férje neve Ádám, a menyasszony pedig Boglárka. A házasság napján Boglárka szülei egy szép, kétszobás lakást adtak neki ajándékba. Most már együtt élnek abban a lakásban Budapest egyik csendes útjában.
Nincs különösebb okom, hogy ne kedveljem Boglárkát. Ő egy kedves, okos és szép lány, jól álló családból származik. Apja orvos, anyja pedig tanár. Boglárka magától félbehagyta az orvosi egyetemet.
Mégis szorongok a fiamért. Látom, hogy Boglárka nem igazán tud otthon rendet tartani, és nem gondoskodik megfelelően a férjemről. A fiúm krónikus gyomorhurutban szenved, ami tavasszal és ősszel kezelést igényel, továbbá állandóan figyelnie kell az étrendjére. Ez a betegség generációs, apám is hasonló gyomorvérzéssel küzdött.
Amikor még velem élt, mindig ügyeltem arra, hogy megfelelően táplálkozzon. Miután házasságra lépett, azonnal figyelmeztettem Boglárkát, hogy diétás ételeket főzzön neki. Boglárka egyetértett, de semmit sem tett.
Megpróbálok nem beavatkozni a fiammal és a feleségével élő magánéletükbe, csak ritkán látogatom meg őket. Minden alkalommal, amikor ott vagyok, rengeteg üres pizzakarton hever a konyhapulton. Ők azt állítják, barátok hozták, akik vendégségbe jártak.
Amikor kinyitom a hűtőt, soha nem találok benne hagyományos ételeket. Csak kolbász, sajt, ketchup és majonéz van benne. Soha nincs benne leves, gyümölcs, joghurt, tejtermék vagy tojás.
Hozottam húst: nyulat, pulykát és csirkét is. Kértem Boglárkát, hogy főzzen levest a fiamnak. De soha nem készítette el. A megvásárolt húsok még mindig a fagyasztóban hevernek.
Megértem, hogy Boglárka még fiatal. Lehet, hogy nehéz neki, nincs elég ideje. De én a korában már anyuka voltam, két gyermekemet neveltem. Boglárka még a saját férjét sem tudja helyesen ellátni!
Felajánlottam segítséget:
Ha nem bírod, engedd meg, hogy segítsek! Hadd főzzek én, hadd hozzam be az ételt!
Ám Boglárka mindig visszautasít. A fiam csendes, semmit sem mond. Nemrég súlyos gyomorhuruttal kórházba került.
Nem tudom, mit tehetnék még a helyzet megváltoztatásáért. Nem akarom megrombolni a kapcsolatot a menyasszonnyal, nem akarom feszültségbe hozni a családot. De nagyon fáj, hogy nem hallgat rám, és egyre inkább aggódom a fiúmért. Kérem, ha valaki tud tanácsot adni, szánjon rá egy szót.
