Éld a barátnődnél, mert a néniünk Szegedről egy hónapra megérkezett mondta Viktor, miközben a csomagomat a küszöb elé nyomta.
Nóra! Nóra, megint az én parkolóhelyemen állt a kocsija! Tegnap még megkértem, hogy ne foglalja el!
Klavdija, mihelyt nincs kijelölt hely a udvarban! Ahova akarok, oda parkolok!
Hogy nincs? Már harminc éven át itt lakom, mindig ezen a helyen állt!
És mi? Nem ad jogot, hogy magukénak mondják!
Ágika nehéz vászontáskákkal állt a lépcsőház bejáratánál, miközben a két szomszédnő a parkolóhely miatt veszekedett. Szeretett volna áthaladni, de a nők mindenhol szétosztották az útját, karjaikat lengetve és hangjukat felhangosítva.
Elnézést, áthaladhatnék? kérte Ágika halkulva.
A szomszédok nehezen engedtek helyet, miközben haragos pillantásokat váltottak. Ágika átsuhant közöttük, vállát a bejárati ajtóba nyomva. A táskák súlya elcsendesítette a kezeit, ujjaival már zsibbadni kezdett. Egy bevásárlókocsira gondolt, de mindig elfelejtette, amíg haza nem érkezett.
A negyedik emeletre sétált, mert a lift, mint mindig, meghibásodott. Megállt a saját ajtója előtt, egy kezet a táskája alá nyomva, a másik kezével a kabát zsebébe nyúlt, elővette a kulcsokat. Kinyitotta az ajtót, és meglepődve nézett be a folyosóra.
Ott állt a kék, utazási bőrönd, amit nyaralásra pakolt. A zár nyitva volt, mintha valaki épp most tenné le.
Viktor? kérdezte Ágika, belépve a lakásba. Otthon vagy?
Igen, a konyhában! válaszolta a férje.
Ágika lehelyezte a táskákat, levette a kabátját, és elindult a konyhába. Viktor egy bögre kávé mellett ülve forgatta a telefonját.
Szia mondta, szemét nem emelve.
Szia. Viktor, miért van a bőrönd itt a folyosón?
Viktor végre félbehagyta a telefonját, ránézett feleségére.
Na, Ágika, itt a dolog. Emlékszel a Szegedi Zsuzsi nénihez, a nagybátyád testvéréhez?
Ágika összeszorította a homlokát, eszébe jutva a nagynénit, akit csak néhány családi ünnepen látott.
Igen, nagyjából.
Nos, ő eljött Budapestre egy hónapra. Operációra kell mennie, aztán rehabilitációra. Meghívtam, hogy nálunk éljen.
Ágika lassan leült a székbe.
Te meghívtad őt ide? Egy hónapra?
Igen. Miért? Ő a családunk része.
Viktor, egy szobás lakásunk van. Hová fogja tenni?
Viktor befejezte a kávét, visszatette a bögrét az asztalra.
Itt a lényeg. Nincs sok hely, ezért azt javasoltam, hogy talán te menned kellene valahova máshová mondta. Például a barátomhoz, Lénához. Neki van egy két szobás lakása, bőven van hely.
Ágika szeme szinte kimászott a fejéből.
Mit?
Lénához költöznél. Ő egyedül él, a hely bőven fér bele. A néni Zsuzsi pedig egy hónapra marad, aztán elmúlik, és te visszatérsz.
Viktor, azt akarod, hogy elköltözzek a saját otthonomból?
Nem költözni, csak egy időre máshová menni. Ágika, ez Zsuzsi, őnek operációja van! Nem tud a kórházban hegedni, otthoni gondozásra van szüksége!
Ki fog gondoskodni róla?
Én. És ő is, amennyire csak tud.
Ágika felállt, körbe-körbe járt a konyhában, fejében körözött a gondolat. Ez egy abszurd helyzet volt: férje a saját lakását akarja elvenni egy távoli rokon miatt.
Viktor, ez az én lakásom. Itt élek. Nem megyek sehova.
Viktor morcosan nézett.
Ágika, ne légy makacs. Ez csak egy hónap, semmi komoly!
Egy hónap sok, és miért kell nekem elköltözni? Hadd béreljen Zsuzsi egy saját szobát, vagy maradjon a szállodában!
Nincs pénze szállodára! Nézd már, miért vagy ennyire szíves? Ez a család!
Nem vagyok kapzsi! Csak nem értem, miért kell feláldozni a saját kényelmemet!
Viktor hirtelen felállt, a kulcsokat a asztalról szorította.
Már mindent eldöntöttem. Zsuzsi ma este érkezik. Összepakoltam a bőröndöt, a dolgaidat is elraktam. Menj el Lénához. Már felhívtam, ő is beleegyezik.
Felhívtad Lénát? Anélkül, hogy mondtad volna nekem?
Igen, hogy ne vesztegessük az időt. Na, Ágika, ne sírj, csak pakold össze a cuccaidat.
Kijött a konyhából. Ágika állt, a szíve hevesen dobogott. Követte ő a folyosóba, Viktor már kabátját húzta fel.
Viktor, várj. Beszélnünk kell.
Nincs mit beszélni. Döntés már kész. Itt a bőrönd, itt a taxi pénz.
A férj a kezébe nyomott néhány ezer forintot. Ágika a pénzre, a bőröndre, a férjére bámulta. Valóban ez most történik? Kitől szabadít el a saját otthonából?
Nem megyek.
Meg fogsz menni. Nem bonyolítod tovább. Egy hónap, aztán visszatérsz.
És ha nem akarok?
Viktor sóhajtott, keze a fejéhez érve.
