„Már el is döntöttél helyettem?!“ – egy elmaradt esküvő története
Zita ült egy hangulatos budapesti étterem asztalánál, a Váci utca szívében, és várta a vőlegényét, Bencét. Az fiú feszült volt, percekenként előkapta a telefonját, idegesen lesve a kijelzőt.
„Bence, ma nagyon furán viselkedsz. Mi folyik itt?” – kérdezte, próbálva elrejteni az aggodalmát.
„Várj még egy kicsit, mindjárt megérted. Csak a szüleimre várunk…” – legyintett.
„Milyen szülekre?”
„Az enyémekre. És még pár ember velük lesz. Nem csak vacsorázni jöttünk, van valami, amit meg kell beszélnünk.”
Zita megfeszült. Hat hónapja ismerte Bencét, és megtanulta felismerni a „fontos beszélgetéseket” a hangszínéből. Ezek soha nem végződtek jól.
Tíz perc múlva megérkeztek Bence szülei, Péter és Hajnalka, mögöttük két idegennel.
„Mutatom: ez itt Gábor és Szilvia” – mondta vidáman Bence. – „Ők érdeklődnek a lakásod iránt. Szeretnék hosszútávra kivenni.”
„Az én… lakásomat?” – Zita alig tudta megfogni a villáját.
„Persze. Komoly szándékuk van, havi 200 ezer forintot hajlandók fizetni. Mi pedig miután összeházasodunk, anyámékkal költözünk. Nekik házuk van a agglomerációban, bőven van hely. Minek álljon üresen a lakás? Ez még jövedelmet is hoz!”
Zita érezte, hogy megfagyott az ujjai. Bence, észre sem véve a lány állapotát, előlvett egy iratcsomót.
„Itt, már megbeszéltem mindent a bankkal. Átírjuk a lakáshiteled mindkettőnkre – így alacsonyabb lesz a kamat. Könnyebb lesz fizetni.”
„Te… már mindent eldöntöttél?” – Zita hangja remegett. – „Anélkül, hogy megkérdeztél volna?”
„Már megint hisztizel, mint egy gyerek!” – szólt közbe Hajnalka. – „Bence a közös jövőtökön gondolkodik! Már majdnem egy család vagytok!”
Gábor és Szilvia összenéztek.
„Elnézést, de a lakás ön nevére van bejegyezve?” – kérdezte Szilvia Bencétől.
„Még nem, de…”
„Akkor sajnáljuk, de nekünk ez nem felel meg” – mondta ridegen Gábor. – „Nem tudtuk, hogy a tulaj semmiről sem tud. Sok sikert.”
Felálltak és távoztak, maguk mögött hagyva a kínos csendet.
„Na tessék” – morogta Hajnalka. – „Elűztük a rendes bérlőket, csak a dráma miatt, Zita!”
„Drama?” – Zita lassan felállt. – „Ez nem dráma. Ez az én jogom – eldönteni, mi legyen a saját otthonommal.”
„Most komolyan?!” – Bence elsápadt. – „Mindent megterveztünk!”
„Te mindent me„Te mindent megtettél értem – de nélkülem, és ezért a házasság nem lesz.”
