Hogy lehet eladni a házat?! kiáltotta kétségbeesve Sára Andrásné, miközben a fiára nézett. Hová fogok lakni? A padlásba? A vasútállomásra? Vagy egy nyugdíjas otthonba akarod tenni a családi házat?
Anya, már megint kezded sóhajtott Károly.
Gondoltad volna, hogy egy mosógép dobozát adom el neked? emelte fel a hangját. Elvesztetted az eszed, Károly?
Ne kiabálj. Csak szerettem volna megbeszélni a lehetőségeket
Mit kellene megbeszélni? A ház nem úgy működik, mint egy piaci stand! süvitte leszakadva a székről. Itt születtem, itt nőttem fel. És te még el is akarod adni!
Ekkor kopogás nélkül lépett be a szomszéd, Lídia Varga.
Sára, mi ez, mint a szélben állsz? Azt mondtad, idén minden ágyást kiültetsz. Tavaly télen majdnem elrothadt a tető! Merre vannak a városi terveid?
Lídia, igyekeztem őszintén nézett le Sára. Már csak a csírák bukkannak, de a kezem nem képes elpusztítani őket
Ne pusztíts! Még a múlt hónapban adtam neked Gábor, a Limesi mezőgazdasági műszakember számát! Ő le tudná szaggatni az egészet, megültetni valami hasznosit! Nem rózsákat nézegetnél, hanem hasznos növényeket!
Károly mondta, talán nyáron vendégek jönnek, grillezés, tábortűz. Nekem meg a babér, a rózsák
Na, ezek a te rózsáid! nevetett Lídia. Az elmúlt öt évben a fiad háromszor jött, és mindig sörrel, nem pedig grillezéssel.
Dolgozik. Sok dolga van
Emlékszel, télen mikor bekócolt a hó? Semmi élelem, semmi gyógyszer! Jó, hogy beugrottam. És a szorgalmas fiad hol volt? Még a telefonra sem válaszol!
Mindig megjön, ha hívlak
Sára, te olyan vagy, mint egy fiatal lány: hiszel és vársz. De az idő elszáll. Gondolkodj fejjel, ne csak szívvel. Most a ágyásokra van szükséged, nem a rózsabokrokra!
Lehet, talán meg is ültetem a ágyásokat. Ott, ahol már a babér virágzik
Pont így! És mi újság a kislányoddal?
Megint csak a régi sztorik. Károly néha csak a születésnapokról vagy az újévről beszél Ennyi.
Minél ritkábban lát el a Károly, annál kevesebb gond. Nem akarok zaklatni, de a jövő csendesebb lesz
Sára Andrásné egy kis faluban, Búzahegyen, Erdély közelében élt. Gyerekei után már húsz évvel ezelőtt maradt egyedül férje meghalt a főúton egy balesetben. Első lánya, Eszter született. Okos, korán megtanulta mosni és főzni. Károly később jött, már húsz fölött, és a nyugalom forrásává vált. Közöttük tizenöt év a korukban. Különböző idők, különböző nevelés.
Eszter először indult el.
Anya, menni akarok házasodni. mondta. Romárral a falusból? Nem engedem! Nincs szakmája, sem oktatása, sem kultúrája!
Ez az életem, Sára. Már tizennyolc éves vagyok.
Láttad már a hasa? Ott nem találsz lelket, csak zsírt!
Nem a külső a lényeg, okos, kedves. A városban már talált munkát.
És veled mész? Én itt egyedül maradok?
Tanulni fogok, és itt is maradok.
Sára sírt, könyörögve. De Eszter, összeszedve a bőröndököt, kiugrott az ablakon, és eltűnt. Nem jött levél, nem telefon, csak néha pletykák ismerősökből.
Károly hosszú ideig élt anyjával. Kialakított egy udvart: pergola, hintó, grill, gyep, virágok. Egyik ágyás sem, se krumpli sem.
Anya, miért kellene neked ágyás? Búzahegyben most nyílt egy bolt! Mindent megtalálsz krumplit, cukkinit, zöldségeket. Miért farogass a hátad?
Hát, nálunk szokás, hogy a saját dologunk legyen
Már régen ez volt szokás! Most már a huszonegyedik század van!
