Nagyjából egy éve már, hogy a fiam együtt él Elvirával, de a lány szüleit még nem ismertük. Nekem ez mindig furcsa volt, így elhatároztam, utánajárok a dolgoknak.
Mindig arra tanítottam a fiamat, hogy mindenekelőtt tisztelje a nőket legyen szó a nagymamájáról, az édesanyjáról, a feleségéről, vagy egyszer majd a lányáról. Szerintem ez az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, amit egy fiúnak át lehet adni: a nők iránti tisztelet. A férjemmel mindent megtettünk, hogy rendes, intelligens embert neveljünk belőle, jó neveltetést és taníttatást kapott, és igyekeztünk felvértezni minden szükséges dologgal, hogy könnyebben boldoguljon az életben. Nem szerettük volna túlságosan elkényeztetni, de végül vettünk neki egy kétszobás lakást Budapesten, hiszen bár dolgozott és próbált önálló lenni, arra nem volt elég pénze, hogy saját lakása legyen.
A lakást persze nem rögtön adtuk a nevére, sőt, a vásárlásról sem szóltunk neki. Ez nem véletlen: a fiam ekkorra már összeköltözött Elvirával, és emiatt különösen elővigyázatosak voltunk. Már több mint egy éve együtt éltek, de mi még mindig nem találkoztunk Elvira szüleivel. Ez nekem mindig gyanús volt.
Később kiderült, hogy Elvira anyja korábban szomszédja volt egy régi barátnőmnek. Ő mesélt nekem néhány dolgot, amitől meg is ijedtem. Elvira anyja annak idején elüldözte a férjét otthonról, amikor az kevesebbet kezdett keresni. De az igazi furcsaságok csak ezután kezdődtek. Az asszony viszonya lett egy nős, de gazdag férfival. Ami érdekes, hogy Elvira nagymamája is ugyanúgy nős emberrel kezdett, és rendszeresen vitte magával a lányát, majd később az unokáját vagyis Elvirát is vidéki portára, hogy segítsenek a ház körül.
Talán épp ezért fordult elő többször, hogy a fiam összezördült Elvira leendő anyósával. Az azonban a legjobban aggaszt, hogy az anya és a nagymama folyamatosan Elvirát az édesapja ellen hangolják.
Az látszik, hogy a lány valójában ragaszkodik az apjához, ám ez a két asszony olyan ráhatással bír, hogy lassan tönkremegy a kapcsolatuk. Aztán, mint hab a tortán: Elvira úgy döntött, abbahagyja az egyetemet. Szerinte a férfinak kell eltartania a családot. Persze, ezzel én is egyetértek ezért is neveltük a fiunkat, hogy felelősséget tudjon vállalni , de nem lenne jó, ha valami baj adódna az életükben. Hol lesz a biztonság olyan helyzetben? Hogy tudna egy ilyen gondolkodású nő segíteni a férjének, ha baj van? Mellesleg a lakást magamra írattam, mert tudom, mennyire “szende leányzót” neveltem, ahogy mondani szokták. Jó, persze, minden, amit a házasság előtt szerzett az ember, az válás után sem osztódik, de Elvira olyan fortélyos teremtés, hogy a fiam lehet, végül tényleg csak a zoknijaiban fog kilépni ebből az egészből.
