„Két hét alatt mindent össze kell pakolni és új otthont találni.” Megsértődött lányok Sara korán özvegy maradt, egyedül nevelte két lányát anélkül, hogy valaha is panaszkodott volna. A lányait kitaníttatta, dupla műszakban dolgozott, hogy előteremtse a tandíjat. Aztán egyszer csak a nagyobbik lánya bemutatta a jövendőbelijét, akinek nem volt hol laknia. Hamarosan baba született, így Sara átadta a szobáját a fiatal családnak, ő pedig a kisebbik lányával költözött egy helyiségbe. Eleinte azt hitte, ez csak átmeneti, amíg a fiatalok önállóak lesznek. Ez viszont sosem történt meg. A veje egész nap a számítógép előtt ült, az idősebb lánya a kisgyerekre hivatkozott, a kisebbik pedig nem akarta a mosdót takarítani. Egyre nőtt a feszültség, senki sem hálás Saranak. A helyzet elviselhetetlenné vált, amikor a kisebbik lány is beköltöztette a barátját, és azzal jött, hogy Sara akár a konyhában is alhat, így lenne mindenkinek külön szobája. Ekkor Sara ultimátumot adott: „Két hét alatt csomagoljatok össze, és találjatok új lakást!” A lányok megsértődtek, és megfenyegették, hogy soha többé nem láthatja az unokákat. Most közeleg Sara 50. születésnapja, és nem tudja, vajon eljönnek-e a lányai felköszönteni. Ön szerint jól tette Sara, hogy kilakoltatta a lányait? Ön mit tenne a helyében?

Két hét alatt pakoljatok össze mindent, és találjatok másik otthont magatoknak! mondta Eszter remegő hangon. A nappaliban csend honolt, a levegő szinte megremegett a feszültségtől. Lányai, Dorka és Zsófi, döbbenten és sértetten néztek vissza rá.

Eszter már fiatalon elvesztette a férjét. Egyedül nevelte fel a két lányát, szó nélkül panaszkodás nélkül dolgozott, vállalt két állást is, hogy mindkettőjüket taníttatni tudja. Ő adott nekik mindent, amit csak tudott, s közben sose panaszkodott sorsára. Lányai felnőttek, diplomát szereztek, és büszkeség volt anyjuk szívében.

Aztán Dorka, a nagyobbik, egyszer hazahozta a barátját, akit később férjéül választott. A fiú, Marci, albérletre sem volt képes, így a fiatalok Eszter lakásába költöztek. Hamarosan kisbaba született. Eszter átadta a fiatal párosnak a tágasabb szobát, maga pedig Zsófival, a kisebbikkel, összeköltözött a másikba.

Eleinte Eszter úgy gondolta, ez csak átmeneti helyzet lesz, aztán majd a fiatalok dolgoznak, vesznek maguknak lakást, s az élet megy tovább. De Dorka és Marci nem siettek elköltözni, alig tettek valamit saját otthonukért. Miért is tették volna Eszter főzött, vásárolt, a hűtő mindig tele volt, a boltokban gondosan lesni kellett, hogy a forintokat elég jól beossza.

A köszönet elmaradt. Viszálykodás, veszekedés költözött a házba. Zsófi morgolódott, hogy nem hajlandó más után főleg a sógor után vécét takarítani. Dorka azzal érvelt: Kisgyerekem van, semmire sincs időm! Marci a számítógép előtt ült egész nap, s azt mondta: kuka kivinni vagy mosogatni nem férfihoz méltó feladat.

Ez az állandó feszültség elviselhetetlenné tette Eszternek az otthont; sokszor inkább sötétedésig sétált a környéken, csak ne kelljen hazamennie. Amikor végül szóba hozta Dorkának, hogy ideje lenne külön lakásba költözniük, csak ezt hallotta: Gyűjtjük a pénzt lakáshitelre, de miből spóroljunk erre, anyu? Így hát mindenki maradt.

A pohár akkor telt be, mikor Zsófi is beállított a barátjával. Anyu, ő vidékről jött egy ideig nálunk lakna! Eszter döbbenten nézett rá. Hol? A konyhában? Zsófi, mintha várta volna már ezt a kérdést, nyugodtan mondta: Nem lenne kényelmes a konyhában. De ha te odaköltöznél, akkor a szobám lehetne csak a miénk.

Eszternek egyszerre minden világossá vált. Eddig a családjáért élt, dolgozott, áldozatokat hozott, de most senkit sem érdekelt az ő véleménye. Úgy érezte, ha tehetnék, simán beadnák őt az öregek otthonába is, csak hogy nyugodtan élhessenek tovább az ő lakásában.

Ekkor határozott: Két hetetek van, hogy összepakoljatok, és találjatok magatoknak másik lakást. Többé nem maradhattok! Lányai megsértődtek, Dorka sírva fakadt: Soha többé nem látod az unokádat! Egyedül maradsz öregkorodra! De Eszter már nem hátrált meg. Ha így kell lennie, legyen így. Eljött az idő, hogy maguk is talpra álljanak.

Nemsokára Eszter ötven éves lesz. Nem tudja, vajon a lányai eljönnek-e felköszönteni. Talán örökre elveszíti őket. Vajon helyes volt-e, hogy kilakoltatta őket a saját lakásából? Te hogyan döntenél az ő helyében?