2024. április 15., keddi nap
Emese, hány éves vagy? kérdeztem halkabban, miközben a kanapén ültem. Úgy tűnik, mintha nem az egyetemi első évben lennél, hanem az általános iskolában. Mindenkinek kell valahol élni, minden nap enni. Hová sietünk? Holnap házasodtok, miért ilyen nyűgös? Senki sem tiltja Bálintot, hadd jöjjön el, ismerkedjünk meg, beszéljünk a szüleitekkel Jól mondom?
Gábor, hamarosan érkezel? kérdezte Katalin, miközben a munkahelyi telefonját nyomkodta.
Már majdnem kész vagyok, válaszolta a férjem.
Na, ne késlekedj! Itt a beszélgetés, mondta hirtelen a feleség.
Valami történt? kérdezte kissé izgatottan Gábor.
Még nem, de beszélni kell, söprődött Katalin, még ha most még semmi baj nem is állt elő.
Tizenöt perc múlva a család feje már a lakásunkba lépett.
Mi történt itt? óvatosan kérdeztem a feleségtől.
Öltözz át, moss kezet, nem kell mindent felhúzni, és a Világot megmenteni, csókolta meg a férjemet, és finoman a fürdőszobába irányította.
Rögtön végzett a szükséges teendőkkel, átöltözött, majd a nappaliba lépett.
Menjünk, vezette a feleség a lányunk szobájába. Emese a kanapén ült, könnyektől piros szemekkel.
Mi a helyzet? próbáltam nyugodt maradni.
Kérdezd meg a lányod, söpört Katalin, mondd el apának, mit gondolsz!
Emese még jobban felnyúlt, az ablak felé fordult, nem akarta kimondani a gondjait.
Na, lányom, ütöttem határozottan a asztalra a tenyeremmel. Vagy most nyugodtan, érzelem nélkül elmondjátok a problémát, vagy magatok rendezzétek, én pedig pihenni megyek a munka után!
Mi most házasodunk, szúrta be a feleség szarkasztikusan. Ma, haladéktalanul!
Hogy ez? kérdeztem kissé meglepődve. Ténylek egy szemtől szembe?
Mivel Emese makacsul hallgatott, nekünk Katalinnak kellett újra közbelépni:
Bálint, emlékszel, gyakran jártál mostanában?
Igen, úgy van Na, gyerekem?
Emese továbbra is hallgatott.
Szóval, kedvesem, fejezd be ezekkel a játékokkal. Vagy itt táncolok előtted, hogy valamit megtudjak? mondtam komolyabb hangnemben.
Mi Bálinttal szeretjük egymást! kiáltotta hirtelen a lány. Ő a legjobb, és házasodunk!
Végre egy kis tisztaság, sóhajtottam, tanul együtt?
Igen, ugyanabban a csoportban.
Első évfolyam gondoltam, vagy talán már sorsfordulat, gyerekek
Nem vagyunk gyerekek! vágott be a lány. már tizennyolc évesek vagyunk, nagykorúak!
Ha nagykorúak vagytok, felnőttek, azt hiszem, akkor felnőttként beszéljünk.
Nem akarok beszélni! most jön a Még fiatalok vagytok, várjatok, erősödjetek, ellenőrizzétek az érzéseiteket Ti felnőttek, értek, csak egy egyszerű dolgot nem láttok: mi szeretjük egymást, van érzelemünk! És ti mindent el akarjátok rombolni!
Kedvesem, nem akarok senkit elrontani, fáradtan sóhajtottam, csak akarom tisztázni a dolgot. Te és Bálint szerelmesek egymásba, igaz? Emese bátor fejússzal bólintott. Ez már megnyugtat. És házasodni akartok? Mindkettőtök vagy csak te?
Apám, ne próbáld meg Bálintot megsérteni. Ő is azt akarja, hogy házasodjunk.
Hát jó, tehát van kedvetek. De hol fogtok élni? Milyen anyagi forrásokkal? Átgondoltátok ezeket a kérdéseket?
Nem számít! Ha szeretjük egymást, a többi közömbös! kiáltotta a lány.
