Na jó! Válassz: vagy én, vagy a bátyád és az a csapat lány! Teljesen elvetetted a sulykot. Először a családodat rakod rám, most meg már idegen nőket hordasz a lakásba?! Szép kis társaság vagytok!
Kincső a hálószoba közepén áll, az ideg majd szétveti. Undorodva tartja fel a kezében a bizonyítékot egy idegen, nejlon harisnyát. Egy perce húzta ki az ágy alól, és rögtön tudta: ez biztosan nem az övé.
Dénes meg, ahelyett hogy bocsánatot kérne, vagy legalább megbánást mutatna, úgy néz rá, mintha Kincső hozott volna ide egy férfit. Feszülten topog, a folyosó felé sandítva.
Kincső, na, ne csináld már ezt a kálváriát. Mindig úgy felfújod a semmit, dörmög Dénes. Ez csak a vendégünk volt. A bátyám, ne feledd, a sógorod. Hozott egy lányt. Neked ez már baj?
Kincső nem sajnált semmit. Egész mást érzett: ragacsos, kellemetlen idegenkedést. Mintha a kedvenc cipőjében lépett volna bele sárba.
Látta, hogy Dénes szeme ide-oda jár, segítséget várva attól, aki fél éve már szinte elfoglalta a lakást. Soma, Dénes bátyja, a szobából ki sem jött.
Ez az én lakásom. Nem akarok itt idegeneket, mondja Kincső csendesen, a dühtől alig bírva beszélni. A te bátyádat se. Vegyél magadnak lakást, ott aztán azt hívsz, akit akarsz, akár egy elefántot is. Az enyémet meg kérem, hogy hagyjátok el.
Most Dénes lepődik meg, mintha nem számított volna erre pedig Kincső szerint ez csak a logikus végkifejlet.
Dénes, hagyjuk már ezt, szól be Soma a nappaliból unottan. Keressünk egy olcsóbb albérletet, de legalább nem lesz a fejünkön senki. Nő nélkül könnyebb, tudod.
Dénes mintha parancsot kapott volna. Látványosan kirángatja a sporttáskát a szekrényből, és mindenfélét bedobál: pólók, farmerok, töltő, alsónemű minden egy csomóban.
Megbánod még ezt, Kincső, morogja, ki se nézve a feleségére. Ugyan kinek kellesz még rajtam kívül
Amikor elmentek, olyan csattanással csukódott az ajtó, hogy az üvegpoharak is megcsörrenhettek a vitrinben.
Kincső egyedül maradt a hirtelen ránehezedő csendben. Leült az ágy szélére, kezében még mindig azzal az átkozott harisnyával. Hogy engedhette ezt meg magának? Mikor lett a nagymamától örökölt otthonából munkásszálló?
Kincső két éve ismerte meg Dénessel. Két külön világ voltak. Ő csendes, visszahúzódó, nehezen oldódó lány. Dénes harsány, hangos, folyton mozgásban. Már egyetemista korukban Dénes taxisofőrködött, de mindig kedves volt: csokikat hozott, verseket szavalt, néha elvitte vacsorázni. Kincsőnek, aki jeles tanuló és szerény, ez maga volt a nagybetűs romantika.
A közös lakás kérdése ijesztően gyorsan jött: csak pár hónap után.
Egy percet se bírok nélküled, kislány, suttogta Dénes, átölelve. Csak veled akarok lefeküdni, veled ébredni.
Akkor Kincsőnek elolvadt a szíve. Fél év múlva azonban megtudta, hogy csak azért költözött hozzá, mert zajos életmódja miatt kidobták az albérletből. Kincső azonban máshogy értelmezte. Mindannyiunk életében vannak nehezebb szakaszok, mondogatta magának.
Eleinte gondtalan életük volt, szerény, de békés. Reggel Kincső rohant egyetemre, este diákokat korrepetált, hogy legyen elég pénz, tele legyen a hűtő. Dénes is tett valamit a kasszába.
Két év után azonban hívatlan vendég költözött közéjük.
Dénes, azt mondtad, jönni fog a bátyád felvételizni. Hívjuk meg pár napra, hát testvérek vagytok javasolja Kincső.
Akkor még nem sejtette, hogy Somának annyira megtetszik a pesti lét, hogy először csak kétnaponta, később minden este, majd végleg beköltözik. Kincső, aki jólnevelt, mindig terít és rendet rak két felnőtt férfi után: mosogat, ágyaz, idegen ruhákat mos. Segítség nélkül.
Azt sem tudta, hogy Soma az egyetem gondolatát is elfelejti.
Soma, azt mondtad, már felvettek? Nem jár neked kollégium? kérdezi Kincső a harmadik hónapban.
Nem vettek fel, feleli Soma közönyösen. Rossz pontszámmal próbálkozom jövőre.
Kincső megborzong. Már sejtette, hogy Soma magától nem költözik ki. Minek is menne? Van saját nappalija, kiszolgálják. Csak aludni, telefonozni, barátokkal lógni este.
A helyzet csak rosszabb lett, amikor Dénes otthagyta a munkahelyét, ahol addig dolgozott.
