Költözés új lakásba – macerás dolog. Mindenki tudja.
Eszter és a férje, Gábor, végre vettek egy nagyobb lakást, és az újév után azonnal költözni készültek.
Már elkezdték pakolni a dobozokba a holmikat, válogattak. Egyes dolgok a kukában végezték, másokat gondosan becsomagoltak…
Sor került a nagy szekrény tetején lévő rekeszre is. Gábor a munkába indulás előtt leemelt onnan egy dobozt karácsonyi díszekkel, de közben ki is pakolta az egész tartalmát, és szépen felhalmozta egy halomba. Most Eszternek kellett ezt átnéznie.
Persze, a pótkamrákban mindig olyan dolgok vannak, amikre a mindennapokban nincs szükség, de mégse lehet eldobni őket, amíg meg nem győződünk arról, hogy soha többé nem lesz rá szükség.
Eszternek éppen két heti szabadsága volt erre a célra, hogy mindent összeszedjen, átválogasson, eldöntse: mit visz magával az új lakásba, és mit nem. Nem volt könnyű feladat. De mit kezdjen a sulis füzetekkel, naplókkal, a díjainkkal? Amíg az szülei éltek, ők őrizték ezeket, most pedig rá maradtak, mint egy örökség.
Eszter a kupac mellett ült, és lassan forgatta a múlt kincseit. Egy részük rögtön a nagy fekete szemeteszsákba került, másokat félretett. Aztán a kezébe került egy kis ládika, tele ragasztgatott kagylókkal és tengeri kövekkel, puha vászondarabba csomagolva.
Kedves nagyapja hozta neki nyaralásról, amikor Eszter, akkor még kislányként, tíz éves volt. Ez a csodálatos ládikája a titkai őrzője lett. Mindenféle értékes emléket gyűjtött bele, amik valamilyen fontos pillanatot idéztek fel neki.
“Vajon Nórinak is van ilyen?” – gondolta Eszter a lányára, de rögtön el is vetette a gondolatot.
Túl racionálisak lettek a mai gyerekek, és valahogy kevésbé romantikusak. Tíz évesen már tisztán tudják, mi akarnak lenni, és hova mennek tanulni.
Az ő idejükben még nem így volt.
Ők egy sima iskolába jártak, technológusnak tanult, majd a helyi cukrászdában dolgozott.
Gábornak szerencsésebb sorsa jutott.
Ő építész akart lenni, és azzá is vált.
Végzett, visszatért szülővárosába, és most vezető szakember. A terveire mindig nagy szükség van.
Nóri is ilyen célratörő. Bár most, tizenegy évesen, még nem döntötte el, mi lesz belőle.
Eszter a kezében tartotta a ládikát, és valahogy félt kinyitni. Mi vár rá odabent, milyen gyermekkori emlékek?
Végül felemelte a fedelét, és… De hát mi lehet benne igazán értékes? Egy olcsó nyaklánc, eltört zárral, amit az édesanyja vett neki egy turistasEgy fekete-fehér fénykép is ott lapult a ládikában – Gábor gyerekkori képe volt, amit észre sem vett, mikor először átnézte a dolgokat.
