Kis Piroska soha nem értette, miért nem kedvelték a szülei. Apját bántotta, anyja pedig mintha automatikusan teljesítette volna minden szülői feladatot inkább a férje hangulatáról gondoskodott.
A nagyapa, Károlyné Mária, elmagyarázta, hogy az apa sokat dolgozik, az anya dolgozik, hogy Piroska ne maradjon nélkülözhetetlen. És még a házimunkát is
Az igazság akkor derült ki, amikor Piroskának nyolc éves volt, és véletlenül meghallotta a szülők veszekedését.
Nóra, újra túl sós a leves! üvöltötte a férj. Nem tudsz rendesen főzni!
János, te mit mondasz? tárgyalta az anya. Próbáltam, minden rendben volt
Mindig rendes vagy! És még a fiú is születni sem tudott! A férfiak nevetnek rajtam te vagy a női szélhám!
Talán senki sem nevetett rajta szigorú, saját teherautóval járó kamionvezető volt, aki sok mindent látott , de a hangjában ott kavarta a harag és a csalódottság a feleség felé, ami miatt Piroska kényelmetlenül érezte magát.
Ekkor értette meg, miért küldték a lányt a nagymamához, amikor az apa visszatért az útjáról egyszerűen nem tudta elviselni a nem fiút.
Piroskával Károlyné Máriának sok közös feladata volt: tanultak, főztek, ruhát varrtak De mégis fájt neki, hogy a szülők így viselkednek.
Nem sokkal később János és Nóra hirtelen bejelentették, hogy nagyvárosba költöznek.
Már itt megrekedünk, valami újat akarunk, talán még egy fiú is születik az új helyen. döntötte el az apa, anyja pedig természetesen egyetértett.
Csak egy gondban akadályozták: a szülők nem akarták, hogy Piroska menjen velük az új életbe.
Élj a nagymamával, aztán visszavesszük mondta Nóra, elfordulva.
Én is inkább a nagymamával maradok állította határozottan Piroska, szíve pedig valójában a csalódást szorította.
De nem sokáig! Maradj itt a szerető nagymamáddal, barátokkal, tanárokkal. mondta a szülő, és továbbléptek.
Piroska csak annyit tett, hogy már nem aggódik miattuk.
Tizedik születésnapjára János és Nóra végre megkapta a régóta várt fiút a testvérét, Balázst.
Ezt az apuka ünnepélyes videóhívással jelentette be a lánynak a szülők azóta sem látogatták meg Piroskát, csak telefonhívások jöttek, apa csak üdvözleteket küldött.
Rendszeresen átküldtek Károlyné Máriának kisebb forintösszegeket, de a nagylány főként a nagymama gondozására támaszkodott.
Egy évvel később Nóra hirtelen azt mondta, hogy Piroskának el kell költöznie hozzájuk. Szemtelenül eljött, hogy személyesen is elmondja.
Jó, aranyos, csiripelte. Most együtt élünk. Végre megismerheted a testvéredet barátkozzatok.
Nem akarok sehova menni türelmetlenül mondta Piroska. A nagymamámmal jól vagyok.
Ne legyintsd, kislány! Felnőtt vagy, segítened kell anyának.
Nóra, ne ugráld a lovakat! vágta közbe Károlyné Mária. Ha úgy akarsz ingyenes bébiszittert csinálni, nem hagyom!
Ez az én lányom, mi egyedül rendezzük! morgott Nóra.
De a nagymámat nem lehetett egyszerűen leállítani:
Ha még egyenlővé teszed, felhívom a gyámot, hogy elhagyta a gyereket! Elveszik a szülői felügyelet ezt nem veszi el a szégyen!
Végül a vita csak kiabálásba torkollott. Piroska már nem hallotta a nagymama sietve elküldte a boltba , de anyja már nem beszélt a költözésről, egy nap után pedig elhagyta a házat.
A következő tíz év alatt a szülők nem jelentek meg. Piroska befejezte a középiskolát, aztán a főiskolát, és egy régi barátja, Ilka Farkas segítségével könyvelőként állt be egy kis cégnél.
