Királynő
Anya, csak előre mondom, ne idegeskedj, de az új évtől lehetnek anyagi gondjaink. De azt hiszem, éhen azért nem halunk.
Lányom, ne húzd az időt! Tudod, nem bírom a hosszú bevezetőket.
Tudom, anyu. Rövidre fogom: felmondtam a munkahelyemen. Ennyi.
Hogy? Magadtól, vagy elküldtek?
Magamtól. Szeretek mindent magam eldönteni.
Ismerős. Egész az apád vagy. El tudom képzelni, mit mondana most, ha még élne.
Nézd inkább, anyu, azokat a gyönyörű süvöltőket az ablak előtt! Apám meg annyit mondott volna: Nem a hely teszi az embert, hanem az ember a helyet.
Olyan büszke voltam rád, lányom, örültem, hogy ilyen állásod, fizetésed van. Az egész város kulturális életének a vezetője voltál. A tévében is sokat mutattak. Az emberek rád néztek, mint egy királynőre: hallgattak rád, tiszteltek. Olyan csinos, karcsú és elegáns vagy!
Ó, anyu, ne sírj. A szépségem nem veszít el, magammal viszem.
Na, meséld már el, mi történt? Mi ez a hirtelen döntés? Ne állj az ablakban, megfázol, gyere ülj mellém!
Tudod, anya, másképp látom az életet, mint a vezetőség. Ők mindig csak a jelentéseket hajszolják, az emberek csak ünnepségeken jutnak eszükbe. Nem akarom ezt csinálni. Ahogy a bíróságon mondanák, nem egyezik a karakterünk.
De lányom, mindenhol a jelentések kellenek. Most akkor a téli rendezvényeidre sem mész el már?
Dehogyisnem. Azért készültünk rá annyit együtt a csapattal. Most nézőként megyek, milyen menő, nem?
Na most már aztán tényleg, a város összes kulturális felelőse csak simán ott fog állni a karácsonyfánál. Legalább engem vigyél el! Hadd támogassalak!
Azt hittem már eleged van a karácsonyi óvodai ünnepségekből: minden csoportnak, az alkalmazottak gyerekeinek, maguknak az alkalmazottaknak, meg a fiókóvodának is.
Ne felejtsd ki a gondozott csecsemőotthont se! Igen, Lölcsi, nálunk is vannak mutatók, például a kulturális eseményeken részt vevő gyerekek száma. Figyeld meg, Lölcsi, kulturális! De a te karácsonyfás családi bulidra a Fővárosi Parkban nagyon elmennék! Szervezted a családi karácsonyt, de neked se családod, most már munkád se. Lölcsi! Mindjárt negyven leszel! Még mindig a te Palkód után epedsz? Pali az első és utolsó is! Nem költözött el innen a városból, pedig mindig Bécsbe akart menni, a Bécsi Operába fújni! Nagy szaxofonista, mi?
Szakszofonista, anyu, szakszofonista Adolphe Sax, a belga mester találta fel ezt a csodás hangszert közel kétszáz éve.
Ezt neked, aki zene óvodapedagógus vagyok? Na, tudod, Lölcsi! A te szakszofonistádat nem tudom megbocsátani, te csak rá gondolsz, senki mást nem engedsz magadhoz. Öregszel már, Lölcsi, te kis királyném! Anyu letörölte a könnyét. Királynő trón nélkül! Öregedő, hajadon királynő! Mit szólna most apád?
Apa azt mondaná most, hogy a nő, mint a bor minél öregebb, annál nemesebb. Ne sírj, minden rendben lesz!
Szerette ám apád a nőket.
Inkább téged szeretett, anyu, mint az életét. Az utolsó percig a kezedet simogatta, láttam a kórházban
Tudom, Lölcike, már bánom, hogy nem mondtam neki többet, mennyire szeretem. Olyan természetesnek vettem.
Anyu, apa mindig érezte az, mikor énekeltél neki, soha nem győzött nézni téged.
Anyu sírva dúdolni kezdett:
Hull a hó, hull a hó,
S minden vár valamit,
A hó alatt, a csendes hó alatt
Mondanék most valamit.
