A macska segített a gazdájának, aki elkésett a munkából.
Egy régi kollégám mesélte ezt a mókás esetet a macskájáról. Otthon él vele egy nagy, fehér szépség, aki a kivételes eszéről és leleményességéről ismert.
A gazdája rengeteget tud mesélni kedvencéről, és mindig örömmel hallgatom, újra és újra meglepődve azon, milyen okosak is a háziállataink.
Egyik nap barátnőm szerint egy csodálatos eset történt vele, ami után még inkább tisztelni kezdte cicáját.
Reggel felébred, és rémülettel veszi észre, hogy elaludt a melóra.
Valamiért az ébresztő nem szólalt meg időben, és a munkanap kezdetéig már csak 20 perc van hátra.
Hiszen még fel is kell öltöznie, sminkelnie, reggeliznie, és be kell érnie a munkahelyére.
Így hát rohan a lakásban, egyik kezével ruhát húz, a másikkal fésülködik.
Sopánkodik, jajveszékel, hogy mit fog most kapni a főnökétől a késésért.
Ekkor veszi észre, hogy a macskája az ágyon ül, és figyelmesen figyeli őt.
Fejét ide-oda forgatva nézi a reggeli káoszt.
Egy pillanatra megáll, rájön, hogy még a macskát is meg kell etetnie. Rohan a konyhába, és gyorsan megtölti a tálját étellel.
„Sajnos már nem tudok magammal ebédet vinni” – mondja sajnálkozva magában, miközben a fürdőszobában festi a szempilláit.
És ekkor, a tükörbe pillantva látja, hogy a macskája elkezd oda-vissza rohangálni a konyha és a folyosó között.
Egy pillanatra abbahagyja a sminkelést, és néhány másodpercig figyeli kedvencét.
A macska odarohan a bejárati ajtó mellett álló táskájához, bedugja a fejét, majd visszasiet a konyhába. És ez többször megismétlődik.
Kedvence viselkedését látva gyorsan befejezi az összekészülést, felkapja a kabátját, fogja a táskáját, és kiszalad az utcára.
Furcsa módon aznap a főnöke nem szidta meg, mintha ő is késett volna, vagy valami más történt volna.
A munkaidő délelőtti része számára rendben telt a megszokott módon.
De amikor elérkezett az ebédszünet ideje, eszébe jutott, hogy otthonról semmit nem hozott magával enni.
Muszáj volt elmenni a közeli boltba joghurtért és péksüteményért.
Elővette a táskáját, hogy megnézze, nem felejtette-e el a pénztárcáját a reggeli rohanásban. És ekkor hirtelen apró valami szóródott ki a táska alján.
Milyen meglepődött, amikor a kulcsok és a rúzs mellé macskaeledel-darabkák potyogtak az asztalra.
Először nem értette, hogyan kerülhettek ezek a dolgok a táskájába, de aztán eszébe jutott a macskája furcsa reggeli viselkedése.
Nem véletlenül rohangált a konyha és a folyosó között. Ebédet készített a munkahelyére.
Úgy tűnik, az okos állat megértette, hogy a gazdája nem ér rá ételt készíteni magának és gondoskodott róla, ahogyan tudott.
Hogyan is ne ismerhetnénk el, hogy a háziállatok megértenek minket és bajban mindig készek segíteni.







