Viktor beleszeretett. Teljesen elvesztette a fejét. Amikor először öntötte el a fulladásig fojtó érzés a nő láttán, azt hitte, ez csak átmeneti gyengeség, amely elillan, mihelyt kielégíti vágyát.
De az első alkalom után a vágy atombombaként robbant benne, elsöpörve mindent – kivéve magát a vágyat.
Minden rendben lett volna, ám Viktor boldog házasságban élt, és két vágyott gyermeket nevelt: egy kislányt és egy fiút.
Hazudni nem tudott, nem is akart. Szenvedélye tárgya fenyegetőzött, hogy megfosztja testétől, ha nem válnak el és nem házasodnak össze.
Reszkető kézzel nyitotta ki a családi ház ajtaját, ahol boldogan, békében tíz évet töltött. Most rettenetes szavakat kellett mondania szeretteinek, és menekülnie egy kaland után…
Napokig készült érzelmileg a közelgő rémálomra. Elképzelte Zsófiát, amint összetörten sír, átkozódik, könyörög… Felkészült mindenre. Aztán belépett a lakásba.
Zsófia rövid köntösben ült a fotelban, vékony cigarettával a kezében, vidáman csevegve telefonon. “Milyen gyönyörű, ismerős” – villant át Viktor agyán. Mégis nekivágott, hogy lehúzza a padlásról a hatalmas bőröndöt, csapkodta a szekrényajtókat, gyűjtögette az irodai fiókokból holmijait… Közben fültanúja volt, ahogy felesége továbbra is derűsen beszélget.
Végül, mikor összepakolt, felkapta kabátját, és odalépett Zsófiához:
– Így… történt, drágám, másba szerettem… erősebb nálam… érted… bocsáss meg… – dadogta sápadt arccal, míg Zsófia tovább csacsogott a barátnőjével, mintha semmi különös nem történne.
– Elhagylak!! Nem érted?! – ordított kétségbeesve Viktor, hideg verítékkel borítva homlokát.
– Értem – válaszolta vidáman Zsófia –, Marika – mondta a kagylóba –, itt a férjem elmegy valami nőért, már most.
– Szia, édesem – súgta Zsófián Viktor fülébe, megesókolta az arcát, és becsapta mögötte az ajtót.
Viktor sokáig állt a folyosón, hallgatva, ahogy felesége tovább beszélget a gyerekekről, új ruhákról, filmekről, a politikai botrányokról… mindenről, csak nem róla.
A bőröndöt a lépcsőházban hagyva kilépett az utcára, és felhívta szeretőjét.
– Na, szerelmem?! – csattant a visszatetsző hang a készülékbőL. – Végre enyém vagy?!
– Ne várj – válaszolta ridegen Viktor. – Nem szeretlek. A feleségemet szeretem.
Tizedik cigarettáját gyújtva nem tudta, hogyan térjen haza.
– Mindent úgy csináltam, ahogy mondtad! – kiabálta Zsófia a pszichológusának. – Mégis elment!
– Mosd el az arcod, mosolyogj – nyugtatta a szakember. – Hamarosan visszatér…