A legfontosabb emberem,
Nézz velem erre a hóra.
Fehér, mint amit elhallgatok,
Amit mégis mondanék.
Anyu, ez a dal mindig áthat rajtam. Minden születésnapomon arra vágyom, hogy április végén szakadjon le a hó, és valaki így énekeljen nekem
Na de a munkád, kislányom? Óriási potenciálod van! Mihez kezdesz?
Jegykezelő leszek a buszon, anyu.
Ne viccelj! Beszélj inkább Ninivel a 36-ból, mindenhol vannak kapcsolatai állami hivatal, adóhatóság, igazságügy, közös képviselő.
Anya, komolyan mondom. Úgy döntöttem, hogy buszjegykezelő leszek! Szoktál busszal járni?
Néha, persze.
És hogy tetszenek ezek a jegykezelők?
Hát sehogy. Se ki, se be néznek ki! Rétegesen öltözöttek, papucs plusz gyapjúzokni, üvöltenek: Fizessünk a jegyért! Haladjunk beljebb! Körbe és körbe. Nagyon művészi munka
Jaj, anyu, annyira eltaláltad az intonációt, egész olyan, mint egy igazi jegykezelő! Emlékszel, egyszer apa is hazajött egy buli után, csuda vidáman, és elmesélte azt a viccet a buszról? Ő nem tudott inni, egyszer mégis meghívták az új lakótelepre. Hazajött, te is mondtad, hogy sose láttad még apát ilyen jókedvűen. Viccelődött, emlékszel, anyu? Nekem az a buszos poén valahogy megmaradt!
Már nem emlékszem, meséld!
Egy jól becsípett férfi felszáll a buszra, éppen úgy áll, alig bír kapaszkodni. Odamegy hozzá a jegykezelő és rászól: Fizessünk a jegyért! Mire az: Ó, jegyért?! és úgy mutatja, mintha poharat fogna.
Jaj, Lölcsi, bárcsak most is meg tudnám itatni apádat, csak meséljen vicceket, csak lenne élő!
Anyu, mindig velünk van! Annyiszor hallom a hangját, mondta mindig: Lányok, minden a fejetekben dől el. Ha új lemezt tesztek be, az élet nem rekviemet, hanem táncdalt, sanzont, csárdást játszik majd csak választani kell!.
Lölcsi, a te Palkód fejében miért nem sikerült a lemezt cserélni? Neki nem tetszett, hogy te királynő vagy, ő meg udvari muzsikus. Csakúgy, mint Gosha a Moszkva nem hisz a könnyeknek-ben. Legalább a filmnek happy end lett! Na, mindegy, nem róla van szó. Lányom! Most tényleg, hol akarsz dolgozni?
Buszjegykezelő leszek, anyu. Ünnepek után már indulok a vonalra.
Ne, Lölcsi, ezt nem hiszem el! Mindig is furcsa voltál, fantáziadús, de ez Jegykezelő? Téged az egész város ismer, éveket voltál a tévében! Apád mit mondana?
Pont azt, amit 18. szülinapomra írt képeslapon: Emlékezz: senki más nem dönthet helyetted. A saját életed a kezedben van. Máskülönben az élet mindig csak döngeti majd az ajtódat, de te sose leszel otthon: mindig máshol vagy.
Hát te most a városi buszon leszel, lányom? Ez aztán a társadalomnak szóló kihívás!
Igen, buszon leszek. És ez magammal szembeni kihívás, anyu! Amikor a kultúrház igazgatója azt mondta, ideje letennem a koronát, mert elrugaszkodtam a földtől, már régen nem látok népet, csak vezetem a kultúrát a felhőkben! Elfelejtette, hogy a szolgálati autóm sofőrje eltörte a lábát, így karácsony előtt két hétig villamossal jártam! Én megtapasztaltam a népet
Ez igen, kultúrás pályafutás után jegykezelő!
Igen! Majd én adok egy kis kultúrát minden buszutasnak
Anyu leült a kanapéra és a halántékát masszírozta.
Tiszta kómába raktál ezzel a hírrel. Egyetlen kulturális ütés, hogy cseng a fülem.
