Ma este megint elgondolkodtam, amikor Piroska néni, a szomszédom, megállított a lépcsőházban, és panaszkodott:
Már megint nekem hozta a menyem a hétvégére az unokámat! sóhajtotta. Egyszerűen nem tudom rendesen megetetni azt a gyereket! Anya azt mondta, hogy a királylányok nem esznek sokat! mondja, eszik két kanállal, aztán vége! Már szinte zöld színben világít az éhezéstől!
Piroska néni lakatossá fia, Balázs feleségét, Esztert, az első naptól kezdve ki nem állhatta, amikor csak meglátta. Egyszerűen csak azért, mert Eszter hét évvel idősebb volt a fiánál, aki még alig fejezte be a középiskolát, szinte gyerek volt.
Hát még nővel sem volt dolga eddig a fiamnak! háborgott nekem egyszer. Egyértelmű, hogy megtetszett neki! Elcsábította az eszével, aztán kész!
Eszter valóban szép nő volt, mindig csinosan öltözött, odafigyelt az alakjára, és volt saját karrierje is. Ezen nem is csodálkoztam: a férfiak a szemükkel szeretnek, és rajta tényleg volt mit nézni. Mindig az egészséges táplálkozást tartotta szem előtt, és ezt a lányának, Katának is igyekezett megtanítani: csak mértékkel enni, odafigyelni az egészségre és az alakra.
Néhány hónappal a megismerkedésük után Eszter teherbe esett. Lehet, hogy Piroska nénit akarta bosszantani, aki mindent megtett, hogy elrontsa a kapcsolatukat, vagy egyszerűen csak nagyon férjhez akart menni, vagy csak egyszerű véletlen volt igazából mindegy. Balázs ugyanis már akkor eldöntötte, hogy elveszi Esztert, pedig még csak betöltötte a tizennyolcat, Eszter pedig huszonöt volt.
Balázs, miután leérettségizett, beiratkozott egy technikumba, a tanulás mellett dolgozott is, hiszen külön költözött fiatal feleségével, el kellett tartania a családot. Eleinte albérletben laktak, később egy szobát vettek egy régi társasházi lakásban.
Eleinte nagyon boldogok voltak ők ketten, de Piroska néni valahogy mindig talált valami fogást a menyén: hol a főztje volt rossz, hol a férje inge nem volt elég sima, hol szerinte rosszul volt felöltöztetve a gyerek. Sosem látta benne a jót, csak a hibáit, és egyfolytában a fiát csesztette emiatt…
Eszter végül teljesen elzárkózott a férje anyjától. Mindent maga intézett: oviba vitte Katát, tornára, sakkra mindig rohant munka után egyik helyről a másikra. Még saját magára is kellett időt szakítania: edzőterem, manikűr, fodrász… Egyre kevesebbet volt otthon.
Balázs sokszor üres lakásba tért vissza délután: a lánya foglalkozásokon, a felesége vagy dolgozott, vagy épp szaladt utána.
Egyik este kopogtatott Emma, a szomszédasszonyuk egyedülálló, harmincnyolc éves özvegy, két kamasszal. A közös konyhában tönkrement a csap, és kérte, Balázs nézze meg, mielőtt eláztatják a lentebbi szomszédokat.
Balázs szerelt, Emma közben vacsorát főzött tészta fasírttal, jó magyar módra. Megkínálta Balázst is, aki örömmel elfogadta, hiszen Eszter már szinte sose főzött otthon meleget, csak a diétás zöldek, ha épp jutott rá ideje.
Attól a naptól Emma gyakran áthívta vacsorára, amikor Balázséknál üres volt a lakás. Elbeszélgettek a közös konyhán, házi túrógombóc, pogácsa, meleg levesek mellett. Szépen lassan közel kerültek egymáshoz, egy idő után már hiányzott, ha nem töltötték együtt az estéket szinte észrevétlenül nőtt köztük valami, amit egyikük sem akart már nélkülözni.
Az ilyen lakótelepi közösségek viszont nem a titkok helyei: ahová sok fül hall, hamar elindul a pletyka valaki természetesen szólt Eszternek, hogy a férje túl gyakran van vendégségben a szomszédnőnél.
Botrány lett, az egész emelet hallotta az ordibálást. Eszter büszke nő volt, gyorsan kipakolta Balázs cuccait a folyosóra, és rázárta az ajtót.
Balázsnak a szüleihez menni már késő volt, máshova nem mehetett Emma karolta fel, aki örömmel fogadta.
Akkor a kislányuk, Kata, hatéves volt. Balázs huszonöt. Eszter harminckettő, Emma harminckilenc.
Piroska néni, amikor megtudta, hogy a fia végre szakított a menyével, először ujjongott diadal! De amikor kiderült, a fia egy nála tizennégy évvel idősebb, kétgyermekes özvegyhez ment át, hirtelen elhallgatott…
Különös volt számomra ez a változás. Évekig gyötörte Esztert, mert az idősebb volt Balázsnál, most viszont nincsenek rosszalló megjegyzések, csak elfogadás. Vagy talán a kudarc felismerése?
Mindez azonban már régen történt, úgy tizenöt éve. Azóta Balázs Emma mellett éli az életét, közös gyerekük sosem lett, de szemmel láthatóan szeretik egymást. Balázs most negyven, Emma ötvennégy. Piroska néni szívesen látja őket, sosem panaszkodik, minden békés, csendes, idilli. Látom, Balázs tényleg boldog.
Sokszor elgondolkodom, lehet-e igazán boldog az ember, ha a nő idősebb? Úgy tűnik, Balázs példája szerint egyértelmű igen a válasz.