Megismerkedett a sofőrrel, Varral, és párkapcsolatuk házasságra készült, de a dolog elakadt Károlyné Mária meghalt.
Az apuka és anyja együtt jöttek el a temetésre. Balázst egy ismerős gondozta nem volt mit a fiúnak adni egy ilyen szomorú eseményen.
Piroskának nem volt kedve annyira szerette a nagymamát, hogy a veszteség szinte megrázta.
Talán ezért sem értette elsőre, miről beszél az apa a temetési asztalnál.
Naáá a lakás elég elhanyagolt mondta átgondoltan az apa, körbekörben tekintve. Sokáig nem adnak majd érte.
Koli szúrta meg a anya. Nem most az idő
Mi a helyzet? Azonnal meg kell oldani minden kérdést. Menni kell Balázs egyedül van.
Ilka Farkas, tudnál ajánlani valakit? Ingatlanközvetítőt, aki eladja.
Mit akarsz eladni, Koli? kérdezte Ilka.
Hát, a lakást. Balázsnak lakásra van szüksége Persze, ez a pénz nem elég egy jó lakásra a mi városunkban, de az első előlegre már megáll, és nyolcvan évig fizetünk a hitelért.
A síró Piroska közömbösen bámulta az ablakot, és semmi közbe nem lépett.
Mit akarsz, Koli, hogy a saját lányodat házhoz dobjad? kérdezte Ilka. Hol fog élni?
Ő már felnőtt lány! vágta a papa. Hadd házasodjon meg, a férje gondoskodjon róla!
Jaj közbevetette a nagymama. Nándor talán igaz volt veled De semmi sem fog sikerülni, Miklós. Van egy végrendelet, jogilag érvényes, és ez a lakás most már csak Piroskát illeti.
Az apa hallgatott.
Megkaptad a nagymamát? szórta a szavakat Piroska felé, aki végre odafigyelt a beszélgetésre. Nem baj! Megnézzük, a végrendeletet vitathatjuk.
És ezt Nándor előre látta mondta nyugodtan Ilka. Vedd csak tudomásra, Miklós, a Piroskát nem adom neked.
Az apának egy napja volt, hogy jogi tanácsot kérjen, és rájöjjön, a törvény a lány javára áll.
Lehet próbálkozni, csak a költségek hatalmasak, és a siker nem garantált.
Piroska, van lelkiismereted? próbálta meg a férj a lányt egy másik oldalról megnyomni. Ha házasságra mész, a férjed gondoskodjon, Balázsnak meg kell a lakása ő férj. Vedd le a származást!
Nem is gondolok rá vágta Piroska.
Akkor fizetünk neked ezer száz forintot elég lesz az első előlegre, vegyétek fel a hitelt.
Nem akarom, és nem is akarok veled beszélni!
Ha nem tűrsz el, rendőrséget hívok. Aztán ki fogjuk dobni onnan.
Piroska eltökélte, hogy a nagymamája akaratát követi, és semmiért nem akar otthon nélkül maradni.
Az apa sosem kedvelte a rendőrséget inkább elkerülte a jogi összefüggéseket. Így visszamentek anyával, és négy évig semmi sem hallott róluk.
Ebben az időben Piroska és Varral házasodtak, és született egy kislány, Zsófia. A család pénze éppen elég volt, de boldog, békés életet éltek. Egy nap a telefonja megszólalt:
Te vagy a hibás! kiáltotta a hang a fülhallgatón, sírva. Ha nem te lettél volna bele ebbe a pokoli lakásba, a férjed nem kellene dolgozni, és nem ment volna el az útjára!
Nem vagyok itt. Szükséged van temetési segítségre? mondta Piroska szó nélkül.
Kár érzett a férfi iránt, de már csak egy idegennek látta.
Ne akarj semmit! Balázs azóta árvá lett! És te most ezzel élj! dobta a hang a záróbetétbe.
Piroska, tudod, hogy nem vagy hibás? kérdezte a férj, aki a beszélgetés közepén állt. Látta, ahogy felesége elpirult.
Talán, ha
Nem lehet! Ne képzeld! Rájuk már évekkel ezelőtt elbocsátottak, nincs mit bánni!
