Kénytelen voltam külön hűtőt venni, hogy az anyám ne vigye el a bevásárlásaimat.
Külön hűtőt kellett vennem mondja Tímea. Nevetséges, tudom, de nem volt más lehetőségem. Nem bánom, ha eladjuk a lakást, és elosztjuk a pénzt. De ő ezt elutasítja.
Tímea most töltötte be a 24. életévét. Egyetemet végzett, van munkája, de még nem ment férjhez. Az élete a saját otthonában cseppet sem könnyű. A lakás felének ő a tulajdonosa. Korábban az édesapja birtokában volt az ingatlan, és 14 éves korában az apja halála után anyjával együtt fele-fele arányban örökölték.
Tíz évvel ezelőtt nagyon nehéz helyzetbe kerültek, hiszen elvesztették a családfenntartójukat. Tímea anyja, Ibolya gyermekkora óta nem dolgozott, korábban azt választotta, hogy otthon marad, nem vette igénybe a GYES-t sem, mert a férje jól keresett, mindenük megvolt. Az asszony a háztartásnak szentelte életét. Az apja halála után Ibolya csak sírt: Engem már hová vennének fel negyvenévesen? Talán takarítónak?
Tímea tovább meséli a történetet: Akkoriban családi pótlékot kaptam, de anyám nem tudott lemondani arról, hogy szalonokba járjon és új dolgokat vásároljon, pedig a hó végén alig bírtunk kijönni a pénzből. Eleinte a bátyja, azaz a nagybátyám, segített, de neki is elege lett.
A nagybátyja mondta Ibolyának, hogy dolgoznia kellene, hiszen neki is van két gyereke, nem tarthat el mindenkit. Egy év után Ibolya hazahozott egy férfit. Úgy hívták, Levente. Bejelentette, hogy Levente mostantól velük fog lakni. Meg akarta oldani a pénzproblémákat úgy, hogy férjhez megy. Levente valóban jól keresett, de Tímeával nem találta meg a közös hangot.
Levente szavai: Te csak eszel. Nézd inkább a mosást vagy a takarítást! Minek tanulsz? Főiskolára mennél? Minek, dolgoznod kell. Vagy azt hiszed, örökké én etetlek majd?
Tímea nem tudott szót emelni. Igaz, járt neki a családi pótlék, de az anyja kezelte a pénzt. Ibolya pedig nem védte meg Leventével szemben, félt, hogy elveszíti a családfenntartót.
Mit csináljak nélküle? kérdezte Tímeától. Ne vitázz, inkább csináld, amit kér. Ő tart el minket.
Tímeának sikerült bejutnia az egyetemre, majd munkát talált. Egész idő alatt úgy kezelték, mint egy teher, akire csak költeni kell. Levente számon tartotta, mennyit költött rá.
Fél évvel az állásom után tudtam venni egy hűtőt meséli Tímea. Bevittem a szobámba, mert Levente egyszerűen lakatot tett a konyhában lévőre.
Van munkád? Akkor oldd meg magad mondta Levente.
Ibolya ismét hallgatott, még akkor is, mikor Levente az összes csekket, számlát Tímeára tolta, sőt követelte, hogy mindent fizessen ki, amit évek alatt rá költött. Egy idő után viszont Leventét elbocsátották. Ő és Ibolya ettől kezdve rendszeresen Tímea hűtőjét dézsmálták, a rezsi is teljesen rá maradt. Először fizetett, de Levente majdnem egy évig otthon volt munka nélkül. Elege lett mindenből, lakatot tett a hűtőjére. Természetesen Ibolya ezt nehezményezte, mondván, Levente évekig eltartotta őket.
Tímea azt mondta: Segíthetnél nekem, ha akarnád. Nem én vagyok az első, aki mindent magán oszt meg ebben a házban. Menj el dolgozni!
Levente nemrég elköltözött. Ibolya belefáradt abba, hogy egy olyan férfival éljen, akinek nincs keresete. De lánya továbbra sem veszi le a lakatot a hűtőről, szerinte Ibolyának is ideje munkát keresni. Vajon igazat mond Tímea?
Az élet néha váratlan kihívások elé állít, és csak úgy tudunk továbblépni, ha felismerjük: felelősek vagyunk magunkért, és csak akkor lehetünk boldogok, ha nem hagyjuk, hogy mások kihasználják a jóságunkat. Mert mindenki saját boldogságáért kell dolgozzon és néha a lakat a hűtőn nem csak az élelmet, hanem a határainkat is jelképezi.
