A régi élelmiszerbolt Kecskemét szélén híres volt a helyiek körében: finom frissensültek, bőséges adagok, kedves eladókkal. Szilágyi Emília már tizenöt éve dolgozott ott – először a pultnál, majd részlegvezetőként. Mindent tudott, mindenre emlékezett – kinek mennyi töltött paprikát készítsen, ki szerette a hajdinapürét, és kinek adjon bőkezűen, „nagylelkűen”.
Aznap sietve jött ki a raktárból egy tál hideg disznósággal. Épp letette a kirakatba, amikor a szeme megakadt egy ismerős alakon – egy magas férfi kopott kabátban, szomorú szemekkel állt a pultnál, és mintha valakit keresne.
Emília gyorsan odament:
– Ha Vikit keresi, beteg lett. Jövő héten jön vissza. Az ön szokásos rendelése – a húsgombócok és a sertésborda?
A férfi meglepődött:
– Még arra is emlékszik, hogy mit szoktam venni?
– Persze. Ön állandó vevőnk – pirult el Emília.
A férfi elszégyellte magát, de halkan hozzátette:
– Mindig magához akartam odajönni, Emília, de mindig Vikinél kötök ki. Már szinte bosszant.
– Honnan tudja, hogy hogy hívnak?
– Hát a névjegye szerint.
Mögülük Zsófia néni hangja morgott:
– Uram! Ne tartson fel mindenkit! Már tízen állnak mögötte!
A férfi összerezzent:
– Elnézést. A házias húsgombócokat, kérem…
És még halkabban, szemébe nézve:
– Lehet, hogy egyszer egy kedves asszony igazi házi húsgombócot főz nekem. Bocsánat, Emília, nincs gyűrűje… ha nincs férje – elkísérhetem a műszak után? Én itt lakom, átellenben, egyedül.
Emília alig észrevehetően bólintott, és átadta neki a zacskót. A szíve úgy vert, mint ifjúkorában.
– Akkor este találkozunk – mosolygott a férfi. – Apropó, a nevem Tibor.
Egész nap Emília úgy repült, mintha szárnyalt volna. Még Zsófi is észrevette:
– Emőke, nem lettál beteg? Olyan piros az arcod, mint egy kislánynak az első randin!
– Minden rendben, Zsófikám, csak jó a hangulatom.
A műszak végén Emília kipirította az ajkát, felkötötte a kendőjét, és kilépett a boltból. Tibor már várt.
– Sétálunk egyet? Elmegyünk moziba?
Az idő pocsék volt, a hóveA hó csendesen szitált, de ők, kéz a kézben, már nem érezték a hideget, mert a szíveket melegítő boldogság minden fagyot legyőz.
