Két éve költözött hozzám, azóta az otthonunk az ő tempójához igazodott
Úgy hívnak, hogy Máté, és az édesanyám már 89 éves. Két esztendeje költözött be hozzám, azóta nálunk minden az ő nyugodt, de rendkívül szervezett ritmusa szerint zajlik. Minden reggel, nagyjából fél nyolc körül hallom, ahogy felkel az ágyából, gyengéden beszélget az öreg, 23 éves cicánkkal Cirmossal , akit olyan szeretettel etet, mintha még mindig kismacska lenne.
Ezután magának készít reggelit, majd kiül a teraszra egy csésze kávéval, hogy nyugodtan felébredjen az álomból. Mikor igazán magához tér, előveszi a felmosót, és ahogy mondja, nehogy berozsdásodjak, felmossa az egész lakást (ami majdnem 240 négyzetméter). Ha jókedvű, főz valami finomat, rendet tesz a konyhában, esetleg néhány egyszerű tornagyakorlatot is csinál.
Ebéd után jön a saját ideje: bőrápolás, hajápolás, apró, mindennapos szertartások minden nap más és más. Néha előszedi a hatalmas ruhatárát, válogat: mi az, amit odaad nekem, mit adományoz, és mit próbál eladni online. Mindig félig viccelődve mondom neki:
Anyu, ebből mindent befektethettél volna, most már élhetnél egy kastélyban is!
Ő csak nevet:
Én szeretem a dolgaimat, fiam. Egyébként is ez egyszer majd mind a tied lesz. A nővérednek úgy sincs ízlése.
Kedvtelésből heti körülbelül ötször megyünk ki a Duna-partra sétálni egyszerre akár öt kilométert gyalogolunk. Havonta egyszer találkozik a barátnőivel is. Imád olvasni, lassan, de biztosan átolvassa az egész könyvtáramat. Minden nap felhívja a nővérét, Terézt, aki már 91 éves, és évente kétszer jön el hozzánk Pécsről.
Cirmos mellett a másik legnagyobb öröme a tablet, amit karácsonyra vettem neki. Imád olvasni a kedvenc íróiról, zeneszerzőiről, alternatív híreket hallgat, balettet, operát, koncerteket néz. Néha késő este, már-már éjfél után hallom a szobájából:
Máté, már aludnom kellene de hát valaki bekapcsolta Pavarottit a YouTube-on!
Anyu és a nővére tényleg mintha megnyerték volna az élet genetikai főnyereményét. Őrzök egy fotót, ami két éve készült róla épp repülőre szállt, ahhoz öltözött ki külön a hosszú útra.
Ezen a fotón rettenetes vagyok mondta ő.
Én pedig, ahogy mindig, csak ennyit feleltem:
Anyu, a legtöbb korban lévő ember örülhetne, ha így nézne ki és ilyen életet élhetne.
Az idő, amit anyámmal töltöttem, megtanított arra, hogy én is hozzá szeretnék hasonlítani Ez az asszony inspirál arra, hogy haladjak előre, és értékeljem minden egyes napomat.