Emese, hány éves vagy? kérdeztem újra halkabban. Úgy tűnik, nem az egyetemi első évben vagy, hanem az első osztályban. Mindenkinek kell valahol élni, minden nap enni. Hová sietünk? Holnap házasodtok, miért a sietség? Senki sem tiltja Bálintot, hadd jöjjön el, ismerkedjünk, beszéljünk a szüleitekkel Jól mondtam? fordultam a feleséghez.
Nagyon jól, drágám. De van egy részlet Sietni nem kell.
Bálintot elvannak a katonai szolgálatba?
Nem, nem őt, nem a katonai dolgot. Emese, miért hallgatsz, mindenre kell válaszolnom?
Nem hallgatok, morgott dühösen a lány, Bálinttal gyerekünk lesz.
Na, csodálkozott Gábor, és mit terveztek?
Házasság! Gyermek! És ne próbáljatok meg elutasítani! A gyermekünk jön!
Nyugodj meg! Nem akarunk senkit rábeszélni, itt magunknak kell rendeznünk. Szólj, tudja-e Bálint apja?
Ma Megbeszéltük, hogy mindkét szülővel beszélünk ma
És? Még nem hívták a választ?
Nem
Rendben, ha felhív, szólj nekem. Addig este egyet enni kell, különben éhes maradok a szenvedélyeitek közepette.
Katalin és én a konyhába mentünk, ahol gyorsan felmelegítette a vacsorát, és tálat tette elém.
És mi lesz most? kérdezte halkan.
Nem tudom. Őszintén nem tudom. Várjuk, mit mondják a szülők, talán együtt döntünk
Épp befejeztük a vacsorát, amikor szomorú hír érkezett Bálinttól: a szülei határozottan ellenzik, nehéz vita zajlott, ami veszekedésbe torkollott. Rossz helyzet
Tizenöt perc múlva Emese a nappaliban megjelent telefon a kezében, lekapcsolva a mikrofont:
Bálint anyja. Szeretne beszélni valakivel közülünk
Katalin keresztbe tett karjaival állt:
Kedves, kérlek, beszélj te, már nem tudok
Gábor gyanakodó pillantást vetett a feleségre, de felvette a telefont, hangos üzemmódban, és ujját a szájára tette.
Halló, szia, itt vagyok, Gábor vagyok, Emese apja.
László vagyok. Bálint édesanyja. A fiunk ma jelentette, hogy egymással találkoznak, és már nagyobb lépésekre is gondoltak. Tudtok róla?
Igen, beszéltünk Emesével.
Nagyon jó. Most azt kérem, vegyétek figyelembe, hogy határozottan ellenállunk ezeknek a grandiózus terveknek mondta szarkasztikusan a terveinek! A fiúnknak tanulnia kell, szakmát szereznie, karriert építenie. Első évfolyamos házasság, sőt gyermek még nem szerepel a terveinkben.
A mi tervünk is gyors házasság, tette hozzá Katalin. Pedig Emesének már várandós a Bálinttól, egyébként. Mit gondoltok?
Ez a ti problémátok, Gábor. Először is, nem vagyok biztos benne, hogy ez Bálint gyermeke. Másodszor, ha igen, a azonnali házasság a terhesség miatt trükk nem fog működni. Úgy vélem, a lányotok, mint minden lány, házasságot akar, főleg, ha Bálint jó családból jön, egy szép lakással és állással. Női szemmel értem, de anyaként mindent megteszünk, hogy a fiunk nyugodtan éljen. Ez a mi álláspontunk, férjem is egyetért. Beszéltünk a fiúnkkal, ő is elfogadta érveinket, és kéri, hogy mondjátok el neki, ne zavarja tovább. Legyen, ahogy akar, akár szül, akár nem Nem a mi ügyünk. Viszlát.
Rövid csengetés hallatszott. Gábor nehéz tekintettel nézett a feleségeire, majd sötét hangon mondta:
Hallottátok? Röviden: szülünk a gyermek nem hibás, hogy az apja nem felel meg. Semmi gond. Jön a kor, majd visszatérünk az egyetemre, nem vagyok első, nem vagyok utolsó. Anyagilag segítünk, a gyerekkel is foglalkozunk. Ezekkel majd később is megbirkózunk. Na, nyugodjatok, sírtok, ha kell, de ne sokáig. Megoldjuk!
