Ma volt a születésnapja. Reggeltől fogva mindenki hívogatta. Akadályozták a munkába indulásban, de mégis jólesett, hogy senki sem feledkezett meg róla…
A lánya, Lilla gratulált, és emlékeztette, hogy munka után az anyjának át kell ugrania hozzájuk, főzni, unokával foglalkozni, segíteni a házi feladatban…
Aztán a férje szüleihez kellett futnia, hogy elvigye az útközben vásárolt élelmiszereket, majd sietnie haza, hogy ételt adjon a férjének.
Ha maradt még egy kis erő, este leülhettek a tévé elé egy pohár borral ünnepelni. Ha nem – hát nem. Nem ez volt az első alkalom…
A lényeg, hogy mindenkinek időben mindene meglegyen. Hogy mindenki elégedett legyen. Mégis milyen ajándékra vágyhatna? Ha mindenki boldog, ő is az…
Két kandúr, egy öreg és egy fiatal, figyelte a gazdasszonyt. A fiatal szólalt meg:
— Szerencsések vagyunk veled. Ki gondoskodna így rólunk?
Az öreg összeráncolta homlokát:
— És ki gondoskodik róla? Még csak negyvenöt éves. De a kopott ruhákban hatvannak is kinéz. Senki sem pihenteti ma a születésnapján.
A fiatal hűledezve nézett rá:
— Milyen furcsa gondolataid vannak! — mondta.
— A szemétkupacról mentett meg, amikor még pici cicamalac voltam — folytatta az öreg. — Tejes üvegből etetett. Láttam, ahogy vidám, ifjú szépségből aggódó, koravén asszonnyá változik.
— De mit számít ez? Etet, simogat. Bárhol aludhatunk. Mi több kell?
— Adósságot kell rendezni — felelte az öreg. — Adósságot. Érted?
De a fiatal nem értette…
*****
Aznap este senki sem vette észre, hogy az öreg kandúr eltűnt. Mintha a falba olvadt volna!
Reggel rossz kedvben indult munkába, aggódva.
Délután a szokásos módon Lillához sietett, unokázott, majd a apósáékhoz, végül hazarohant főzni.
Amikor esővert tavaszi tócsa között iramodott haza, egy vak öregúr szólította meg a padnál.
— Szépasszony — szólalt meg — segítene egy kicsit?
— Természetesen, nagypapa — fogta a karját, és leültette. Az öreg szorosan megragadta a kezét.
— Sietek… — mentegetőzött.
— Hová rohan ennyire? — kérdezte az öreg, és váratlanul mindent elmesélt neki. Valami ismerős vonást látott az arcán, de nem tudta rájönni, kire hasonlít.
— A cipőd kopott — vágott közbe.
— Honnan tudja? — lepődött meg.
— Vak vagyok, de nem süket — mosolygott. — Hallom, hogy csattog a vízben.
Elpirult.
— De a kabátom új… — mondta védekezve.
— A lányadtól kaptad? — kérdezte, megtapogatva a szövetet. — Előbb ő hordta.
— Mindent tud! — dörmögte.
— Ne haragudj, kicsim — húzta fel a bajuszát, és hirtelen macskaarcot látott a öregemberen. Megrázta a fejét – micséna őrültség!
— Mikor volt a születésnapod? — kérdezte tovább.
— Tegnap… — nyelt egy nagyot. Aztán elszabadult a nyelve: — Lilláék drága ruhát ajándékoztak… A férjem reggel hozott rózsát és Chanel parfümöt…
Az apósék pedig vacsorát rendeztek! Igazán finomat ettünk! — hazudott. — A Gundelből hozattunk ételeket, francia pezsgőt ittunk. Aztán táncoltunk…
Az öreg hallgatott, botjára támaszkodva.
— Nem hiszi? — kérdezte.
A férfi feléje fordult:
— Régóta ismerlek — mondta. — Ne próbáld megjegyezni a nevem… De ajándékot hoztam. Gyere velem!
— Jaj, nem! — tiltakozott. — Rengeteg dolgom van!
— Várnak a dolgaid — válaszolta komolyan.
Felállt, és gyors léptekkel vezette az asszonyt az utcára. Hiába próbált ellenkezni, mintha látná az utat, erősen vonszolta magával…
*****
Éjjel értek haza.
Elegáns ruhában, magassarkúban, a város legjobb fodrászának munkájával a fején. Kezében designer táska, benne ékszerek és Dior parfüm…
Egy pincér segített a taxival hazavinni a bevásárlást.
— Köszönöm, nagypapa — csókolta meg az öreg arcát. — Nem tudom, ki maga. Talán egy régi barátja a szüleimnek… Életem legszebb születésnapját köszönhetem magának!
Az öreg végighúzott tenyerét az arcán – hirtelen az eltűnt cicája simogatására emlékezett…
Ekkor kinyílt az ajtó. A férje, apósék, Lilláék és az unoka ámultak rá.
— Hol jártál? — kérdezte a férj. — Minden kórházat felhívtunk!
— Egy régi baráttal ünnepeltem — mutatott hátra, de az öreg eltűnt.
— Milyen gyönyörű vagy! — lelkendezett a veje.
— Ismeretlen férfiakkal luxusozik — morogta a anyós. — Honnan van pénze ilyen ruhákra?
— Pontosan — bólintott az asszonyság. — Minden pénzeteket elköztem. Magamra nem szabad?
Az apósék sértődötten becsapták az ajtót…
— Remek — mosolygott a férjére. — Nem vágyom többé a társaságukra.
Lilláékra pillantva hozzátette:
— Meglátogatlak. Valamikor… Jövő hónapban.
A család csendben elsurrant.
— Pakold be a cuccokat — intett a férjének. — Csinálj egy teát. Zuhanyozni megyek.
A férfi sokáig ácsorgott, de végül…
Betette a kaját a hűtőbe, főzött teát, szendvicset készített, és néhány csokit táltért tett…
*****
Másnap az öreg kandúrt a szekrényben találta. Mosolygott…
Sírva ölelte át. A kertben, egy nagy hárs alatt temette el.
Amint hazafelé sétált, a szemétkupacnál látta az ismeretlen öreget.
Odaszaladt, de a férfi helyett egy apró cica ült a földön. Felemelte:
— Gyere haza — súgta.
A kölyök dorombolt:
— Tudom — nyögte. — Tudom…
