Külön hűtőt kellett vennem, meséli Judit. Ez az egész helyzet teljesen abszurd, de nem tudok más megoldást. Engem nem zavarna, ha eladnánk a lakást és elosztanánk a pénzt. De ő határozottan ellenzi ezt.
Judit most töltötte be a huszonnégyet. Lediplomázott, talált magának munkát, de még nem ment férjhez. A saját otthonában sem nevezhető könnyűnek az élete. Judit az örökség miatt a lakás felének tulajdonosa. A lakás korábban az édesapjáé volt; Judit és édesanyja, Ilona, egyenlő arányban örökölték, Judit akkoriban még csak tizennégy éves volt.
Tíz éve igencsak nehéz időket éltek át a családban, hiszen elvesztették a családfőt. Ilona, Judit anyja, már Judit gyerekkorában felhagyott a munkával. Nem ment el gyedre sem – a férje jó keresettel rendelkezett, anyagi gondjuk nem volt. Ilona a háztartásra összpontosított. Mikor a férje meghalt, sírva mondta: Most hova vegyenek fel negyvenévesen? Takarítónak?
Judit így folytatja: Családi pótlékot kaptunk, de anyám nem tudott lemondani a szépségszalonokról és az új ruhákról, még akkor sem, amikor alig volt pénzünk. Kezdetben a bátyja támogatott minket, de egy idő után ő is belefáradt.
A nagybátyám mondta Ilonának, hogy munkát kéne találnia. Két gyermekével nem tud mindig mindent megoldani, valahol dolgoznia kellene. Körülbelül egy év múlva Ilona hazahozott egy férfit. A neve László volt. Ilona kijelentette, hogy ő mostantól velünk fog lakni. A pénzügyi gondoknak szerette volna így véget vetni házassággal. László valóban jól keresett, de Judittal, a mostohalányával nem tudott dűlőre jutni.
László szavai: Te csak eszel. Inkább foglalkoznál a mosással, vagy takarítanál. Minek a házi feladat? Egyetemre akarsz menni? Tanulás, tanulás dolgozni kell inkább. Vagy azt hiszed, örökké eltartalak?
Judit nem tudott mit mondani. Igaz, kapott családi támogatást, de azt édesanyja vette fel. Ilona nem akarta megvédeni lányát Lászlóval szemben, csak attól félt, hogy elveszíti a családfenntartót. Hogy élünk nélküle? kérdezte Judittól. Ne veszekedj vele, inkább tedd, amit mond. Ő hozza a pénzt a házhoz.
Judit sikeresen bejutott az egyetemre és állást szerzett magának. Mindvégig azt hallgatta, hogy csak egy felesleges száj, és a mostohaapján élősködik. László folyamatosan számolgatta, hogy mennyit költ Judit eltartására.
Fél évvel azután, hogy elkezdtem dolgozni, sikerült hűtőt vennem, meséli Judit. A szobámban helyeztem el, mert a mostohaapám bezárta a konyhai hűtőt.
Dolgozol? Akkor gondoskodj magadról mondta László. Ilona ismét hallgatott. Csendben nézte végig azt is, amikor László Juditnak mutogatta a rezsi számlákat, vagy visszakövetelte mindazt, amit az évek során reá költött. Idővel Lászlót elbocsátották az állásából. Lászlóval és Ilonával el kezdték árusítani Judit hűtőjének tartalmát. Minden vádat Juditra terheltek. Először ő fizetett. De László közel egy évet munkanélküli volt. Judit ezt megelégelte, ezért a hűtőre zárat tett. Persze Ilona tiltakozott, mondván, László évekig őket látta el.
Judit mondta: Ha szeretnétek, segítsetek. Nem én kezdem el osztogatni itt mindent. Menjetek dolgozni.
László nemrég kiköltözött a lakásból. Ilona megunta, hogy a férfi nem hoz pénzt. Judit azonban továbbra sem akarja levenni a lakatot a hűtőről. Úgy gondolja, anyjának is keresnie kellene munkát. Ön szerint igaza van?
