Két hétig mindennap megjelent a macska az ablaknál. A kórházi dolgozók nem hitték a szemüknek, amikor megtudták az okát.
Bözsi, a frissen végzett ápolónő rohant be a műszakvezető szobájába, kipirult arccal, csillogó szemmel:
Nagy Márta néni! Megint itt van! Elképzelheti?
Ki az, aki itt van? kérdezte fáradtan a műszakvezető, miközben megdörzsölte a homlokát. Nehéz éjszakai műszak után erre semmi kedve nem volt.
Egy macska! Szürke, fehér füllel Már egy órája ül ott! És minden nap megjön, elképzelheti?
Mit értesz az alatt, hogy minden nap?
Nagy Márta, a resuscitációs osztályvezető, éppen átnézte a beteglapokat a vizit előtt. Az új beteg a negyedik szobából még mindig nem tért magához. Tizennégy napja volt kómában, mióta elgázolták a zebrán. Valami gondolatlan sofőr átszáguldott a piroson Mintha nem lenne elég bajuk a rendes betegekkel!
Bözsi leült egy szék szélére:
Már két hete jár. Mindig ugyanahhoz az ablakhoz, ahol Andrásné fekszik. Ül és bámul, bámul Az portárok kergetik, de visszajön. Már elneztük: Műszaki.
Nagy Márta eltorzította az arcát mintha pont a kóbor állatok hiányoznának! Szólni akart Bözsihez, de túl sok munka volt. Valami azonban a lány hangjában arra késztette, hogy felálljon és odamenjen az ablakhoz.
Az egyik ablakpárkányon valóban ült egy macska. Szürke, fehér füllel pont, ahogy Bözsi mondta. Sovány, de egyértelműen háziállat volt: bundája rendetlen, de látszott rajta, hogy valaki gondját viselte. Furcsa pózban ült: nem macskásan, hanem mintha őrséget állna. És mozdulatlanul bámult abba az ablakba, ahol az új beteg feküdt.
Istenem, micsoda képtelenség motyogta az osztályvezető. Itt egy ember halál és élet között vergődik, mi meg macskákról beszélgetünk
De valami nem hagyta nyugodni. Talán az, hogy ez az állat ennyire kitartóan visszatért, minden elkergetése ellenére? Milyen hűség! Emberek között is ritka.
Mit tudunk erről a betegről? kérdezte hirtelen.
Bözsi vállat vont:
Alig valamit. Andrásné, ötvenkét éves. Egyedül él, néha meglátogatja a lánya. A zebrán gázolták el, pont a háza előtt
Melyik ház előtt?
Ott, az ötemeletesben mutatott az ablakon kívülre az ápolónő. A szürkében, a kórház kerítése mögött.
Nagy Márta ismét a macskára nézett. Az észrevette a tekintetét fejét megfordította. Az osztályvezetőt hideg futotta végig a hátán az állat figyelmes, emberi tekintetétől.
A kérdésükre a választ váratlanul kapták meg aznap este megérkezett a beteg lánya a kórházi dokumentációval. A papírok közül kiesett egy fénykép. Rajta Andrásné ült egy fotelban, kezében egy szürke macska fehér füllel.
Ez Nagy Márta hangja megtört. Ki ez?
A beteg lánya zokogott:
Cirmi, anyukám macskája. Két éve eltűnt kiszaladt az utcára, amikor a vízvezetékszerelők nyitva hagyták az ajtót. Anyu mindent kip