Tudod, anyu, azt mondja egy híres tudós, ha Isten néha nem kényszerítene földre minket, sosem néznénk az égre. Nézz ki az ablakon, ritka, napos téli idő van, gyerekek megetetik a madarakat Hó hull!
Lölcsi énekelni kezdett: Hull a hó, hull a hó. S minden vár valamit
Te bolondos Lölcsi! Jegykezelő fizetése az ötödöd annak, amit kerestél! Most még Varga Bandi bácsi támogatását is kénytelen leszek elfogadni a második emeletről.
Anyu, ő egy rendes ember. Nyugdíjas tábornok. Özvegy, komoly, megbízható és tényleg nagylelkű. Tudom, apát nem hasonlítható hozzá, nem is kell. De hát, tíz éve már nincs velünk, anya
Olga! Most nem rólam van szó, hanem rólad! Nem fogod bírni a jegykezelői unalmat! Semmi kreatív kihívás! Bár apád is azt mondta, ha utcaseprő lennél, azt is felturbóznád Mit szólnál inkább egy kis dubaji nyaraláshoz, abból a végkielégítésből, amit a szabadságod helyett kapsz, gondold át ott az élet nagy dolgait!
Inkább menjünk együtt Siófokra, anyu, a végkielégítésemen!
Csörgött Lölcsi telefonja. Anyu rögtön hegyezte a fülét.
Igen, negyedikén már jövök a járatra, a papírjaim a Volán HR-nél vannak. Köszönöm, viszonthallás!
Anya, bocs, Siófok is, Dubaj is ugrott!
*******
A 7-es busz befejezte az első, hajnali körét a város peremére. Ez a járat mindig zsúfolt. Végállomás.
Demeter bácsi! Használhatom a mikrofont? Majdnem, mint egy idegenvezető!
Megint kitaláltál valamit, galambom? Feldíszítetted a buszt girlanddal, a vicces tájékoztatók is fent vannak. Napi idézetek a legjobb helyen. Mi van ma a népnek kiírva?
Idézet, Demeter bácsi!
Az, az, idézeeeet!
A legjobb út az, amit magad választasz!
Látod, érdekes vagy, Olga néni! Öreg fejjel szerencsém van veled, jegykezelőként. Igaz, Sára, a váltótársam, meg van szeppenve tőled. Sose volt még ilyen új mapja, főleg címeres. Azóta azt mondja, új éra kezdődött. A feleségével rendelt két trikót magyar címerrel. Nekünk magyarokat szállítunk, nem akárkit! Fura vagy ehhez a munkához, Olga néni. Mindened olyan formás, ruhád, cipőd, szemüveged. Sára szerint biztosan látta már valahol Mondom neki: Sztár vagy! Saját mondásainkat is kiírtad. Ez igen! Értelmiségi lettem, pedig csak vicceltünk.
***
Demeter bácsi! Hát bizony, helyi Arisztotelész! Csak gondolj bele, milyen mélyen gondolkodsz, még ha viccelsz is.
Olga néni a vezetőülés mellett ülve felolvasta a buszban lógó két tábla Sofőrök gondolatai felirat alatt:
Vagy halkan beszéljen telefonon, vagy legalább érdekeset! Demeter Sándor, a Volán 1. számú vállalat sofőrje.
Ha nem ad helyet az idős néninek, majd én adok! Szabó Ilona, sofőr.
Ez aztán az örök filozófia! jegyezte meg Olga.
Most pedig, galambom, a te mondásaidat idézzük! Minden a fejünkben van, cseréld le a lemezt benn, és máris vidámabb dalt énekelsz.
Ez, Demeter bácsi, apám mondta mindig!
Már nincs közöttünk?
Balesetben halt meg, építész volt. A kórházban, anyu kezében halt meg.
Sajnálom, galambom. Anyád még él?
Él. Óvodában dolgozik, zenei vezetőként. De tudod, mit akartam, Demeter bácsi? Hogy zene szóljon a buszban. Kicsit mondanék a mikrofonban, aztán jöhetne a zene.
