**Naplóbejegyzés**
Megpillantottalak, ne bújj el. Mit keresel a mi lépcsőházunkban? A macska szótlanul, bűnbánó szemmel nézett rám, miközben a fagytól merev mancsait próbálta megtörölni a bundájáról olvadó jégből.
Senki sem emlékezett pontosan, mikor jelent meg ez a sovány, koszos, de mégis gyönyörű kóbor az udvaron. Olyan volt, mint egy árnyék észrevétlenül élt, csak a tavaszi napokban bukkant fel először.
Egy lány, Bori néven, időnként megetette, amit tudott. Hidegben kinyitotta a pinceajtót, ha nem volt bezárva, régi takarókat tett alá. Egyszer még bekente a mancsát zöld festékkel is, amikor egy sebet látott rajta.
Így élt ez a cica halkan, óvatosan, mintha csak egy szellem lenne
Aztán egy nap meglátta, amint ugyanez a lány fehér ruhában, virágokkal a hajában kilépett a lépcsőházból, egy ünnepi öltönyös férfi karján. Köröttük vidámság, nevetés, taps. Mindenki beszállt a szalagokkal ékesített autókba, és elhajtottak. Attól a naptól fogva Bori többé nem tért vissza.
A macska egyedül maradt. Éjszakánként a kukákhoz lopódzott ott csend volt, és talán talált valami maradékot, mielőtt a kóbor kutyák visszaértek. A legfontosabb, hogy elkerülje azokat a harapós kutyákat. Így maradt életben Egészen addig, amíg be nem állt a kemény tél, és az új házmester ki nem zárta a pincéből.
Hová menjen? Átfagyva próbált bejutni a lépcsőházba, de ott sem voltak hozzá szívesek. Néhányan elkergették, mások rugdosták vagy kiabáltak vele. Senki nem hívta be a didergő állatot.
Kétségbeesetten egy este besurrant az ötemeletes ház lépcsőházába. Már nem félt, nem remélt csak nem akart odakinn fagyni.
Elsőként Tóth Margit, vagy ahogy mindenki hívta, Margit néni vette észre a második emeleten. Éppen a számláit kereste a postaládában. Kemény, de igazságos asszony volt, akit mindenki tisztelt a környéken. Bármilyen vita közepette ő mindig egyenesen megmondta a véleményét, ezért a közös képviselők is ódzkodtak tőle.
A macska, aki valakivel együtt csúszott be, a radiátor mellett kuporgott, alig lélegzett. Bundája jeges volt, szemeiben kimerültség és könyörgés tükröződött.
Látlak, ne ijedj meg. Hogy kerültél ide? Fázol, éhes vagy, ugye? morgott Margit néni.
Az állat bánatosan felnéztt, alig mozdítva megfagyott mancsait.
Na, mit kezdjek veled Várj csak
Ő tudta, mi az éhség. A háború alatt megtanulta, milyen érzés. Fáradtan felment a lakásába, majd visszajött egy tál meleg étellel, vízzel és egy régi, molykoptatta gyapjúköntössel.
Egyél, szegényke. Ne félj, nem bántunk sóhajtott, miközben nézte, ahogy a macska mohón zabálja a kölest és a májas szendvicset.
Letette a köntöst, majd visszament, elfelejtve a számláit
A macska, aki most először érezhette magát biztonságban, úgy döntött: ez lesz az otthona, és ez a szigorú de jólelkű asszony az ő gazdája.
Hogy ne kerüljön újra az utcára, csendben és fegyelmezett maradt, mintha mindig is házi macska lett volna. Margit néni még nevet is adott neki Mici.
De nem örült mindenki az új lakónak. A harmadikról lejött a Nagy család. Nagy István megállt Margit néni előtt, haragosan nézve a macskát.
Mi ez az állatkert itt nálunk?
A felesége, drága bundában, orrát fogva húzódott el.
Isti, ez a macska büdös!
Úristen, dobjuk ki! parancsolta a férfi.
Margit néni mereven felállt:
Miért is? Senkit sem zavar. Nem megy sehová itt marad.
Akkor hívom a közösképviselőt, vagy a mentőállomást! Ez közös tér!
Nagyszerű. Én meg a NAV-ot hívom. Nézzük meg, honnan van ennyi pénze egy raktárosnak, hogy ilyen életet él. A szomszédok alá is írnak. Próbálja meg bántani ezt a macskát és meglátja, mi lesz.
Attól kezdve békén hagyták Mic
