Irén néni, ma este hat órakor van szülői értekezlet Isti iskolájában. Önnek kell elmennie, mert mi Andrással nem érünk rá. Hogy ne felejtse el, öt órakor felhívom és emlékeztetem jelentette be a menyecske, Ilonka, a hallban, közben újrafestve az ajkát.
Ilonka, inkább maga menne. Rosszul hallok. Olyan sok szülő lesz, mindenki valamit javasol, én meg csak idegeskedem válaszolta Irén néni, kijövén szobájából.
Irén néni, hát tudja, András éjjelig dolgozik, nekem meg jelentéseim vannak. Ön úgyis itthon ül! Mindig ugyanaz a történet legyintett ingerülten Ilonka.
Ilonka, nem csak úgy ülök itthon. Takarítok, boltba járok, ebédet főzök Istinek És mégis, hatvanhét éves vagyok már erősködött Irén néni.
Reggel óta csak a veszekedés jár a fejében. Mindig azzal jön, hogy a fiúnak levest főz. Egyetlen unokája, egyébként! András, hát te miért nem szólsz semmit?! kiáltott fel bosszúsan Ilonka, miközben a férjéhez fordult.
Anyu, tényleg. Menj el, és kész. Ülj ott, figyelj. Ha pénzt kérnek valamire, írj rögtön, utalok. Nem nagy ügy Nem is értem, miért vitatkozunk felelte nyugodtan, szokás szerint András, Irén néni fia.
Akárhogy is. Ma nem tudok menni. Volt más tervem is mondta halkan Irén néni.
Hát akkor foglalkozzon a terveivel! Mindenki szülője elmegy, csak a miénk lesz árva! Köszönöm a romlott kedvemet! kiáltotta Ilonka, és kilépett a lakásból, nagyot csapva az ajtót.
Pontosan, mindenki szülője mondta Irén néni, és visszament a szobájába.
András még egy kicsit toporgott a hallban, megigazította a nyakkendőjét a tükör előtt, fogta a laptopját, és ő is kiment.
Elmegyek. Isti, ne késs el az iskolából, légy szíves! ezekkel a szavakkal András is becsapta az ajtót.
A lakásban csend lett
A tizenkét éves Isti már felöltözött, hogy iskolába menjen. A hátralévő pár percet úgy döntött, hasznosan tölti játszik egy kicsit a konzollal. Füles a fülében, alig figyelt arra, mi zajlott a lakásban. Vagy inkább semmit sem hallott
Irén néni a szobájában ült a kis kanapén, és az ablakon nézett ki. Az öt év alatt, amit ebben a pici szobában töltött, már alaposan megismerte a kilátást. A szemben lévő ház sarka, egy nyírfa, csipkebokrok és egy kis játszótér széle mindez fájdalmasan ismerős volt. És ezért, mert szabadidejének nagy részét így töltötte ült a kanapén, és bámult ki az ablakon. Régóta érezte, hogy a fiánál csak a dadus és a kiszolgáló szerep jutott neki. És valójában így is volt. Pedig egyszer teljesen más életet élt
Irén egy egyszerű családban született. Gyerekkora óta szerény és nevelt lány volt. Mindene a többiekhez hasonló volt: először az iskola, majd az egyetem, az első munkahely a kiosztás szerint. Nem maradt az idegen városban, hanem visszatért szülőföldjére.
Hazatérve a helyi gyárba került dolgozni. Ott ismerte meg későbbi férjét. A fiatal művezető, Gábor, rögtön megtetszett a lánynak. Ő is tetszett neki. Néhány hónap múlva összeházasodtak. Aztán megszületett a kisfiuk, Andris.
Irén arról álmodozott, hogy legyen egy kislánya is. De a boldog tervek nem valósultak meg. Egyszer a gyárba érkezett egy fiatal nő, technikus a városból. Azt mondták, hosszútávú küldetésben van, hogy beindítsa az új berendezéseket. Vera, a városi lány, valóban beindította a gyártást. De eközben el is vitte Iréntől a férjét.
Először a nő hitte, hogy a férje visszatér a családjához. De Gábor maga kezdeményezte a válást, mondván, hogy mindig is nagyvárosban akart élni. És itt, mondjuk, adódott egy lehetőség Verának saját lakása van, városi lakcímmel. Egyszóval, Gábor elment egy új életet élni, magára hagyva Irént és a kis fiút. Igaz, a gyerektartást mindig fizette a megfelelő összeget, de a fia életével különösebben soha nem foglalkozott.
Irén néni soha nem panaszkodott a sorsára. Sokat dolgozott, mindent megadott a fiának, és arra törekedett, hogy Andris jó ember legyen. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett neki, hogy a fia az ő természetét örökölte ugyanolyan engedékeny, türelmes és jószívű volt.
Andris felnőtt, egyetemre járt. Aztán egy nap bejelentette, hogy hétvégén hazahozza a barátnőjét, a jövendőbelijét, és persze a feleségét. Nem mondhatni, hogy Irén néni boldog lett volna. Már megszokta, hogy a fiával él, most meg úgy tűnt, hogy a következő hónapokban egyedül marad a kis kétszobás lakásban. Irén néni imádkozott, hogy Andrisnak jó lányt adjon az Isten, és hogy a családban rögtön jó legyen a hangulat.
A hétvégén a fiú, ahogy ígérte, hazahozta szerelmét, Ilonkát. Irén néninek nem igazán tetszett a menyecske. Persze, csinos és mutatós volt, de túlságosan fürge és harcias. Valahogy egyszerűbb lányt képzelt el a fia mellett. De nem avatkozott bele. Andris mégiscsak felnőtt férfi volt, magának kellett eldöntenie, milyen feleséggel érzi jól magát.
Hamarosan esküvő volt. Az elején András és Ilonka albérletben tengődtek. Aztán összespóroltak egy kis lakásra. Pár év múlva megszületett az első gyerek, Isti. Mikor a fiú iskolába került, Ilonka komolyan foglalkozott a lakáskérdéssel és azzal, ki vigyáz a gyerekre.
András, mi lenne, ha meggyőznéd anyukádat? kérdezte egyszer a férj