Hát, galambom, mindenféle utas van. Egyik hangosnak találja, másik zajosnak, ezt nem szereti, azt igen
Demeter bácsi, átnéztem a szabályzatot, sehol nincs tiltva, hogy szólhat zene a buszban, sőt a hangerőről sincs szó. Természetesen csak akkor játszanám, ha nem zavar senkit a jó hangulatért. Arisztotelész már az ókorban bizonyította, a zene hangulatot teremt! Választok olyat, amit mindenki szeret, meglátod! A mikrofont sem csúcsidőben használom, senkit nem zavarok. Mehetünk? Mikor próbálhatom a mikrofont?
Elindult a busz, utasok szálltak föl, fizettek, helyet foglaltak. Olga a sofőr mellé ült, kézbe vette a mikrofont, és profi módon bemondta: Kedves utasaink! Most a város legforgalmasabb, leghosszabb járatán haladunk, a Lehel utcából indulva. A Lehel városrészben a legtisztább a levegő, sokan szívesen kirándulnak oda családdal. Tizenöt megálló után elérjük a központot, a Fény utcai megállót a város legfényesebbjét, főleg télen, a hó, az ünnepi fények és girlandok miatt. Látogassák meg a családi karácsonyt a Fővárosi Parkban, bábszínházat, vagy a híres népi építészeti múzeumot a Falusi úton! És persze ne hagyják ki a családi karácsonyfás rendezvényt a Szabadság parkban. Kellemes utazást és tartalmas ünnepeket kívánok!
Olga át akarta adni a mikrofont, de egy fiatal odaszólt: És a Csillag mozi mit játszik? Olga egy pillanat alatt felelt: A mi buszunk oda nem megy, de a központban át lehet szállni az egyesre. De a Csillag moziban három terem, három film, köztük a Karácsonyfa 15, és egy felnőtteknek szóló mese, illetve egy romantikus vígjáték. Mindenki nevetett.
Demeter bácsi odasúgta: A családi fára mi is megyünk a feleségemmel! Igaz, lesz forralt bor és tombola? Olga pedig mosolyogva bólintott: Bizony! Demeter bácsi nevetett: Tudom, te itt nem állsz meg mindig kitalálsz valamit! Szívem vágya, hogy élő zene legyen a buszban. Karácsonyra meghívom a Fényjáró triót, énekelnek párat. Vagy majd Farsangkor egy harmonikást! Olga felhívta anyját: Anyu, bocs, a családi fa nélkülöznöm kell! Két műszakot húzok, nincs ember. Menjetek Bandival, örülni fog!
Egyre többször kérte a mikrofont, mikor a sofőr nem használta hisz a megállók automatikusan szóltak. Amikor kulturális hely mellett haladtak el, Olga szórakoztatta, tájékoztatta az utasokat, hívta őket programokra is. Mindig kedves, visszafogott, de meggyőző volt. Egy hónap után már senkinek nem volt furcsa a hetes járaton az újítás beszéltek is róla mindenhol.
***
Három hónap után a híre eljutott a vezetőségig is.
Olga néni, szólította szigorúan az igazgató, Németh András. Azért hívtam, mert úgy érzem, nem a helyén van nálunk. Jegyeket kéne kezelni, nem mulattatni az utazóközönséget! Nem lesz ennek panasza?
Igazgató úr! Örülök, hogy személyesen beszélhetek magával a szolgáltatásunk minőségéről. Sofőrjeink, Demeter és Sára példás munkát végeznek. Ezért is vagyok hálás! A buszon tartott kis tájékoztatásaim pedig úttörő, marketing értékű programnak számítanak!
Németh úr izzadt, elvörösödött, ivott, felállt, leült, végül kimondta:
Tény, a jegybevétel nő! De az emberek ízlése különböző. Van, aki nem szereti a zenét, vagy a hangot És az egész busz együtt énekel!
De nincs is tiltva, igazgató úr! A szabályzatban benne foglaltatik: a jegykezelő nem csupán jegyeket árusít, de utasbiztonságért és komfortért is felelős!
Komfort, rendben, de már más jegykezelők panaszkodnak rád!