Igazad van sóhajtott Piroska.
Egy évvel később anyja újra megjelent, előre be nem szólítva. Megöregedve, ajkait szorosan összeszorítva, szinte nem nézte a lányt, újabb követeléseket felhozva:
Balázsnak pénzre van szüksége. Ő a te testvéred, ha elfelejtetted mondta Nóra. Hamarosan felvételizik az egyetemre.
Sajnos alig lesz ösztöndíjas, ezért neked kell segítened. Mindezt neked köszönheti.
Ne mondj ilyet vágta Piroska. Nem vagyok semmiért felelős, te jól tudod. Nem fogsz itt nyerni.
Láttam, hogy Nándor nevelése gyümölcsöt hozott mondta az anya. Mindig is nehezed, és te is úgy nevelődtél.
Ha még egy rossz szót kimondasz a nagymamáról, kiállítalak! figyelmeztette Piroska. Nincsenek pénzeim. Még ha lennének is, nem adnám.
Ó, ne is próbáld! Látom, hogyan éltek.
A házban a házaspár nemrég felújította a lakást, új bútorokat és gépeket vásárolt.
Két évre takarítottak a felújításra, a maradékot hitelből vettek, ami már majdnem kifizetett.
Ezt Piroska nem is említette még nem kellett volna magyarázni magát ennek a szinte idegen nőnek!
Legalább a unokájáról érdeklődnél egy kis tiszteletből
Neki mindkét szülője van, úgyhogy minden rendben van vágta az anya. De nekünk, Balázsnak, nincs segítség!
Tudom, nyugdíjra van szükséged, mert elvesztetted a támaszt, te meg dolgozol. Élj egyszerűen. Balázs menjen fel a főiskolára.
Mi? Koli úgy álmodta, hogy fia diplomás lesz!
Elég! Nem adok neked pénzt. A beszélgetés véget ért.
Piroskát egy korábbi séma megkínozta: a szülei nem csak álmodtak, de nem is gondoltak a jövőjére.
Rendben, mondta az anya, és kilépett az ajtón. Ha nem jössz békén, más lesz.
Este Piroska elmesélte Varral, mit mondott a férje a látogatásról.
Mit tud kitalálni?.. nyújtotta Varral. Hogyan veheti el tőlünk a pénzt? Még ha lenne is.
Nem tudom vállalta Piroska. De biztos vagyok benne, hogy van valami terv. Nem jött volna el csak úgy.
Nóra tervét egy hét múlva derült fel, amikor Piroska meghívót kapott a bíróságtól.
Megeszedett? kérdezte csendesen a nő anyjától. Mit akarsz tenni a bíróságon?
Azzal akarom kényszeríteni, hogy segítsd a testvéredet mondta az anyja. Van egy törvény! De van időd meggondolni, és nem szégyellned a bíróságot.
Tehát a szégyenbe kerülés nem zavar?
A törvény az én oldalam. Én vagyok anyuka, a gyerekemet védeném!
Akkor én nem vagyok a te gyermeked suttogta Piroska, majd letette a telefont.
A bíróságon Nóra egy teljes előadást adott, könnycseppekkel a szemében, elmesélve, milyen nehézségekkel küzdött: elhagyta a lányt a nagymamánál, majd hosszú várakozás után megszületett a fiú, és tragikusan elveszítette férjét és a megélhetést.
A bíró együttérzött vele, de Piroska nyugodtan, határozottan adta elő a család valós történetét.
A döntést leginkább az befolyásolta, hogy a bíróság megállapította: a szülői nyugdíj és Nóra fizetése messze alatta a szegénység határát.
A perben Nórát elutasították.
A bírósági teremből kilépve Nóra csak egy ellenséges pillantást vetett a lányra.
Az anya elhagyta a helyet, anélkül, hogy búcsút intett volna, de Piroska nem volt biztos benne, hogy soha többé nem tér vissza újabb követelésekkel.
Ha tetszett a történet, szavazz, kommentelj, és ne felejts el lájkolni, hogy továbbra is új meséket írjunk!
