Pici kutyus
Bodri és anyukája kettesben éltek. Persze, Bodrinak volt apja, de őt nem érdekelte. Még nem kérdezett a férfiről. Az iskolában a gyerekek versenyeznek, hogy kinek a szülei menőbbek, az óvodában pedig a játékok fontosabbak, mint az apa jelenléte vagy hiánya.
Eszter úgy döntött, jobb, ha Bodri nem tudja, hogy őszinte szerelembe esett annak a férfinak, aki később Bodri apja lett. Amikor a terhességről szólt, a férfi pedig közölte, hogy házas. Persze, problémái vannak a feleségével, de nem hagyhatja el, mert az apja a főnöke. Ha megtenné, szó szerint a csődtömig kerülne, és Eszter biztos nem akarna egy ilyen férfit. Azt javasolta, szabaduljon meg a gyerektől, amíg nem késő, mert a tartást úgyse kapná meg. Ha mégis perelne, csak magának ártana…
Eszter nem erőltette magát, eltűnt az életéből, és egyedül nevelte Bodrit. A kisfiú kedves lett, és ennyi elég volt neki.
Eszter alsó tagozatos tanárként dolgozott, ötéves Bodri pedig óvodába járt. Nem kellett nekik senki.
Az újév után a suliba új tesitanár érkezett. Magas, izmos, mosolygós. Az oktatók között a legtöbb nő egyedülálló volt, és rögtön elkezdtek közeledni felé. Csak Eszter nem figyelt rá, nem nevetett a viccein. Talán éppen ezért őt választotta ki.
Egy nap, amikor Eszter kilépett a suliból, egy terepjáró állt meg mellette. A tesitanár kiszállt, és kinyitotta az ajtót.
– Tessék – mosolygott, és biccentett az ülés felé.
– Köszönöm, de nincs messze – hebegte Eszter zavartan.
– Úgyis jobb autóval, mint gyalog, még ha közel is van – érvelt logikusan a férfi.
Eszter habozott egy kicsit, de végül beült. A férfi becsukta az ajtót, és megkérdezte a címet.
– Nem tudom. Csak az óvodát ismerem – vallotta be pirulva.
– Milyen óvodát? – nézett rá értetlenül.
– Azt, ahova a fiam jár – magyarázta készségesen.
– Van gyereked? Milyen nagy? – a férfi hirtelen tegeződni kezdett.
– Bodri. Öt éves – válaszolta Eszter, és megfogta a kilincset. – Inkább gyalog megyek. Kinyitotta az ajtót.
– Várj. Vigyük el. – Beindította a motort.
Eszter becsukta az ajtót. Nem volt nagy dolog, ha elviszi Bodriért. Úgyse lesz köztük semmi. Minek egy nő gyerekkel, ha rengeteg gyermektelen nő van?
– Ha nincs sietős… – sóhajtott.
– Nincs. Senki sem vár engem. Nincs sem feleségem, sem gyerekem – tette hozzá a férfi, megelőzve a kérdéseket.
– Miért van ez így? Rettenetes a karaktered? A nők ki nem állhatják? Vagy valaki megsértett, és félsz a komoly kapcsolatoktól? – kérdezte Eszter.
– Milyen makacs vagy. Nem számítottam rá. Pedig már volt szerelEgy évvel később, amikor a tavaszi napfény végre átütött a felhőkön, Bodri és Smaíl, a most már egészséges és vidám kutyus együtt futottak a parkban, míg Eszter mosolyogva nézte őket, és tudta, hogy egyikük sem cserélne erről a boldogságról semmit.
