– Tegnap megint rám bízta az unokámat a menyem hétvégére panaszkodik a szomszédasszonyom, Lujza, miközben összefutunk a lépcsőházban. Egyszerűen lehetetlen rendesen megetetni a gyereket! Anya azt mondta, a hercegnők nem esznek sokat! teszi hozzá, és két kanállal eszik, majd abbahagyja! Sovány, sápadt, alig világít a szeme!
Lujza eleve nem kedvelte a fia, Gergő feleségét, Rékát, amint először meglátta. Csak mert Réka hét évvel idősebb volt Gergőnél. Ő pedig még gyerek volt, frissen érettségizett.
Hát hogy ismerhetett volna lányt előtte! méltatlankodik Lujza. Csak idősebb volt, persze hogy megtetszett neki! Megbolondította a tapasztalatával!
Pedig Réka igazán csinos és feltűnő jelenség: mindig vigyázott az alakjára, szépen öltözködött, építette a karrierjét. Nem csodálom, hogy Gergő odavolt érte. A férfiak a szemükkel szeretnek, s itt aztán volt, amit nézni.
Réka mindig odafigyelt arra, hogy egészségesen étkezzen, diétázott, és ehhez szoktatta a lányát is: mértékkel enni, nem túlevéssel tönkretenni az egészséget.
Alig pár hónappal az ismerkedésük után Réka teherbe esett. Ki tudja, szándékosan történt-e, vagy csak a sors így hozta de mindegy is, mert innentől Gergő elhatározta, hogy elveszi. Épp csak 18 lett. Réka pedig 25.
Gergő érettségi után technikumba iratkozott, dolgozni is kezdett; külön költöztek, saját lábra álltak, béreltek egy albérletet, majd sikerült venniük egy kis szobát egy régi belvárosi társbérletben.
Fiatalok voltak, szerették egymást, de Lujza nem hagyta békén az új menyét: mindenbe belekötött. Hol főzni nem jól tudott, hol Gergőnek nem vasalta ki az inget, máshogyan öltöztette a gyereket, mint ő szerette volna. Igazi hibát Lujza szerint nem is lehetett benne találni, mert csak hibákból állt.
Végül Réka elhatározta, hogy minimálisra csökkenti az anyóssal való kapcsolatot; egyedül vitte a lányukat óvodába, tornára, sakkszakkörre. Csak rohanás az élet: munkából ovi, onnan különóra… És még magára is igyekszik időt szakítani, konditerem, manikűr, fodrász. Egyre ritkábban volt otthon.
Gergő néha hazaért, de a lakás üres: a lány a szakkörön, a feleség vagy ott, vagy máshol elfoglalt.
Egyik este beállított a szomszéd, Katalin magányos, két kamasz gyermekével él a közös folyosón. Elromlott a csap a konyhán, s kérte, hogy Gergő segítsen, különben eláztatják az alattuk lakókat.
Gergő értett az efféle dolgokhoz, gyorsan elzárta a vizet, szerszámmal kijavította a csapot. Katalin közben vacsorát főzött: főtt tészta, fasírt. Hálából egy tányérral adott Gergőnek is ő pedig örömmel elfogadta, mert Réka mostanában alig főzött, ideje sem volt rá.
Innentől kezdve Katalin többször is meghívta vacsorára, amikor Réka és a kislány nem voltak otthon. A közös konyhán együtt ettek, beszélgettek, főztek pörköltöt, sütöttek rétest. Egy idő után észrevétlenül közel kerültek egymáshoz nem is tudták, mikor a kedvességből bensőség lett, ragaszkodás, szükség egymás társasága iránt.
A társbérlet közössége csupa szem és fül: így néhány hét után valaki Rékának is szólt, hogy a férje gyakran jár át Katalinhoz, és nem csak olvasni.
Elkerülhetetlen volt a veszekedés az egész házban mindenki erről beszélt. Réka, büszke és határozott nő, kidobta Gergőt, összepakolta a holmiját, kirakta a folyosóra.
Nem volt hová mennie csak Katalinhoz, ő viszont tárt karokkal fogadta.
Réka és Gergő közös kislánya akkor hatéves volt, Gergő 25, Réka 32, Katalin 39.
Lujza, amikor megtudta, hogy Gergő elhagyta a családját, örült végre vége a rossz házasságnak. De amikor kiderült, hogy a fia egy nála tizennégy évvel idősebb nőhöz költözött, akinek két gyereke van, egyszerre elcsendesedett…
Furcsa volt ez tőle. Hiszen addig évekig cikizte Rékát a korkülönbség miatt, most pedig némán, békésen vette tudomásul a dolgot. Vagy talán végre rájött, igazából kinek mihez van köze?
Réka és Gergő válása nem tegnap történt, már 15 éve is van. Azóta Gergő Katalinnal él. Közös gyermekük nem született, de harmóniában, boldogan élnek együtt. Gergő most negyvenéves, Katalin ötvennégy. Lujza kedves velük, mintha mindig is így lett volna. Minden csendben, probléma nélkül ment végbe. Látom, hogy a fiam igazán boldog lett.
Mit gondoltok: a boldogsághoz tényleg számít a korkülönbség, ha a nő idősebb?
