Korán meghalni
Az éjszakai budapesti utcákon botorkált, reszketve a vackoról származó lökettel. Hová vándorolt? Nem is érdekelte. A város otthon volt, a lábak maguktól a ház felé tereljék. Inkább egy nagyobb feladatra koncentrált hangosan elmélkedett.
Miért ilyen az én életem? Huszonhét éves vagyok barátaim gyerekei már iskolába járnak, nekem meg minden lány egy hónap múlva elpártol ez még a legkedvesebb változat. Durva vagyok? Nem igazán, csak néha. mosolygott Miklós. Egy dolog biztos: a vállalkozásom az egyetlen, ami még valamiért működik. Milionárrá még messze vagyok, de a szép életnek elég.
Hirtelen összefogta a fejét, könnycseppek csorogtak a szemeiből:
Odaadtam ennyi pénzt annak az orvosnak, és csak azt mondta: Semmit nem tudok tenni. Itt egy budapesti sztár címe, de ő sem segít. De majd holnap már felkeresem azt a sztárt.
A híd felé lépett, nézte a sötét folyó tükrét:
Vízbe merülni? A Duna mély, mindenki a végén a vízbe süllyed gondolta újra. Nem, nem merülök. Hideg van, még Szókrat sem lesz jóllakva. Inkább hazafelé.
Miközben a hídon haladt, megpillantott egy fiatal nőt a középső részen, vállán egy kis hátizsák, benne egy kisgyermek. A nő a víz felé bámult, majd felkapaszkodott a korlátba, felállt a felső rúdra, kinyújtotta karjait Miklós előre vetette magát, megfogta a derekát, magához húzta, és együtt zuhantak a poros járdára. A kisbaba sírt.
Te, hülye vagy! kiáltotta Miklós, mintha hirtelen tisztább fejű lenne.
Mit akarsz? Miért ugrálsz oda, ahova nem hívtak? kiáltotta a nő.
Úgy gondoltam, hogy neked korán járna a halál, bólintott a síró csecsemőre. És neki is időben. Kelj fel, és menj haza a férjedhez vagy anyádhoz! Ki az ott?
Nincs otthonom, nincs férjem, nincs anyám. Senki sincs.
Akkor miért rántottál bele a fejemben, állította fel a nőt a lábára a gyermekkel. Gyerünk.
Soha nem megyek veled sehova. Lehet, hogy te egy maniak!
Merülni bármikor lehet, ha akarod! És a maniak? húzta meg a kezét. Gyerünk!
***
Újra az utcán járták a várost, a baba sírása kísérte őket. Miklós végre elég türelmetlen lett:
Miért sír állandóan?
Éhes? a nő a csecsemőt a melléhez szorította.
Adj neki tejet.
Nincs sem tejem, sem pénzem.
Sőt, nincs sezsze sem! fordult a férfi. Látod, ott egy éjszakai bolt. Menjünk, vegyünk tejet.
***
A kasszánál és a biztonsági őrökönél furcsa tekinteteket váltottak a két éjszakai vásárló. Miklós határozottan elkapott egy kosarat, majd a nő felé intett:
Gyerünk, fordult a kasszáshoz. Hol van a tej?
Ott, mutatta a nő ujjával.
A hűtőszekrényhez léptek.
Vedd, amennyit akarsz! mondta Miklós.
Ez, vett egy kis csomagot.
Vegyél többet. Amennyi kell, annyit vedd! várt, míg a nő a csomagokat a kosárba pakolta. Még mi kell?
pelenkák.
Mik azok? kérdezte a férfi.
Ott vannak, mosolyogott a nő arcán.
Vedd!
Van nedves törlő is?
Van.
A pénztárhoz léptek. Miklós a kártyát nyúlt.
Csak készpénzt fogadunk, mondta a kasszáros.
Kihúzta a ráncolt 2000 forintos bankjegyet, és átadta egyet.
Nincs visszajáró, válaszolt.
Adj a csokira visszajárót, sértegett módon mutatta a kezét. Ott van.
***
Beléptek a lakásba. A nő meglepődve bólintott, míg a házigazda levette a cipőjét, a hűtőből halat dobott a futó macskának, majd levette a üdítőt és szomjazva inná. Miután bejött, a vendéghez szólt:
Ebből a szobából fogsz aludni, mutogatta a konyhát, a fürdőszobát, a toalettet. Én most aludni megyek.
