Júlia tényleg rossz volt. Olyan rossz, hogy már szinte sajnálták is, mennyire elvetemült ez a Júlia.
Mindenki próbálta elmagyarázni neki, meg a környezetének is: Júlia bizony rossz ember.
Rossz, ráadásul még szerencsétlen is.
Persze, hiszen férje nincs, fia már felnőtt, külön él.
Júlia magára maradt, senkinek sem kell.
Elballagott hétfőn a munkahelyére, ahol mindenki büszkélkedett azzal, hogyan takarították ki a lakást, mostak, főztek a hétvégén.
Aki vidéki telken dolgozott, aki lekvárt főzött.
Júlia csak hallgatott. Mit mondjon? Férje nincs, gyereke kinőtt a házból, mit is dicsekedhetne ő? Inkább szótlan maradt, ne is firtassák.
Ma is korábban eljött, mindenki tudja, hogy havonta néhányszor kéredzkedik hamarabb el.
Fejüket rosszallóan rázzák, hiszen mindenki biztos benne, hogy Júlia a szeretőihez siet.
A kollégái meg vannak győződve róla, hogy Júliának vagy ezer szeretője van hát persze, hisz ilyen rossz nő.
Ők bezzeg rendesek, mind férjnél levő asszonyok, munkában, családban helytállnak, de Júlia rossz.
Júlia, sóhajt fel az anyja, miért ilyen vagy te, lányom?
Milyen, mama?
Hát ilyen elveszett, legalább valami férfit találnál, az Isten szerelmére, meg egy második gyereknek sincs még késő, ma is szülnek negyven fölött.
Mama, minek nekem valami férfi? Minek második gyerek? Van egy fiam, Benedek nálam bőven elég De milyen lenne nekem az a férfi? Mit csinálnék vele? Oleg az életem része.
Júlia! fortyog az anyja. Oleg nem a te férjed!
Nem? Dehogynem, nevet Júlia. Meghív vacsorázni, ajándékokat hoz, utazásban segít, sosem zaklat hülyeségekkel, nem küld el a mamája vidéki házába ablakot pucolni, zoknit-alsóneműt mosni sem erőltet, nem várja el a vacsorát, nem terhel gondokkal, nem fekszi ki a kanapét.
Szabadság.
Igen, ez mind megvan az ő szerencsétlen feleségének.
És szerinted nekem is ilyenek kellenének? Ugyan már, mama, én negyvenvalahány vagyok, kétszer voltam férjnél, és mindkétszer boldogtalanul menekültem.
Az első férjem, Benedek apja, ha nem felejtetted el miattad mentem hozzá tizennyolc évesen, mert azt mondtad, idősebb, okosabb, komolyabb, van pénze Ugye, mama?
Öt évig éltem börtönben, tanulni tilos, barátnőkkel tilos találkozni, még Benedekkel is alig lehettem fiatal vagy, úgyis elrontod, csak dolgozni a férjedre és az anyósra. De arannyal fizettek, ugye? Havonta egyszer kivitt a plázába, mutogatni, hogy ilyen rendes asszony vagyok, nem olyan, mint mások babái. Ő meg közben más babához is járt. Amikor végül elszöktem, válni akartam szerencsére a nagymamám segített visszakövetelt mindent, még a bugyimat is.
Másodszorra szerelemből mentem férjhez, tanultam, dolgoztam nappal, este, hogy ne legyek a ti nyakotokon
Júlia, hogy mondhatsz ilyet? Én sosem sajnáltam tőled falat kenyeret, levest, semmit, lányom, és az unokámtól sem!
Te nem, mama. De hát nem csak te vagy Van, aki félt, hogy rátelepszem a nyakára, gyerekkel együtt.
Kire gondolsz?
Apára, meg Sanyi öcsémre. Ők sosem voltak rendben, mert ott van anya Te két műszakban güriztél, hazaestél, bolt, főzés, takarítás, Sanyi a fotelben, apa a számítógép előtt… Én hogy boldogultam volna? Így gyorsan férjhez mentem másodszor, legalább szerelmes voltam. De mi változott? Semmi. Csak több dolgom lett voltam Júlia, az Angyalka, lettem Júlia, akinek mindent kell. A drága férjem pihent, én dolgoztam, aztán óvoda, bolt, mindent cipeltem, gyereket is, autóm nem volt. Minek? Neki fontosabb volt, ő nem jár trolival. Minden nő így él, ki vagyok én, hogy panaszkodjak? Hát a vacsorát ki csinálja meg?
Elkészült, asztalra került, megetettem, kimostam-vasaltam, aztán férjet is boldoggá kell tenni, mert különben máshoz megy, igazi kincs. Kevés a pénz? Ez csak a te gyerekedre kevés, ha az övé lenne, többet adna, de így nem, keress mást, aki téged is eltartja hát nem, mama, nem találtam elég balekot
Ki nem ad pénzt az autómra? Hisz család vagyunk
Összehasonlította a fizetését ült, nem csinált semmit, mégis többet keresett, nekem meg bezzeg szerencsém volt Mire közöltem, hogy elmegyek? Ki nevet, nem kell az ilyen senkinek, főleg gyerekkel, haha…
Szóval, mama, volt férjem, akinek többet kerestem, meg olyan is, aki kevesebbet, de sose volt különbség. Mindenkinek jó volt, csak nekem nem. Csak nekem volt rossz, mama.
Júlia, mindenki így él! Mi bajod?
Hát éljenek így, én nem akarok!
Hogy telt a szombat?
