Boglárka, gondold át alaposan, mielőtt megtagadod a gyermekedet! Később már nem lesz visszaút.
Nem tudom elhagyni, érts meg, egyszerűen nem tudom
Az újszülésosztály minden dolgozója aggódik a fiatal szülőnő miatt. Látszik, nehéz döntést kell hoznia, talán meg lehet győzni.
Tudja, az apám szigorúan nevelte fel. gyerekkoromban azt mondta, hogy ha valaha is párhuzamra hozok gyermekt, az baj. Hogy mondjam neki, hogy ez megtörtént? Úgy hiszi, hogy csak tanulok, szakmát szerzek. Fél évig nem voltam otthon a terhesség miatt, hazudtam.
Az életben sok minden megtörténik; ha felkiált, megvet, de végül elfogadja a fiad, hiszen ő a unokája, a vérvonal folytatása.
Nem, nem ismerik az apámat, ő rendkívül szigorú Ha az anyám élne, biztos megértene.
Boglárka keserűen sír. A gyermek apja azonnal kijelenti, hogy kézre fogásra van, a kisfiú nem kell neki. Boglárka őszinte érzelmeire támaszkodva még fájdalmasabb ez a megtagadás. Nem választja a méhen belüli abortust, a kicsi egészséges, pulykás fiú megszületik.
Az anyja elhunyt, amikor Boglárka hatodik osztályba jött. Munkatársakkal útnak indult, egy baleset érte. Mindenki túlélte, csak ő nem. Az életét két részre bontotta: előtte és utána. Az apa mint szabadult lánc, minden fájdalmát és haragját a lányára vetette.
Boglárka, vigyázz, hogy ne szálljon párhuzamra, különben kiűzlek a házból. Nálunk nincs helye a szégyennek, érted? Tanulj, lányom, szerezz szakmát, legyen orvos, legyen tisztelt ember.
Apám, párhuzamra? Én még kicsi vagyok, jól tanulok, nem akarom szomorítgatni téged, ne kiabálj rám.
Boglárka aranymedállal végzi az általános iskolát, felvételt nyer a Budapesti Orvostudományi Egyetemre ahogy anyja és apja is akarta. Évente többször hazatér; apja a híres burgonyapüréjét főzi, megkérdezi a tanulmányokról, mindig felidézi a párhuzam szavát, mintha csak egy jóslat lenne.
A második évfolyamban táncórán megismerkedik egy fiúval, akit először csak egy táncos partnernek gondolt. Nem vette észre, hogy beleszeret, ez volt az első szerelme. Már a fejében elképzelte, hogyan viszi őt esküvői ruhában, apja büszkén néz a csinos, bölcs lánya felé, a menyasszonyra. Ám a fiú elhagyta, a házasság álma felköpte, mint a madárszárny.
A szülés könnyű, de a fiatal anyának nehéz a szemét elkerülni. Azonnal be akarja írni a megtagadó nyilatkozatot. Amikor megpillantja a kicsi összegörcsöt, a ráncos arcát, szíve megremeg. Kilenc hónapot hordott a szívében, most pedig el kell engedni
A szobában három anyuka és babáik fekszenek. Boglárka a fal felé fordul, hogy ne lássa, ahogy mások táplálják gyermekeiket. Soha nem etette meg a sajátját, bár az ápolók ígérkeztek, hogy talán meggondolja. A megtagadó nyilatkozat készen áll, minden szóval ellenállt. Boglárka gyorsan összecsomagolja a cuccait, hallgatagul elhagyja a kórházat a papírokkal. Az ápolók szomorúan néznek a Andor így nevezik egymás között kisfiúra.
Mindenki egyedül maradt, az anyja elment. Ki tudja, hová jut a sorsa, csak Isten tudja. Valószínűleg jó családba kerül, ilyen kisgyermekeket gyorsan felvásárolják
A kisfiú csendes, orrát aprócska mozgatja. A gyermekápoló, Nagyné Judit, óvatosan áttörteti, majd eteti a megtagadót. Ő szinte minden elhagyott gyermeket ismeri. Néha anyák meggondolják magukat, visszatérnek, de ritkán. Éjszaka Andor, mintha megértené, hogy elhagyta, hangosan sír, a táplálékot visszautasítja.
Judit alig alszik egész éjjel, Andor röviden alszik, hezitálva nyel egy keveset a kevert táplálékból, majd újra a sírba kezd. Reggelre már nyugodtabb, közömbös.
Ó, gyermek, a szüleid talán kiáltanak, de már nincsenek.
Ekkor Boglárka rohan be a szobába.
Hol van? Még nem adják át? Vissza akarom!
Boglárka, visszatért? Hála Istennek! Andor még nálunk van, a papírokat még nem adtuk át. Biztos vagy a döntésedben? Nem játék ez, el tudod gondolni, hogy visszaveszed?
Igen, biztos vagyok! Ő az én fiam, hogyan hagyhattam el?
Könnyek csordulnak.
Egész éjjel nem tudtam aludni, hallottam a kiáltását, a szívem szinte szakadott! Az én kisfiacskám egyedül itt, anyája nélkül Hadd etesselek, a tej már úton van.
Boglárkát egy külön szobába viszik, odahozzák a babát. Felteszi, a kisfiú hangosan szopog. Az ajtóban a személyzet arcán feloldódik a boldogság. Nem a kidobott sors várja, hanem az anyával együtt.
Már beszéltem az apámmal, bevallottam, hogy a szülés és a félrevezetés miatt elhagyott. Azt mondtam, hogy nem tudok nélküle, vissza akarom. Ő először döbbent, aztán azt mondta, hogy látni akarja az unokát, és hogy én buta vagyok, nem anya. Megvádolta, hogy semmit sem mondtam neki, hogy a gyerekét elhagyom. Egész életemben csak azt hallottam, hogy ne szülj házasságon kívül. De most, amikor a férjemet láttam, még könnyet is sírt, örömétől. Hát jó, visszakapom a fiamat, elviszünk a nagyapjához, megkapja a keresztnevét és a családnevét.
Az egész szülészet a nyíláson át figyeli a törékeny anyát és a gyermeket, imádkozik nekik boldogságért.
Minden mennyiségben hallottuk a szülők régi mondását: Ha a szoknyád aljába hozol, kiutasítunk a házból! Sok lány dönt az abortusz mellett, a született gyermekek elutasítása miatt. Sok nő és gyermek sorsa összemegy. A tanulság fontos, de a lányoknak tudniuk kell, hogy a szüleik szeretnek, és elfogadnak bármilyen körülmények között, férj nélkül, várandós, a szoknya alja nélkül is.
Legyetek szeretve és boldogok!