Ágika, miért viselkedsz úgy, mint egy kisgyerek? Zsuzsi beteg, öreg, segíteni kell. Te meg csak kifogózod!
Nem kifogózom! A saját jogaimat védem!
Jogok, jogok Mindig csak a jogaidról! És a családról? A rokonságról?
Ágika könnyek csordultak a szeméből, elfordult, hogy Viktor ne lássa. Aztán az ajtó felé indult, Viktor már készülődött.
Várj, Viktor! Meg kell beszélnünk!
Nincsen mit beszélni. Itt a bőrönd, itt a taxi pénz. Elmondom, majd megérkezik Lénához a taxival. Nyugodj meg.
Összehúzta a bőröndöt, kinyitotta az ajtót. Viktor kísérte a küszöbig.
Jól vagyok, hívlak, ha Zsuzsi elmegy.
Ágika a lépcsőhajón állt, a bőrönddel. A könnyek cseppekben csordultak a padlóra.
Kihívta a telefont, és Lénához számlálta:
Szia, Lénó! Vársz már?
Igen, Ágika! Nem gond, hogy jössz! Helynek van!
Azonnal taxit rendelt, leszállt a házhoz. A taxiban a cím, Léná baráti lakása, a szemben lévő épület.
Léna a bejáratnál várt, ölelve:
Ágika, mi történt? Viktor szerint a néni meg jön, és nálam lakhatnál. De te sírsz!
Viktor kirúgott. Egyszerűen csak kirúgott a házból.
Hogy?
Ágika elmesélte. Lina ámulva hallgatta, majd:
Hát a Viktor tényleg csapdát állít! El akarja adni a lakást, meg egy Svétának menni! Ki az a Svéta?
Ágika megmutatta a telefonjára fényképezett jegyzetfüzetet. Lina dühösen:
Ez a csúnya! A Viktor a mi lakásunkat akar eladni! Nem a tiéd, de a nevén van! Mikor már voltam szülésgondozó, nem dolgoztam, ezért a papírra csak az ő nevére került!
És most?
Ágika a kanapéra dőlt, fejét a kezein tartva.
Nem tudom. Elhitte, hogy a néni miatt kell mennem. De most már tudom, csalásról van szó.
Lennél a nap végén ellátogatta a szüleival, Galina Fyodorovna nénihez, Viktor anyósához.
Ágika, szóval tényleg el akarja adni a lakást? kérdezte az anyós.
Igen, pontosan.
Galina elmosolyodott, majd csendesen:
Viktor mondta, a lakást eladja, egy kisebb helyre költözik. Nem kell nekünk a nagy.
De mi egy egyes szobás lakásban élünk!
Azt mondta, egy stúdióra lesz költözve, olcsóbb, a maradék pénz pedig az autóra megy.
Ágika felforgatta a jegyzetet, amit mutatott.
Nem hiszem el. Ő a Svétával kapcsolódik?
Galina szemei kacsintásra nyíltak.
A Svéta Nem tudom, pontosan… de biztos volt.
Ágika visszatért Lénához, és meghívta Viktort egy kávéra.
Mi a helyzet? kérdezte Viktor.
Ágika előhúzta a telefonját, megmutatta a jegyzetet.
Viktor szürke arccal nézte.
Honnan van ez?
Nem számít. Mondd el, mit jelent ez!
Viktor csendben bólintott, majd a kávéba bámult, és végül így szólt:
Ágika, el kell mondanom… Régen találkoztam valakivel, Svétával. Már hat hónapja vagyunk együtt. Szeretem őt.
Ágika szívét egy csók ütéssel találta el.
Hat hónap?
Igen. Bocsánat. Nem akartam hazudni.
És el akarod adni a lakásunkat? Amit együtt vettünk?
A lakás a nevemen van. Jogom van.
Ágika felállt:
Tudod mit, Viktor? Csináld, amit akarsz. Add el a lakást, költözz Svétához. De tudd, elveszítetted engem örökre.
Kinyúlt a kávézó ajtajához, és Viktor nincs többé.
Ágika visszatért Lénához, aki átölelte, miközben Ágika sírt.
Ágika, jó vagy, hogy nem nyúltál alá. Egy ilyen férfi nem megér.
De hová megyek? A lakást eladják, a pénzt nem kapom. Az utcára jutok.
Szülőknél lakhatnál.
Nincs náluk hely, egy szobás lakásuk van.
Akkor itt maradj, amíg csak kell.
Ágika egy hónapot Lénánél töltött, majd Viktor tényleg eladta a lakást és Svétához költözött. Ágika válást kért, de a bíróság csak néhány ezer forintot ítélt neki, mert a tulajdonjog a férje nevére volt bejegyezve.
Ágika új munkát talált, spórolt, hogy saját kis bérletet béreljen a középületben. Léná állandóan segített, támogatott. Fél év után egy egyszerű szobát bérelt, nem luxus, de saját.
Új életet kezdett: munka, baráti találkozók, jóga órák. A fájdalom lassan enyhült, csak egy könnyed szomorúság maradt.
Egy nap Galina felhívta:
Ágika, szia. Svéta elhagyta a férjet, pénze elfogyott. Most szobában él, néha rólad kérdez.
Köszönöm, de már nem akarok visszatérni.
De most bocsánatot kér
Köszönöm, de már új életben vagyok, és jól érzem magam.
Ágika letette a telefont, kinézett az ablakba, a szürke városra és az elhaladó járókelőkre. Nehéz volt, egy kis szoba, szerény fizetés, egyedül, de ez most már a saját, őszinte, hazugságoktól mentes élete. És ez sokkal többet ér, mint bármilyen lakás vagy hűtlen férj.