Hát, Sanyi meg Mónika rám sózták Olivért meg Zsófikát, sétáltam velük, palacsintát sütöttem, porszívóztam, felmostam, mostam, este a gyerekeket ágyba tettem, apát megetettem, aztán vasaltam, ültem, éjfélkor már ágyba estem.
Reggel a gyerekek palacsintát követeltek, hát újra sütöttem, aztán Sanyiék visszajöttek, csirkét sütöttem-salátáztam, pizzát is készítettem, vacsoráztunk, rendet raktam, tizenegykor dőltem le végre a kanapéra, hajnalban apa felkeltett, hogy menjek az ágyamba
Mama, te rákérdeztél valaha hogy üljek nálad Benedekkel? Átraktam rád valaha a gyerekemet, hogy én pihenjek? Nem, ugye?
Júlia, te önálló voltál, ezek nincs rá szó
Elmeséljem, mit csináltam a múlt hétvégén, mama? Péntek este hívott Benedek, vigyázok-e Timire hétvégére, ők a hegyekbe mennének.
Persze, hogy vigyáztam. Timi Benedek barátnőjének, Marinának a macskája. Mama, ha nem lennél folyton Sanyiékkal, tudnád, mivel foglalkozik a nagyobbik unokád.
Szóval pénteken Benedekék beadták a macskát, hoztak pizzát is, mentek tovább.
Én meg jóllaktam pizzával, leültem sorozatot nézni, hiszen nekem nem kell szombat reggel őrült tempóban pattanni.
Reggel Timinek adtam enni, kávét főztem, port töröltem, bedobtam a mosógépbe pár göncöt, felhívtalak, hogy menjünk kiállításra vagy beszélgessünk.
Apa vette fel, te foglalt voltál, vizes kézzel, takarítottál.
Lekoldusnak titulált, panaszkodott, hogy anyának rengeteg dolga, te dolgozol, unoka is, én meg nagyképűsködöm, múzeumba járok.
Meg akartam sértődni, de rájöttem, nincs miért apa mindig mindenben igaza van.
Elmentem a múzeumba, frissen nyílt a kedvenc festőd kiállítása, eszembe jutott, mennyire szeretted valaha.
Aztán leültem egy kávéra, bementem pár boltba, bennem volt Timi miatt is az aggodalom, úgyhogy hazasiettem de a macska békésen aludt.
Nem is volt kedvem elindulni sehova, leültem, néztem a sorozatot.
Vasárnap Timivel tizenegyig aludtunk, gondoltam hívlak téged dunai hajókázásra, de Mónika vette fel, tele szájjal szólt bele, hogy elfoglalt vagy (biztosan éppen mosogattál).
Este hívott Oleg, elhívott vacsorázni, hát miért is ne? Szabad vagyok, nem kérdezem tőle, hogy otthon mi van, nem beszélünk problémákról. Jól éreztem magam, kipihentem, hétfőn mosolygósan mentem munkába.
Próbáltam már találkozni nősülni vágyó, facér pasival is, mama.
Kész rémálom.
Fiúcskák, akik anyát keresnek, vagy elváltak, akiken már két-három feleség túljutott, néhány gyerekkel, szerencsétlenek.
Mit nézel így rám, mama?
A világ megváltozott.
Az egyik ilyen kijelentette: kötelességem lesz elfogadni az ő gyerekeit, mert nő vagyok, s a nőben eleve ott a szeretet minden gyerek felé.
Ő természetesen eltartja az előző családot is, az új család meg éljen az én fizetésemből, hiszen a sajátjához csak annyit tesz hozzá, hogy még horgászatra is teljen neki.
Cserébe majd sok halat ad nekem.
Mikor kérdeztem, segítene-e az én gyerekemnek, felháborodott: Benedeknek ott az apja, majd ő segít.
Igazságos?
Talán, de én is ott voltam, nekem is muszáj magamra vigyázni Benedeknek anyja is van, én vagyok az.
S lettem tehát rossz, önző, számító, zsugori, ravasz aki a gyerekével rátelepszik egy szerencsétlen pasira.
Hát ezért van nekem Oleg, mama.
Lehet, hogy rossz vagyok a szemetekben, de egyáltalán nem szégyellem magam ezért az életért.
Ami fáj, az az, hogy neked nem jut ki ebből, ezért is próbállak kicsalogatni otthonról, ahogy ma is, amikor azt hazudtam, hogy segítség kell.
Mama, én rendben vagyok, de most kimozdulsz velem, magadra szánod ezt az időt, velem, a lányoddal.
Megbolondultál, Júlia, és apa?
Apával mi baj lenne? Beteg?
Nem, de az ebéd
Ugyan már, biztos van lefőzve valami.
Meg kell melegíteni és különben Sanyi
Mama! Megsértődöm, komolyan Tudom, hogy szerinted rossz vagyok, de most hadd legyek jó! Gyerünk, pihenjünk, nagyon kérlek
Hétfőn a munkahelyen az asszonyok azon versengenek, ki fáradt ki jobban a hétvégén.
Júlia huncutul mosolyog, mindenki tudja, mennyire rossz Ő meg könnyed léptekkel megy tovább, és az arcán mosoly játszik, amit csak ő ért igazán.
Hiszen minden világos: ennek a Júliának nyilván rossz gondolatai vannak.
Az élet átlagos útjait mindenki végigjárhatja, de csak akkor találjuk meg a saját boldogságunkat, ha merünk változtatni még akkor is, ha ezért mások szemében rosszak leszünk. Mert a saját életünket éljük, senki másét.
