Két barátnő
Valaha barátnők voltak… Vagy legalábbis annak hitték. A harmadik emeleti nő így gondolta, míg az ötödikről lejáró barátnője, aki magát írói szépségnek tartotta, csak azért keresett meg, hogy henceghessen vagy panaszkodjon. Együtt jártak iskolába, majd közgazdaságtanra mentek az egyetemre, ahol a kis egér – ahogy a barátnője hívta – sikeresen végzett, és banki tisztviselő lett.
A szépséges barátnő viszont az ötödik félévben férjhez ment egy gazdag öregúrhoz, és otthagyta a tanulmányait. A válás után egy kisebb összeg és havi zsebpénz maradt neki. A milliomos inkább fizetett volna többet is, csak hogy megszabaduljon tőle, de a rosszul dolgozó ügyvéd miatt egyedül maradt, a pénze pedig – az ő igényei mellett – hamar elfogyott. Így állandó keresésben volt, és csak azért jött le, hogy a kis egérnek meséljen győzelmeiről és vereségeiről.
– Minden férfi egy disznó – mondta, miközben egy női lapot lapozgatott, mert mást nem olvasott.
Aztán tanácsokat osztogatott:
– Ha jó pasit akarsz, olvasd ezeket a magazinokat!
Rövid, csábos köntöst viselt, melynek mély kivágása kihangsúlyozta a dékoltázsát. Gondozott kezei és vérvörös körmökkel szemben a kis egér kopott köntöse és fáradt kezei árulkodtak a mosásról, takarításról, főzésről és bevásárlásról. Mindketten hajadonok voltak, gyerek nélkül, de a kis egér vágyott mindkettőre, míg a szépséges csak arra, hogy csodálják, pénzt adjanak neki, és nem várjanak el semmit.
– Mind disznók! – ismételte, miközben egy vékony mentolos cigarettát forgatott az ujjai között. – Az egyik kopasz, a másik alacsony, a harmadik gazdag, de fukar, el tudod képzelni?
Dühösen hozzáfűzte:
– Vén autója van, nyaralója a Balatonnál, és azt akarta, hogy főzzek neki!
Nevetett:
– Elképzeled, hogy én egy vén kocsiban üljek vagy a tűzhely előtt álljak? Pfuj!
A kis egér sóhajtott és magában gondolta:
– Nekem elég lenne a kopasz vagy az alacsony is. Szívesen főznék és járnék a nyaralóba is.
– Disznók – jelentette ki a szépséges.
Eközben – hadd mondjam el, hölgyeim és uraim – lejött a macskájával, egy koszos, sovány, pókhálós állattal. A kis egérnél viszont egy cica élt, szintén ivartalanítva, de ez nem akadályozta meg a macskát abban, hogy rajongjon érte. A cica viszonzta ezt a szerelmet.
– Mi? Megint nem etetett és az ágy alá lökött? – kérdezte a sovány macskát.
– Nem illik panaszkodnunk, férfiak vagyunk – puffogott a macska. – Nem etetett? Hát nem zavar ki az utcára! Az ágy alatt sem vészes. Sok a pókháló, de legalább el lehet bújni. Majdnem soha nem üt, csak rossz kedvében.
– Egyáltalán van neki jó kedve? – kérdezte a cica.
A macska mélyet sóhajtott és odabújt hozzá. A cica leA kis egér végre észrevette, hogy a valódi kincsek nem a látszatban rejlenek, hanem a szerény örömökben és a tisztességes szív mélyén.