Sára beleegyezett. Egyszerű, de kényelmes életet éltek. Károly hozta a élelmet, a gyógyszereket, elvitte orvoshoz. Később megismerkedett Marival, összeházasodott. Sára fogadta őt, de a két nő jelleme sosem egyezett. Nem takarta el a vidéki élet iránti megvetését, főleg a menyasszony felé.
Egyik rendszeres látogatásán Károly, mint mindig, átnyújtotta a csomagokat, leült a asztalhoz.
Anya, beszélni akarok. Van egy ötlet Nagyon jó.
Újra a vállalkozásról?
Anya, Búzahegyben földet vásárolnak! Közösségépületet akarnak építeni. Ha eladod a házat a telttel, vehetünk egy szép egy- vagy kétemeletes lakást Egerben, és marad még induló tőke.
Várj Én? Hol lakjak?
Anya, gondold át egy nyugdíjot vagy bérelj egy lakást. Nem az utcán!
A lakás, ami a kertünkben van, ahol minden virág a családunk része? Ezt nem! Ez a mi otthonunk!
Anya, ez csak egy ház. Öreg, kényelmetlen. Amíg az ár tart, el kell adni.
Soha! szorította a kezeit. Amíg élek, a ház megmarad. A végrendeletbe sem teszem!
Károly dühösen felállt, elkapta a kulcsokat, és kimúlt. Nem búcsúzott el.
Sára kijött a kertbe. A virágágyáson egy félkinyílt rózsabokor állt. Egyik kezében ásó, a másikban balta. El akarta ásd át a virágágyást, de nem tudta elmozdítani.
Még mindig nehéz? hallatszott Lídia a kerítésen túl.
Nincs erőm. Sem a kezemben, sem a szívemben.
Már késő! Elpazaroltad a szezon. És Károly talán már nem is tér vissza.
Mit tanácsolsz?
Gondolj tisztán. Ha mindent rendben intézel, egy egy- vagy kétemeletes lakásod lesz Egerben. Kórház közel, bolt, meleg, szomszédok. Civilizáció.
Sára egész éjjel nem tudott aludni, csak gondolt. Reggel felszállt a buszra, és Egerbe indult, Károlyhoz. Elhatárolta magát, hogy nyugodtan beszéljen.
Felment a harmadik emeletre, megállt a kapu előtt.
A belső hang hallatszott:
Vera, ő nem akar eladni! Makacs, mint egy bulldózer!
Akkor legyen teherautó sofőr! Hogy tarthatom a vállalkozást? A határnál vagyunk, és te csak dumálsz! Hadd haljon el a Búzahegy!
Sára megdermedt. Aztán dühösen kopogtatott:
Anya?! nyitott Károly.
Köszönöm, fiam, hogy már eltemettek! szűkült a hangja. Eljöttem, hogy beszéljek, megbékéljek. De most tudod: soha nem adom el! Inkább a földbe temetem, mint hogy a vállalkozásodnak adjam át!
Anya
Menj innen a te szellemeddel! kiáltotta. Engedd, hogy a szülei adjanak el lakásokat! Az én házam ne érintsen senkit!
Sára megfordult, és elindult. Az éjszakát a vasútállomáson töltötte. Reggel visszatért otthonra. Három napig feküdt, aztán összeszedte magát, felkapta a baltát, de a rózsabokorhoz nem tudott közel kerülni.
Reggel a bejáratnál valaki kopogtatott.
Ki van ott?
Anya, én vagyok. Eszter.
Eszter! megdermedt Sára. A kislányom
Anya, hogy vagy?
Hát hangja remegett.
Károly hírt adott. Azt mondta, elvesztetted a fejét, nem akarod eladni a házat. Én megmondtam neki, menjen el. Azt hitte, már minden vége De én rájöttem, ideje visszatérni.
Kislány de mi
Mikor volt ez? Nekem három gyereke van. Most már igazán megértelek!
Gyerekek?
Két lány és egy fiú. Róbert már sportol, IT-ben dolgozik.
És te?
Jövünk hétvégére. Hozok neked élelmet, mindent, amire szükséged van. Most már közel vagyunk, anya.
Ágyások?
Már nincs rá szükséged. Most már unokák vannak.
Sára sírt, átölelte a lányát, és a szívében végre megpuhult a régi otthon békéje.