Nem ismernek személyesen, két műszakban dolgozom. Mellesleg, rutinos kolléganőid is kipróbálták a járatot, de csak azt vették észre, hogy nem járok körbe. A hangosban kérem az utasokat fizetésre, de nem megyek oda egyesével. Királynőnek neveznek, ott trónolok elöl, unatkozom és magyarázok. Nem erre állítottak be!
Olga elénekelte magában az Amíg még nem késő megállni kezdetű régi dalt, mosolyogva nézett az igazgatóra, s mondta:
Igazgató úr, engedje meg, hogy emlékeztessem: a jegykezelő nem köteles követelni a befizetést, csak eladni, ha kérik. Amúgy az utasok maguktól előre jönnek és fizetnek, ha sokan vannak, körbeadogatják, sőt a bankkártyát is bizalommal átszólítom a mikrofonban, hogy menjen végig. Vissza fog érkezni, hisz kamera is dolgozik!
Kamera? Nincs kameránk! Hazudsz is? Királynő!
Á, csak álmodozom, fantáziálok De nem lenne rossz! Ma már minden közösségi helyen alap.
Az igazgató elgondolkodott.
Te tényleg nem sétálsz a buszon?
Néha igen. Ha segíteni kell babakocsis anyukának, idősebb utasnak, papírzsepit adni síró gyereknek, vagy sebtében elsősegélyt nyújtani. Ám általában a hegy megy Mohamedhez. Sokan kíváncsiak, ki ez a királynő, aztán odajönnek, és közben mégiscsak fizetnek.
Régóta laksz itt? Szereted a várost? Mert rólad alig találni valamit a Facebookon.
Mindig itt éltem. Sok minden változik, jobb is lesz nem árt erről is beszélni! Önnek is javaslom, nézze meg a Kamaraszínházban a Válás férfimódra című vígjátékot, felvidító!
Olga néni, bocsánat, megyek értekezni. De ha egyszer meghív a színházba, talán nem utasítom el
********
A Királynő a buszon projekt futott tovább télen is. Olga még nőnapra prémiumot is kapott, cserébe az igazgatót elküldte színházba, csak épp önmaga nem ment két műszakban dolgozott. De az egész vállalat tudott már róla. Kolléganői csak legyintettek: A buszkirálynő egy kissé bolondos mit filózik ennyiért? Pletykálták is, hogy Olga királynőnek tucatnyi szponzora van, azért is van ilyen jószívvel. Nem tudták, hogy a család egyetlen jótékonya a nyugdíjas tábornok Bandi bácsi volt, aki valóban szerette Olgicát és az anyját is.
********
Április 28. Szombat. Olga születésnapja. Anya azzal nyaggatta: Vegyél ki egy nap szabit! De Olga a legkedvesebb járaton dolgozott aznap is. Kora reggel, hűvös, szinte télies időben gyalog ment be a telepre. Örömmel gondolta, mennyire szereti az új életét, ahogy ez a fejében szóló melódiákból kiderül. S egyszer csak hópelyhek hulltak a fejére április végén! Gyermekkorától arról álmodott, hogy szülinapján hulljon egy kis hó A pelyhek gyorsan elolvadtak, de az aláhulló varázslat ott lebegett.
A busz belső terét a sofőrök hópelyhes díszekkel lepték meg. Sára, ma ő volt soron, hozott egy doboz bonbont és egy csúcsszuper mikrofont: A mi királynőnknek mindenből jár a legjobb! Olga viszont ajándékkönyvet és gyógybalzsamot adott cserébe.
Aznap kevés utas volt, majd középen sokan felszálltak. És egyszer csak az első ajtón belépett egy férfi, akitől Olga elfehéredett, szíve nagyot dobbant. Ott állt: Pali, az egyetlen férfi az életében! Hangszerével a feje fölött, így jegyet sem tudott venni. Olga kiszállt a szerepéből, mikrofon nélkül kiáltotta: Fizessünk a jegyért! Kamera a buszon! Haladjunk beljebb! S ahogy menekült volna a saját érzései elől hátra, egyszer csak valóságos zene szólalt meg: Pali szaxofonja felcsendült Eszményi András Hull a hó dallamával töltötte meg a buszt. A királynő lelke is megzengett.