Miközben egy másik szobába lépett, megfordult:
Mi a neved?
Boglárka.
***
Nem tűnik maniaknak! mondta, miközben a konyhában becsukt a gázt, felkapta a teáskannát. Ó, hülye vagyok! Majdnem belefulladtam! Ha nem lenne ez a bolond, mit csinálnánk Ruszal az éjszakában? Megfagynánk. Holnap már ki fog téged küldeni. Legalább ma melegben leszünk.
A teáskanna felforrt. Boglárka a megmutatott szobába vitte a síró csecsemőt, lerakta az ágyra, egy zacskóban lévő vödörből tejet hozott, felöntötte meleg vízzel, és a baba begyönte.
A babát nedves törlővel törölte, pelenkát vetett rá, és elaludt.
A nő elment a mosdóba, megmosakodott, visszatért a konyhába, és eszébe jutott, hogy már régóta nem evett. Kinyitotta a hűtőt, és a keze magától egy szelet füstölt kolbászt ragadott, a szájába dugta. Miközben rámtört, levágott egy darab kenyeret, kolbászt, sajtot.
Miután a jóllakottság elhagyta, megértette, hogy nem volt túl udvarias. Felvonta a karját, az ágyra feküdt a kisfiú mellé, és azonnal elaludt.
***
Reggel felkelt párszor éjjel, hogy etesse a babát. Nyolc hónapos volt, állandóan szeretett enni. Hallotta, ahogy a férj felkel az ágyból, és ő is felállt.
Ideje, óvatosan felállt, hogy ne ébressze a gyermeket. A jó dolgok sem tartanak örökké.
A férfi valamit csinált a tűzhelynél. Gyorsan megmosakodott, és a konyhába lépett.
Ülj le! intette a szék felé. Most tojásos rántottát csinálok.
Inkább te ülj le! lökte a férfit a tűzhelyről.
Kivetette a friss kaprot, apróra vágta, meghintette a rántottát, alaposan megtisztította a poharakat, elkészítette a kávét. A férfi egész idő alatt telefonált, utasított, veszekedett. Boglárka úgy érezte, mintha a férfi egyáltalán nem ismerné volna. Enni, kávét inni, felállt.
A nő szorosan tartotta a lélegzetét, várta:
Most elküld, mielőtt a nap felkel!
Boglárka, figyelj! mondta hét napra megyek Budapestre. A legfontosabb, etesd a macskát, a neve Sokrates. Ne etesd csak Vizkasz-szal! Adj neki friss halat, friss húst. Ne lépj be az irodámba! A többi szobában csinálj, amit csak akarsz.
Az alvószoba felől sírás hallatszott. Boglárka felugrott a székről, kérdőre vonta a férfit.
Menj! bólintott a férfi.
Néhány perc múlva visszatért a babával a karjában. Az asztalon néhány 2000 forintos bankjegy hevert:
Szerintem egy hétre elég lesz, mutatta a pénzre. Menni kell.
Mikor a férfi a kijárat felé lépett, a kisbaba a keze felé nyúlt, és valami olyasmit mondott, amit Miklós papa-nak hallott. Szíve szorult, mert rájött, hogy soha nem lesz apa.
Boglárka, tarthatom őt a karomban? kérdezte meglepődve.
Vedd! adta át a gyermeket, és egy kis mosoly villant a száján. Soha nem tartottál már gyereket a kezedben?
Így kell!
A baba örömteli hangokat ad ki, vidáman körözgeti karjait, Miklós elbűvölve nézi a csodát.
Soha nem lesz fiam, morcosan mondta, majd visszaadta a gyermeket a nőnek, és távozott.
***
Hazafelé ment, és a budapesti fények azt mondták, hogy nem lesz gyermeke. A kedve nyomorult:
Miért van nekem ennyi pénzem, négy szobás lakás, egy Rába R12? A férfinak a családért kell pénzt keresnie. A lakásban mindig rendetlen, a Rába pedig hét helyet kínál.
Sötét arcával betért a saját lakásába körülötte tiszta rend, a nő arcán bűnbánó mosoly.
Papa! villantak elő a gyerekkezesek.
A táska a földre esett, kezei automatikusan a kisbaba felé nyúltak
