“Másik hónapja váltunk el. Semmit sem felejtettél el?”
– Pisti, nem felejtettél el, hogy ma utoljára laksz az én házamban? – kérdezte Nóra.
– Hogy érti, máris?
– Igen, miért lep meg ez téged? Megállapodtunk, hogy május 26-ig rendezed a lakáskérdést, addig maradhatsz itt.
– Olyan gyorsan telt az idő…
A helyzet az volt, hogy Pisti és Nóra egy hónapja elváltak, de Pisti nem talált megoldást a lakhatására. Vagy nem is próbálkozott igazán? Ezt másképp kellene megvitatni.
– Ne húzd az időmet! Holnap elköltözöl!
– De hová?
– Nem tudom. Ez már nem az én problémám.
Pista azonnal felpattant a fotelból.
– Hogy lehet ez, Nóra? Mi egy család vagyunk.
– Mi? Már nincs mi! Egy hónapja váltunk el. Semmit sem felejtettél el?
– Mondom, az idő repül.
– Még egyszer… Ne próbálj becsapni.
Valójában Pistának tényleg nem volt hová mennie. A barátok is eltűntek, mert az idő eltávolította őket egymástól. Vagy egyszerűen nem voltak megfelelőek.
A rokonok a vidéken élnek, és ismerősökhöz végképp nem mehetett aludni. Hogyan tovább? Egyetlen reménye az volt, hogy Nórát meggyőzi.
És ha éjszakázni lehet egy pályaudvaron, volt még egy ok, amiért Pisti nem akarta elhagyni a lakást.
– Tudod, a végsőkig reménykedtem.
– Miben?
– Hogy még mindig együtt leszünk.
Ekkor Nóra felnevetett, és ezzel Piszt eltalálta.
– Mondtam valami vicceset?
– Ez nem nevetséges szerinted?
– Nekem nem.
– Szerintem pedig igen. Figyelj, hagyd abba a bohóckodást, nem vagyunk már gyerekek. Végül is, felnőttek vagyunk.
– Pontosan! Ezért akarok felnőttek módjára beszélni. Nóra, értsd meg, ostobaság miatt váltunk el.
Az exfelesége meglepetten felvonta a szemöldökét.
– Szerinted az, hogy folyamatosan hazudtál nekem, ostobaság?
– Nem, nem erre gondoltam.
– Értem, mit akartál mondani!
– Nem, nem erről van szó! Elhamarkodottan cselekedtünk, ilyen előfordul. Nóra, kezdhetnénk mindent elölről. Kérlek!
Nóra megdöbbent ezen. Csak azt nem tudta megérteni, Pista tenyleg megőrült vagy tényleg nincs hol laknia.
– Mondtam már, ne húzd az időmet. Pakold össze a dolgaid. Holnap elhagyod ezt a lakást.
Pisti azonban hajthatatlan maradt. Mindig új és új érvekkel próbálkozott. Az egyik érve abszurd lett!
– Nem érted, hogy hűséges maradtam hozzád!
– Mit jelent ez?
– Azt, hogy amióta elváltunk, senki más nem volt.
Ekkor Nóra a fejéhez kapott. Úgy tűnt, Pisti tényleg kezdi elveszteni az eszét.
– Nekem ehhez semmi közöm! Őszintén, nem érdekel, kivel fekszel le!
– De engem érdekel. Egyszerűen nem tudok Nóra nélküled, és most veled sem… Mert…
Ekkor Nóra félbeszakította.
– Rendben, elég volt, ne folytasd.
Összeszedte magát és indult egy sétára. Csak hogy ne kelljen látnia Pistit.
Valójában így történt. Már régen el akart válni tőle, de mindig halogatta, mert sajnálta. Végül is, öt évet éltek együtt, és nehéz volt meghozni egy ilyen döntést.
De a férje folyamatos hazugságai nem hagyták nyugodni. Főként ami a munkáját illeti. Folyamatosan kitalálta, hogy a főnöke előléptette, és most már egy rangos pozícióban dolgozik. Valójában ő még mindig ugyanaz az egyszerű menedzser maradt 20 ezer forintos fizetéssel havonta. Ez lett a végső csepp a kapcsolatukban.
Miért kellett hazudni? Nem érthető!
Nóra egész este ezen töprengett. Nem akart hazamenni. Ezért úgy döntött, marad a barátnőjénél. Természetesen Pisti rengeteget hívta telefonon. De nem vette fel, és nem is akarta tájékoztatni.
– Nem értem, Nóra. Miért akarsz Terézanya lenni?
– Hogy érted ezt?
– A Pistid miatt. Saját magadnak okoztál bajt. Ezért nem akar költözni.
– Igen, értem már, hibáztam. De nem akarom az utcára tenni…
– De holnap úgyis kiköltözteted. Vagy nem?
– Kiköltöztetem. Mert mindig tartom a szavam.
– Bánod?
– Nem, nincs mit.
Másnap Nóra hazatért, de nem találta ott az exférje csomagját.
– Még mindig itt vagy?
– Nóra! Hol voltál? – kiáltotta Pisti.
– Ez már nem tartozik rád.
– Férfinál aludtál?
– Még egyszer mondom: nem a te dolgod! Pakold össze a cuccaidat és tűnj innen!
Ekkor Pisti szinte körbe-körbe járkált az exfelesége körül.
– Nóra, kérlek, hidd el, nem tudom így folytatni. Aggódtam érted!
– Elég! Mondtam, hogy takarodj.
De úgy tűnt, Pisti szavai egyáltalán nem hatnak. Vagy nem akarta meghallani őket.
– Hűséges maradtam hozzád, hogy nem érted?
Nóra rájött, hogy ez a beszélgetés értelmetlen, és sehova sem vezet.
– Öt perced van. Különben hívom a rendőrséget.
De Pisti nem hitt neki, így Nórának meg kellett tennie, amit ígért. Az exférjét gyorsan kikísérték a dolgával együtt. Mert ebben a lakásban nem volt részesedése, és nem volt ide bejelentve.
Szerencsére Nóra ezt a lakást örökölte. Félelmetes belegondolni, mi lett volna, ha közös lakásuk lenne.
Ilyen feltételek mellett Pisti biztosan soha nem költözött volna el. Mert mindig volt egy erős érve. Hűséges exférj volt.
