A menyasszony már odaköltözött a vőlegényéhez, a vendégek eltűntek, és a lakás üres maradt. Egy hét csend után a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy állatot veszünk. Azt akartuk, hogy legyen valaki, aki pótolja a lányunkat, és ne hagyd csöndben a szülői ösztönt, hogy etessünk, képzeljünk, sétáltassunk, és takarítsunk valaki után. Reméltem, hogy az állat legalább nem fog velem visszabeszélni, eltűntetni a cigarettáimat, vagy éjszaka nyikorogni a hűtő előtt. Még nem döntöttünk, mit veszünk, azt hittük, majd a helyszínen eldől.
Vasárnap a Vásárcsarnokhoz mentünk. Az bejáratnál aranyos tengerimalacokat árultak. Kérdezve néztem a feleségemre.
Nem jöhet csapta le , a mienk szárazföldi volt.
A halak túl csendben voltak, a papagájok meg, amik olyanok voltak, mint egy színes, fecsegő költemény, allergiát keltenek benne a tollpiszkálás miatt. Egy majom tetszett meg nekem, hisz ugyanúgy viselkedett, mint a lányunk a kamaszkorában. De a feleségem megfenyegetett, hogy a hulláját is a kettőnk közé fekteti, így engedtem. Végül is, a majommal alig ismerkedtünk öt perce, a feleségemhez viszont már hozzászoktam.
Maradtak a kutyák és a macskák. De a kutyát állandóan sétáltatni kell, a macskákkal meg sok a baj: nem látom magam, ahogy kölyköket árulok a metró előtt. Így hát maradt a macska.
A mi Macskánkat azonnal felismertük. Egy plexi akváriumban feküdt, apró, butuska kölykök között. A kicsik nedves orrukkal bökdösték a puha hasát, álmosan rugdosták a lábukat. A Macska aludt. Az akváriumon egy tábla lógott: Mici. Az eladó megható történetet mesélt a macska nehéz gyermekkoráról. Hogy a vele felnövő kutya majdnem felfalta, és így már nem volt helye a lakásban.
Külsőre nemes perzsa volt, szürke szőrrel. De papírok, amelyek igazolták volna, hogy a lapított orr nem születési sérülés, hanem a fajtajegye, nem voltak. Az elveszett dokumentumok szerint hivatalosan Császárnak hívták, de a Mici nevet is felismerte. Így megvettük.
Hazafelé minden simán ment, Mici halkan szuszogott a kocsi ülés alatt. Már a lépcsőházban, tudva, hogy mit gondolok a testi sértésekről, a feleségem gúnyosan megkérdezte:
Biztos vagy benne, hogy nincs kiherélve?
Megfeszültem. Nem azért, mert rosszul állok a szexuális kisebbségekhez, csak egy kiherélt macska nekem Quasimodóra emlékeztet, akit az emberek kegyetlenül megcsonkítottak. Kiterítettem Miciket a lépcsőfordulóban, és elvégeztem az első urológiai vizsgálatot. A félhomályban a szőrbe burkolt macska nemi szerveket alig lehetett látni, a puha, bozontos has pedig összegubancolódott szőrcsomókban állt. Megpróbáltam felidézni magamban a zoológus érzéseit, és végighúztam a kezemet a macska testén. A macska felvisitott, de úgy tűnt, minden megvan a helyén.
Aznap a lányunk betoppant a hűtő felügyeletére. Amikor meglátta Miciket, otthagyta a már megrágott tortát, és rávetette magát az állatra. Ketten az anyjával berángatták a fürdőszobába, és gyerek samponnal megmosták. Aztán becsomagolták, és valamiért az én törülközőmmel hajszárítóval megszárították.
Amikor Mici már tisztességesen nézett ki, a feleségem elkezdte fésülni, kivágva a gubancokat. A macska undorító nyávogással tiltakozott. Nem akartam zavarni őket, hát elvonultam a konyhába egy sörrel.
A szobában az idillt egy szívet hasogató nyávogás és egy koppanás törte meg. Üveghang csörgött, majd egy jajgatás hallatszott. Letettem az üveget, és a zaj felé indultam. A feleségem a kanapén ült, és a sírásával együtt ritmusosan himbálózott, miközben a térdein nyújtotta ki a karját, amelyet vérző karcolások borítottak. Mellette olló hevert és macskaszőr darabok. A lányommal a sérült köré gyűltünk.
Mi történt?
A feleségem szomorú szemmel nézett ránk, majd újra felnyögött:
A tojá-á-ász!
Milyen tojász?
Levá-á-ágott.
Honnan?
A macskátóóóól.
Távol áll tőlem az orvosi tudomány, de erős gyanúm van, hogy ilyen dolgok nem szakadnak le csak úgy. Főleg nem macskáknál.
Sokáig és sikertelenül próbáltuk végighallgatni a zokogás közepette, mi történt. Kedves ember vagyok, ezért rettenetesen meg akartam fojtani a szerelmem. Mindig meg akarok ölni egy síró nőt. A szánalomból. Mint egy súlyosan sebesült harcost, hogy ne szenvedjen, és ne gyötörje mások lelkét a jajgatásával.
Végül a feleségem kinyitotta addig szorosan összeszorított öklet. A véres és könnyektől nedves tenyereken két puha, szőrös csomó hevert. A szürke szőr cseppekben csillogott a vérben. Kiderült, hogy amikor a feleségem a hátsó lábak közötti gubancokat vágta ki, a macska megrantotta magát. Ő viszont, már előre célzva az ollóval a szőrcsomóra, tehetetlenségből levá
