Az egyedüllét évei: hat év próbatétel nélkülözve a szeretett embert.
Borbála rettentően kimerültnek érezte magát. Hat éve volt egyedül, mióta a férje otthagyta. A lánya egy éve férjhez ment és elköltözott egy másik városba.
Borbála még csak negyvenkét éves volt csodás kor egy nőnek. Második ifjúság. Kitűnő háziasszony volt, remekül főzött, a savanyított uborkája és paradicsoma műremeknek számított. De minek is készítse most? A erkélyen már így is sorakoztak az üres üvegek.
Csak nem pusztulok itt egyedül, ilyen csinos nő létére? mondogatta Borbála a barátnőinek. Ők biztatták: Dehogy! Keress egy férfit! Rengeteg magányos férfi van.
Az egyikük javasolta, hogy forduljon a Legjobb Férfi ügynökséghez. Borbála kissé abszurdnak és kínosnak találta ügynökséghez menni. Másrészt viszont negyvenkét, ez a szám nyugtalanította. A nagymama órája a falon koppogva mérte az elpazarolt perceket.
És Borbála bement az ügynökségbe. Egy kedves, málnaszínű szemüveges hölgy fogadta:
Nálunk tényleg a legjobbak vannak. Nézzük meg együtt az adatbázist, üljön le!
Igen, mindegyik jóképű mosolygott Borbála. De hogy ismerjem meg az embert? Hogy tudjam, hogy ő az enyém?
Minden kitalálva válaszolta a hölgy. Egy hetet adunk. Elég idő, hogy meglásd ő-e, vagy sem. Érdemes-e folytatni, vagy másikat keresni.
Mit adnak?
Egy férfit!
Hogyan?
Így! Egy hétig Önnél lakik. Figyeljen, itt nem szégyenlős leányokkal van dolgunk, itt egyenesen a lényegre térünk. Nincsenek nálnak őrültek vagy mániákusok.
Borbálának hirtelen megtetszett az ötlet. A málnaszínű hölggyel kiválasztott öt jelöltet. Borbála kifizetett egy kis összeget, sietett haza. Az első már aznap este jött volna.
Borbála felvette a zöld ruháját a remény színe. És a gyémánt fülbevalóit, amiket ritkán vett elő a régi dobozból.
Cseng! szólt a csengő.
Borbála először a lencsén nézett ki. Rózsákat látott. Halkan felnevetett az örömtől. Kinyitotta az ajtót. A férfi elegáns volt, pont, mint a képen.
Leültek az asztalhoz, Borbála mindent előkészített. A csokrot az asztal közepére tette. Titokban a kedves vendégre pillantott és azt gondolta: Ez az! Nincs szükség többre. Ő!
Elkezdték enni a salátát. A leendő férj összevonta a szemöldökét: Miért ilyen ecetes? Borbála zavartan mosolygott, tálalt neki sült sertéstartalékot. A férfi ráharapott: Kemény Semmi sem tetszett neki. Az izgalomban Borbála elfelejtette a fő dolgot a bort, amit órákig válogatott. Öntött, mondta: Nos, az ismeretségre! A vendég megszaglászta a poharat, kortyolt belőle: Valami olcsó cucc. Felállt: Nos, nézzük meg, milyen itt a környezet
Borbála megfogta a csokrot, odaadta: Nem szeretem a rózsákat. Viszontlátásra.
Éjjel Borbála egy kicsit könnyezett, fájt neki. De még négy randija volt.
A második másnap este jött. Magabiztosan lépett be: Nos, szervusz! Vodkaszag áradt belőle. Borbála megkérdezte: Már megemlítetted valahol a találkozónkat? Mosolygott: Jaj, hagyd már! Van tévéd? Most kezdődik a meccs. Ferencváros Újpest. Együtt megbeszéljük a dolgokat. Borbála hirtelen válaszolt: A tévét otthon nézd.
Éjjel újra egyedül sírt.
Másnap jött a harmadik jelölt. Nem volt jóképű, régi kabát, rendetlen köröm. És sáros cipő. Borbála már azon gondolkodott, hogyan küldje el udvariasan. De előbb még megetette. Mohón evett, gyorsan, és dicsérte Borbálát. Már szégyellte magát. Elővette a savanyított uborkát. Istenem! kiáltotta a csúf fickó. Ez a legjobb, amit valaha ettem!
És ekkor megütötte a nagymama órája. A csúf fickó figyelt: Mi ez a hang? Bem
