A 17. számú gimnáziumban biztonsági nyílt órát szerveztek. A díszteremben összegyűltek a diákok, tanárok és szülők. Meghívták egy rendőr kutyavezetőt és szolgálati kutyáját, akit Zordonak hívtak. A nyomkereső kutyák mindig lenyűgözték a tinédzsereket, és most még bemutatót is ígértek hogyan találja meg a tiltott anyagokat, hogyan reagál a fegyver szagára, és hogyan engedelmeskedik a gazdájának.
A rendőr egyenruhában magabiztosan lépett fel Zorddal. A kutya nyugodt volt, majdhogynem lustán lépdelt, de szeme folyamatosan pásztázta a termet. A diákok egymásra néztek, suttogtak.
Ez nem csak egy kutya mosolygott a tiszt. Ez a társam. És ő soha nem téved.
Bemutatta a parancsokat: Zord megtalálta a táskában elrejtett pisztoly makettjét, sőt, lefeküdt annak a diák mellett, akinek a zsebében különleges anyag volt. A gyerekek tapsoltak.
Aztán hirtelen minden megváltozott.
Amikor a rendőr befejezte volna a bemutatót, Zord hirtelen feszült lett. Füle felállt, szőre a nyakán égnek meredt. Megmerevedett, a diákok tömegébe meredt. Aztán morogva elrohant.
Zord! Állj! ordított a gazda, de a kutya nem hallgatott.
A juhászkutya hangos ugatással a harmadik sorban ülő lányra vetette magát. Egy szerény, csendes diák volt, Boglárka, aki mindig a hátsó padokban ült, soha nem szólalt fel, nem vett részt az iskolai vitákban. Most a barátnői mellett állt, egy füzetet szorongatva a mellkasán. Kívülről egy átlagos, félénk lánynak tűnt.
De Zord megszállottan rohant felé. Vicsorgott, fogait csikorgatta, majd ráugrott, földre vágta. A lány sikoltott, a füzet szétszóródott, pánik tört ki. A tanárok próbálták elrángatni a kutyát.
Hagyd! Fekszik! a gazda markolta meg a nyakörvét, és nehezen húzta el a kutyát. De Zord továbbra is Boglárkára meredt, nehéz lélegzettel, fogait csikorgatva, morogva.
A rendőr ledöbbent:
Soha nem csinál ilyet ok nélkül soha.
A diák reszketett, könnyek telték el a szemét. Mindenki azt hitte, a kutya összetévesztett valami szagot. De a tiszt makacskodott:
Kisasszony, kérem, menjen velem és a szüleivel a rendőrségre. El kell végeznünk néhány ellenőrzést.
A szülők tiltakoztak, szégyent hoztak az egész osztályra kiabáltak, de Zord tovább morogott, és hiába volt érvelni az ösztöne ellen.
Amikor a lányt elvitték a kapitányságra, ujjlenyomatot vettek tőle. A rendőrök szörnyet forgattak. A számítógép találatot jelzett.
A lenyomatok egy nőé volt, akit az országos körözött bűnözők adatbázisában jegyeztek.
A rendőr lassan a remegő diákhoz fordult:
Elmondod magad vagy olvassam a dosziét?
A lány mélyet sóhajtott, és hirtelen megváltozott az arckifejezése. A rémült, gyermekes iskolásból egy rideg, felnőtt nő lett, akinek a szemei túl sokat láttak.
Na jó elég a játékból mondta mély, hideg hangon.
Kiderült, hogy valódi neve Eszter, és nem 16, hanem 32 éves. Egy ritka genetikai betegség miatt még mindig tinédzsernek tűnt: alacsony termet, gyermekes arc, vékony hang. Ezt használta ki.
Évek óta bujkált, több várost is felkerült. A nyilvántartásában rablások, csalások, ékszercsaládok szerepeltek.
Ujjlenyomatait széfeknél, ajtókilincseken, lakásokban találták de mindig elmenekült, mert senki sem hitte volna, hogy egy kislány áll a bűntettek mögött.
Különböző iskolákba járt, családoknál élt árva szerepében, folyton nevet változtatott. Senki sem gyanította, hogy a gyerekek között egy felnőtt nő tanul.
Senki sem ismert volna fel vigyorgott. Ha nem lett volna az átkozott kutyátok.
A rendőr Zordra nézett, aki a lábánál ült, és továbbra is mereven bámult a letartóztatottra.
Nézd, Eszter mondta ridegen. Az emberek tévedhetnek. De a társam soha.
Kutya nyomozó megtámadott egy 16 éves diákot és hangosan ugatni kezdett: amikor a rendőrök levetették a lány ujjlenyomatait, valami szörnyűt fedeztek fel