**Egy lélek két testben**
Amikor a családban megszületett két teljesen egyforma kislány, Márta kicsit megijedt a kórházban. Bár tudta, hogy ikrek lesznek, mégis meglepetésként ért, amikor a két pici lányt odahozták neki az anyák szobájába.
– Hogy fogom megkülönböztetni őket? – töprengett. – Tudtam, hogy ikrek lesznek, de más dolog hallani róla, és egészen más, amikor itt vannak előtted, két azonos kis angyal.
De hamar hozzászokott, és idővel már az ő számára ismeretes jelekkel különböztette meg őket, míg mindenki más összekeverte.
Zsófi és Bori felnőttek, elválaszthatatlanok voltak, együtt jártak óvodába, iskolába. Amikor gimnáziumba kerültek, rengeteg ikertörténetet hallottak – például, hogy az ókori görögök istenek gyermekeinek tartották az ikreket. Még a csillagképek között is van az Ikrek jegy. Mindig is azt hitték, hogy az ikreknek egy a lelkük, azonos gondolataik vannak.
És valóban, ha Zsófi megfájdult a feje, Bori is másnap már lázas lett. Gyakran kerültek hasonló helyzetekbe, de legtöbbször csak azért keverték össze őket, mert annyira hasonlítottak. Még a jellemük és a szokásaik is majdnem ugyanazok voltak. Amikor felnőttek, ugyanaz a fiú tetszett nekik.
Az érettségi közeledtével mindketten kitűnő tanulók voltak, és egyetemre készültek. A karácsonyi szünetben Bori hirtelen rosszul lett, és egyre gyengébbnek érezte magát. Zsófi várt rá, hogy ő is beteg lesz, de a napok múltak, és csak Bori szenvedett. A szüleik bevitték a kórházba, ahol gyorsan felismerték a szörnyű betegséget – vérrákot.
– Korábban kellett volna orvoshoz fordulnia – mondták a doktorok. – De persze, ha nincsenek tünetek, ki jön önként vizsgálatra?
Bori hat hónapig küzdött, de tavasszal elhunyt. Zsófi éppen az iskolában volt, de abban a pillanatban, amikor a húga meghalt, éles fájdalmat érzett a mellkasában, a szíve úgy dobogott, mintha kiugrana. Már majdnem elájult.
A szülei aggódtak Zsófiért. Attól tartottak, hogy nem bírja ki a húga elvesztését. Zsófi maga is várt rá, hogy ő is ugyanúgy megbetegszik, de a kórházi vizsgálatok szerint teljesen egészséges volt.
A család nehezen viselte Bori hiányát. Zsófi pedig folyton azt kérdezte magától:
– Miért történt ez a húgommal? Miért pont vele, és nem velem? Olyan, mintha elveszítettem volna egy darabomat.
Az anyja aggódva nézett rá.
– Kislányom, ott az érettségi. Próbáld meg jól teljesíteni. Most neked kell kettőért élned – mondta, és Zsófi, összeszedve magát, kitűnő eredménnyel vizsgázott.
Miközben mindenki gyászolt, Zsófi egy döntést hozott:
– Anya, orvos szeretnék lenni. Hirtelen olyan erős vágyat érzek, hogy segítsek az embereknek, és harcoljak ezekkel az átkozott betegségekkel.
– Hát jó, kislányom, apáddal csak támogatni tudunk, és mindent megteszünk, hogy sikerüljön – válaszolta Márta, és átölelte a lányát.
Idővel a fájdalom enyhült, de Zsófinak hiányzott a húga. Senki sem értette meg őt olyan jól, mint Bori.
– Anya, úgy érzem, az életem “előtte” és “utána” van – mondta anyjának, aki teljesen megértette, mert ő is ezt érezte.
Eltelt pár év. Zsófi már majdnem végzett az egyetemen, amikor szerelem történt az életében. Megismerkedett Tamással, és úgy tűnt, most először mosolyog igazán. A szerelem új erőt adott neki.
Három hónapja jártak, amikor egy éjjel álmában megjelent Bori. A húga integetett, mintha valahova mutatna. Zsófi felébredt, de nem értette, mit jelenthetett az álom. Bori halála óta sosem álmodott róla – ez volt az első alkalom.
– Elmegyek Bori sírjához – gondolta reggel –, majd bemegyek a templomba, és gyertyát gyújtok. Az anyja is támogatta ezt a szándékát.
Útközben az egyetemre felhívta Tamást, akivel megbeszélte, hogy utána átmegy hozzá.
– Tami, bocs, de ma a temetőbe megyek, muszáj. Utána pedig a templomban leszek.
– Rendben, Zsófikám, ha fontos, akkor menj – válaszolta Tamás. – Puszi!
Az egyetemen lemondták az utolsó két órát. Zsófi örült, hogy hamarabb elmehet a temetőbe, és még időben odaér Tamáshoz. Meglepődik majd, hiszen ma szabadnapja van! A templomi látogatás után, megkönnyebbülten nézte az óráját – még bőven van ideje.
Furcsa módon Tamás ajtaja nyitva volt. Belépett, és nem hitte a szemének: Tamás éppen egy másik lánnyal volt. Megdermedt, ők pedig ugyanolyan meglepett tekintettel néztek vissza. Tamás rájött, hogy elfelejtette bezárni az ajtót.
– Zsófi?! – ugrott fel.
– Nem akarlak többé látni! – kiáltotta, és kirohant a lakásból.
Persze könnyebb volt kimondani, mint feldolgozni. De lassan megnyugodva arra gondolt:
– Milyen jó, hogy most derült ki, és nem később. Hiszen már esküvőről beszélt. Mi lett volna, ha később csal meg?
Tamás próbált bocsánatot kérni, de Zsófi határozott volt.
– Nem hiszek neked, és soha nem is fogok. Menj el, és ne keress többé! – mondta ridegen.
Tamás eltűnt, de később hallott róla barátaitól.
– Zsófi, a Tamásod kölcsönt vert tőlünk, és azt mondta, te tudod róla, majd te fizetsz helyette.
Zsófi nem hitte volna el, de a barátnője, aki hűséges feleség és anya volt, megerősítette a történetet. Így neki kellett visszafizetnie. Aljas dolog volt, de legalább megerősítette, hogy jól döntött, amikor nem b