Lecsökkentettük a hangot, és halkan mondtam:
Vedd ma Emesét magadhoz, nehogy valami rosszat csináljon. Nyugtass meg egy kicsit. Én meg a szobájában fekszem.
Egy óra múlva csengő hang jelent meg az ajtóban.
Ki hozta a nehéz csomagot? morogta Gábor, miközben kinyitotta.
Rögtön megjelent Oleg, a fiatal férfi, kezében egy táska.
Bálint! ugrott Emese felé, jöttél értem?
Igen, azért jöttem, Gábor, Katalin, elhoztam Emesét.
Hova viszed? Nem titok.
Még nem tudom. Talán bérelünk egy lakást. Felnőttek vagyunk, ne akadályozzátok! Jössz velem? kérdezte Bálint.
Persze! Hová csak!
Állj, emelte Gábor a kezét, pár kérdés a sajtónak. Anyád azt mondta, hogy a családotok ellen van a döntésnek, és te is ebben vagy.
Nem egészen, Gábor. Édesanyám döntött, apám már egyetért, mondta Bálint természetesen, mintha a ritka szó már a száján lenne, csak úgy tettem, mintha rányomtak volna. Aztán elővett egy pénztárcát, útlevelet, bankkártyát, és itt vagyok.
Érdekes! mosolygott Gábor. Most bérelni akarsz, de milyen pénzzel? Forintban gondoltad?
Kicsit spóroltam, este dolgozom, van egy vlogom, néhány hónapra elegendő a bérleti díjra és az étkezésre, aztán már keresek tovább.
Nem rossz, nem rossz Mit szólsz, Katalin, engedjük el a lányunkat? Fiatal felnőtt talán nem olyan egyszerű, mint hittük.
Nem is tudom, vállát emelte Katalin, hova nézzünk éjszaka
Jól gondolod, éjszakára ne engedjünk el. Most döntünk. Házasodni akartok?
Igen! válaszoltak mindketten.
És gyermeket szülni?
Ugyanaz a válasz.
Akkor támogatunk, de van néhány feltétel. Először is, keressétek meg a szüleitek megbékélését, Emese, te is támogasd Bálintot. Bálint ma nálunk marad, nem járkálhat éjszaka. A nappaliba szedünk egy ágyat, most csak vendég vagy, barát. Írd meg nekik, hogy barátoknál alszol. Később elmondod a kemény igazságot, de vitát kerüljük! Ne szakítsd félbe a tanulást! Különösen neked intett Bálint felé Emese, te majd szülőszabadságra mész, aztán bepótolod. Segítünk, pénzt kölcsönadunk, a gyerekkel is foglalkozunk, de mi magunk nem dolgozunk helyetted. A költségvetés ne legyen túl hangos spórolni kell. Később meg ünnepelhetünk. Elfogadjátok ezeket?
Igen, válaszolt Bálint határozottan.
Én viszont egy igazi esküvőt szeretnék, menítőt, limuzint, vendégekkel mondta csalódottan Emese.
Most nem idő vágta Bálint. Csendben megyek házasságra, aztán egy vagy két év múlva nagy ünnepség.
Rendben, ahogy mondod
Rendben, a tervek tiszták, a feladatok felálltak. Aludjunk, holnap korán kell felkelni.
Később Katalin megfogta a férjemet, miközben a konyhába ment egy pohár vízért.
Hallgass, szeretnék kérdezni, miért váltottál ilyen hirtelen a kurzust?
Hirtelen? Azután, hogy beszéltem a te anyukáddal, megremegtem. Aztán felbukkant ez a fiúk kiderült, hogy ő igazi férfi, nem menekül el, a szerelmét meg nem hagyja. Ilyen embernek még a lányát is eladhatod!
Mindig is jogos vagy, drágám! csókolta, és elkezdte elosztani a hálót a hálószobában.
Ma este is beírtam a naplómba: a családi drámák közepette is próbálok a szívem szerint élni, még ha a valóság néha keményen szorít is. Az anyagi kérdések, a forintok és a lakás bérlése csak a háttér zaját képezi. A legfontosabb, hogy Emese és Bálint még hisznek egymásban, és én, mint apa, a legnagyAz éjszaka csendje közepette a család összegzette a döntést, és mindannyian hittünk benne, hogy a szeretetünk erősebb lesz, mint bármilyen akadály.
