Fokozatosan sikerült bevezetnünk a vizet a házába, aztán végül a gázt is. Később elkészítettünk minden kényelmi dolgot bent a házban. Ráadásul egyszer csak megtaláltam a nagynéném házát egy ingatlanos oldalon az interneten.
A hetvennyolc éves nagynénémnek két nővére van, közülük az egyik az anyukám. A nagynéném, Katalin, legalább tízszer ment férjhez. Az utolsó férje tíz éve hunyt el, és sosem született gyereke. Nagynéném és a férje egy régi házban éltek, ahol semmiféle modern kényelmi eszköz nem volt. Két szoba volt összesen, és Katalin néni még a kert végében lévő udvari WC-t használta.
A férje igazi karakter volt, mindenki ismerte a faluban, szokták mondani, hogy a legendák között emlegették. Gyakran meglátogattuk őket. Az egyik nővére, a legfiatalabb, Svédországban él. A testvérek telefonon tartották a kapcsolatot.
A férje halála után többször kellett menni segíteni. Saját forintjainkból vettünk fát, szenet és tüzelőt neki. Segítettünk a kertben ültetni, gazolni, sosem fogadtunk el tőle semmit cserébe. Próbáltuk rábeszélni, hogy költözzön hozzánk Budapestre, de ő mindig azt mondta, hogy ő falusi lélek, neki a város túl nyüzsgős.
Fokozatosan bevezettük a vizet, majd a gázt is. Később készítettünk neki fürdőszobát az udvaron, a tetőt is kicseréltük, mindent úgy alakítottunk ki, hogy Katalin néninek minél kényelmesebb legyen az élete a faluban. Hálája jeléül azt mondta, hogy majd az unokáink öröklik az egész házat.
Bármikor hívott, mentünk hozzá. Végül az történt, hogy kiment Svédországba, a legfiatalabb testvéréhez. Milyen érdekes, hogy korábban nem beszéltek túl gyakran, most meg hirtelen mintha feléledt volna a testvéri szeretet. És mi lesz a házzal? Azt mondta, hagyjuk ott egyelőre!
Arra gondoltam, hogy bármilyen is lesz a viszony a testvérek között, talán Katalin néni még visszajön. A svédországi testvére saját családdal él, van férje és egy felnőtt lánya. Mindenki egy fedél alatt lakik.
Még volt nálunk kulcs a házhoz, szóval a következő hétvégén úgy döntöttünk, elnézünk, minden rendben van-e. Ahogy odaértünk, rájöttünk, hogy a kulcs már nem jó, új zár került az ajtóra, és a kerítésre jól láthatóan fehér festékkel ráírták: Eladó.
Amikor visszaértünk Pestre, felmentem egy ingatlanos oldalra, és egyszer csak látom Katalin néni házát ott hirdetve. Felhívtam az ingatlanost, aki elmondta, hogy a ház már elkelt, nagyjából kétszázezer forintért. Nem hívtam fel a nagynénémet, nagyon megsértődtem rá.
Ha nem lett volna benne a pénzünk, teljesen jelentéktelen lett volna az a ház. Egy hónappal később felhívott Katalin néni, és közölte, hogy eladta a házat, a pénzt pedig a svédországi testvére lányának, az unokahúgomnak adta. Őszintén mondom, fogalmam sincs, hogy nézzek a férjem szemébe: hiszen ő is annyi pénzt fektetett Katalin néni házába…
