Egy lakás kettőnek? Nélkülem!
Átírom a lakást Csillának, és belépek hozzád. Már egyedül élsz, mondom, anélkül hogy megkérdezném. mondja Kincső, egyenesen.
Minek a férfi hangja hallatszik nálad? szól szigorúan, mintha Kincső csak tizenhárom, nem harminckettő lenne.
TV, anya. Mit akarsz? próbálja Kincső gyorsan lezárni a beszélgetést.
Beszélnünk kell, komolyan. hangsúlyozza anyja, majd azonnal leteszi a telefont. Tipikus vele csak megjegyzi, sosem kérdez.
Andor! kiált Kincső, és a telefont a kanapéra dobja.
Mi történt? jön Gábor a konyhából, két csésze kávéval a kezében.
Anyám. Ma este jön.
Maradjak?
Nem kell. Egyedül kezelem
**A múlt szellemei**
Az emlékek olyanok, mint egy fényképalbum néhány elhalványul, de a lényeg megmarad. Kincső tizenegy éves, amikor a szülei elválnak. Testvére Csilla még babákat játszik, míg Kincső már a felnőttek sorait olvassa.
Nem bírom tovább, Mária. mondja apja. Ez már nem házasság, csak egy árnyéka.
És a gyerekek? szól a mama hangja, olyan csengő, mint a törött pohár.
A válás után Gábor csendben pakolja a cuccait. Kedvenc fotelle, a régi bögre, még a könyvek mind lassan eltűnnek.
Kincső a híd lesz a két világ között: az anyja szigorúja és az apja nyugodtja. Csilla egyszerűen azt hiszi, Gábor áruló, Mária pedig mártír.
**Felnőtt élet**
Kincső Budapestre költözik egyetemi tanulmányai miatt. Szorgalmasan tanul, keményen dolgozik eltökélt, hogy egyszer saját lakása legyen. Csilla pár kurzust végez, körömszépítőté válik, és szinte azonnal férjhez megy.
Apja meghal, csak szép emlékeket és egy ürességet hagyva maga után.
Anyja csak akkor jelentkezik, ha pénzt akar vagy panaszait fújja fel:
Csilla terhes, segítened kell. Balázs keveset keres, a szalonban meg nem is állásba fogadják.
Kincső halkan sóhajt:
Tudta, mibe keveredik. Ez volt a döntése.
**Saját fészek**
Néhány évvel később Kincső megveszi álmai lakását. Egyedül, izzadsággal és könnyekkel.
Szép lakás. mondja Mária, körbenézve. Ezt Csilla jól használhatná, a kollégiumi gyerekével És te itt ülsz egyedül ebben a palotában. Nem igaz.
Mert Csilla mindig úgy gondolta, neki jár valami. Én dolgoztam érte.
Aztán meglepetésszerű látogatás, évekkel később:
Úgy döntöttem a lakást adom Csillának. És hozzád költözöm. mondja Mária egy mosollyal, minden sarkot átfésülve.
Nem. válaszol Kincső röviden. Ez az én lakásom.
Miért mondasz nemet? Már eldöntöttem!
Akkor lakj Csillánál. Ez nem szálloda.
Olyan hideg vagy, mint az apád!
Köszönöm. Szeretett engem, és soha nem tett feltételeket.
Az ajtó csörög. Csak csend marad és megkönnyebbülés.
A telefon képernyőjén egy üzenet villog:
Milyen volt?
Kincső mosolyog:
Gyere el. Megmutatom, hogyan kell tiramisu-t készíteni.