A főnök egy ütődött, jelentette ki. Mindent elvár, fizetés a béka alatt. Nem aggódj, taxizom, közben keresek normális állást.
Ez a keresgélés persze elhúzódott. Dénes legjobb esetben hetente egyszer dolgozik. Így aztán egész nap két felnőtt férfi hever a lakásban mindkettő Kincső nyakán.
A költségvetés kiegyensúlyozása egyre lehetetlenebb lett. A kaját egy nap alatt felfalták. Egy tál rántott hús, aminek két napra kellett volna elégnek lennie, este mindig elfogy. A rezsi folyton nő. Soma és Dénes még csak észre sem veszik.
Kincső hullafáradtan ér haza, és halomban a mosatlan edény, a fürdőben földön a szennyes, a sarkokban porcicák.
Első szóra persze Dénes értetlenül néz rá.
Kincső, most komolyan? Egy tányér levest sajnálsz a bátyámtól? Nagyváros, nehéz neki. Légy nőiesebb, próbálj meg kedvesebb lenni.
Minden ilyen alkalommal Kincsőt irigy, gonosz háziasszonynak állították be. Így újra és újra a tűzhely mellett állt, takarított utánuk, csendben tűrt, mert félt széttörni a törékeny családi békét. Úgy hitte, ez a normális hogy mindenkinek lehet nehéz időszaka.
Amikor egy nap egy üveg olcsó bort és három poharat talált hazaérve, már gyanakodni kezdett. De a harisnya az betette a kaput.
Az első éjszaka üres lakásban zaklatottan telik. Furcsa, de a csend nem felszabadító. Hiányzik Soma horkolása, a tévé motyogása, Dénes papucsának csoszogása a konyhában.
De reggelre a magányt felváltja a megkönnyebbülés. Kincső a hűtőt kinyitva látja: a tegnap vett sajt a helyén, az üdítő bontatlan, a tej nem fogyott. Senki sem hagyott kenyeret, piszkos kést az asztalon. Végre igazi gazdája a saját otthonának.
Este azonban rátör a szomorúság. Felhívja barátnőjét, Virágot.
Bolond vagy, Kincső, mondja Virág szelíden. Úgyis már mással próbálkoznak, talán épp azzal, akinek a harisnyája volt nálatok. Amúgy is, lehet, hogy nem is Soma, hanem Dénes szórakozott odahaza.
Szerinted megcsalt?
Kit érdekel már? Mindkettő kihasznált, örülj, hogy így alakult! Most már nem kell eltartani két lusta férfit.
Otthon Kincső nem csak egyszerűen takarít tényleg elbúcsúzik a régi életétől. Kihajít minden maradék zoknit, cigicsikket, régi ajándékot, minden, ami a múltat idézi, megy a kukába. Lepedőt cserél, klórral mos fel, csak így nyugszik meg igazán.
Hónap végén döbbenten látja, hogy most már félre is tud tenni a fizetéséből.
Eltelik másfél év
Kincső sokat változott. Elhelyezkedik egy magániskolában, megtanul nemet mondani, és többé nem próbál mindenkinek megfelelni. Megismeri Olivért. Mérnök, öt évvel idősebb, saját, bár hiteles lakással.
Kincső már nem ugrik be rögtön együttköltözési javaslatra. Olivért fél évig figyeli, csak akkor mond igent. Úgy döntenek, Kincsőnél laknak, mert az közelebb a városközponthoz. Olivér lakását kiadja, hogy gyorsabban fizesse vissza a hitelt.
Minden jól halad, míg egy este Olivér leteszi a mobilját, és azt mondja:
Kincső, anyukám hívott Vizsgálatra kell jönnie Pestről falun ez nem megy. Pár napra, egykét hétre be kell fogadnunk. Mit gondolsz?
Kincső szíve összeszorul, mint a múltban: Soma a kanapén, zaj, idegen emberek az otthonában Fél.
Ránéz Olivérre. Az várja a választ. Mintha most múlna minden. Mit tegyen? Hallgasson, viselje el, hogy megfeleljen? Vagy vállalja önmagát?
Kincső mély levegőt vesz.
Olivér, nagyon tisztelem anyukádat, de nekem van egy szabályom: ebben a lakásban nem alszik vendég se a te oldaladról, se az enyémről. Ez csak a mi várunk. Kérlek, ne sértődj meg. Tudom, furcsa, de ilyen vagyok.
Csend. Kincső görcsösen várja a veszekedést, hisztit. Készül támadni.
De Olivér csak kicsit felvonja a szemöldökét, aztán bólint.
Semmi gond, teljesen megértelek. Fogok neki szállást a közelben, hogy mindenkinek jó legyen.
Kincső hitetlenkedve néz rá.
Tényleg nem haragszol?
Olivér leteszi a telefonját, odamegy és átöleli.
Miért haragudnék? Normális, ha vannak saját igényeink. Mindig lehet kompromisszumot találni.
Kincső mosolyog, és meghúzódik Olivér vállánál. Megtanulta kimondani, ha valami nem és talált valakit, akinek ez nem okoz harcot. Mostantól csak azok lépnek be az otthonába és a lelkébe , akik tudják, hogyan kell lábat törölni, mielőtt belépnek.
