Már esteledett. Vőm hazahozta anyósát. Letette két táskáját a folyosón a padlóra, majd elment, hogy meglátogassa Esztert. Amikor Eszter megpillantotta édesanyját, csalódottsága mindent elborított benne. Most akkor nekem kell majd gondoskodnom rólad az egész életemben? Ugye, nem akarod majd egyszer visszaköltözni a faludba?… sóhajtott nehezen.
Nem is olyan régen, hallottam egy régi ismerősöm történetét, aki kimondottan közönyös volt idős édesanyja sorsa iránt. Szerencsére a történet jól végződött, hiszen anyósáról a veje gondoskodott, s jó hírű magánklinikára fizette be, ahol mindent megkapott, amire szüksége volt. Eszter azonban akkor még semmit sem tudott erről, csak később szerzett erről tudomást, miután anyját kiengedték a klinikáról.
Eszter férje hazavitte anyósát, és így szólt feleségéhez: Édesanyád most már jól van, mindent megvettem neki, ami kell, de még egy darabig szükséges, hogy valaki szemmel tartsa. Ezért velünk lakik egy ideig. Remélem, nem zavar ez téged.
Valójában logikusabb lett volna, ha Eszter kérdezi ezt a férjétől, hiszen mégiscsak saját édesanyjáról van szó. Ám ahelyett, hogy megköszönte volna férjének, hogy ennyit törődött anyjával, Eszter egészen szokatlanul viselkedett, szinte hisztériát rendezett: Anya, most költöztem fel Budapestre, kezdtem összerakni az életem, és most te is itt vagy! Most akkor tényleg együtt kell laknunk? Nekem kell majd rád vigyáznom örökre? Nem szeretnél inkább visszamenni a faluba?
A nyugdíjas édesanya nagyon elszomorodott a lánya szavai hallatán, de igazán a férje lepődött meg Eszter reakcióján.
A férj ekkor szembesült igazán azzal, milyen is Eszter valójában. Nem ismerte ezt az arcát, amikor megkérte a kezét. Az idős asszony gyorsan elkezdte összepakolni a holmiját, hogy visszamenjen a falujába, Eszter pedig dühösen csapta be maga mögött az ajtót, és elindult a barátnőjéhez. Késő este tért haza, és azt látta, hogy az ő bőröndjei vannak összepakolva, mellette egy vonatjegy.
Zavartan kérdezte férjét: Mi történt, anyám mégsem ment el? Vagy te utazol valahová? Nem, ezek a te dolgaid és a te vonatjegyed. Szerintem jobb lenne, ha most egy kis ideig külön élnénk. Régóta szerettem volna gyermeket tőled, de ma rájöttem, hogy ilyen anyát nem szeretnék a gyerekeimnek. Gondold végig, mit teszel. Menj le a faluba, lakj kicsit anyádnál, addig ő marad nálam, és ha sikerül átgondolnod a dolgot, gyere vissza mondta a férje határozottan.
Eszter el sem tudta képzelni, hogy a férje eljuthat idáig. Néha csak akkor ébredünk rá, mit jelent valaki, amikor már majdnem elveszítettük őt. Az életbeli döntéseink igazi következményeit csak akkor látjuk tisztán, ha képesek vagyunk mások érzéseit is figyelembe venni, nem csak a saját kényelmünket.
